Eucharisztikus csoda a németországi Walldurnban, 1330-ban
Walldurn a freiburgi egyházmegyében és a Breiusgau tartományban fekszik, a Fekete
Erdő dél-nyugati részén. A német város legszebb templomát a XVII. század végén kezdték
el építeni és 1728-ban fejezték be. Ebben a barokk stílusú templomban őrzik annak
az eucharisztikus csodának az ereklyéjét, amely magában a városban történt 1330-ban.
Sőt a templomot éppen azzal a szándékkal emelték, hogy méltó helyet biztosítsanak
a csoda fennmaradt ereklyéjének. A walldurni Szent György templom plébánosa, Ottó
Henrik atya a főszereplője ennek a történetnek. Az atyával szentmise bemutatása közben
véletlenül egy kis baleset történt. Az átváltoztatás után felborította a kelyhet és
a konszekrált bor szétfolyt az oltárterítőn. A pap pironkodva megpróbálta felszárítani
a folyadékot, de hamar feladta a küzdelmet, mert az átváltozatott bor kis erekben
egyre csak folytatta útját a terítőn, majd a vércsíkok közepén megjelent a megfeszített
Krisztus képmása. Henrik atya mélyen meghatódott, de ugyanakkor kissé meg is döbbent
és semmiképpen nem akarta, hogy a hívek észrevegyék mi történt. Ezért tehát miután
a szentmise véget ért, fogta az oltárterítőt és az oltár alá rejtette. A történtek
azonban nem hagyták nyugton. Szerette volna valakivel megosztani a titkot, de hallgatott,
mivel nem volt tiszta a lelkiismerete, hiszen úgy érezte, hogy gondatlanságból borította
fel a kelyhet. A hallgatás azonban nem bizonyult a legszerencsésebb megoldásnak. A
lelkiismeret furdalás annyira megviselte, hogy ágynak esett, ám az orvosok képtelenek
voltak kideríteni betegségét. Különféle gyógykezeléseket kapott, de a helyzet egyre
csak romlott. Nem sokkal később állapota annyira válságosra fordult, hogy már életéért
aggódtak. Nagy fizikai szenvedéseket és fájdalmakat élt át, ám a halál pillanata
állandóan eltolódni látszott. Henrik atya mélyen meg volt győződve arról, hogy szenvedése
nem más, mint méltó büntetés a nem szándékosan ugyan, de hanyagságból felborított
kehelyre. Minden lelki és fizikai erejét összeszedve végül meggyónta tettét egy paptestvérének,
ami után azonnal visszanyerte lelki nyugalmát és békében visszaadta lelkét Teremtőjének.
A paptestvér, akinek felfedte titkát Henrik atya halála után személyesen meggyőződött
a történet hitelességéről. Az oltár alatt ugyanis megtalálta a terítőt, amelyen valóban
ott voltak a vércsíkok, a megfeszített Krisztus képmásával. Akkor összehívta a templomba
a híveket, elmondta, hogy mi történt és megmutatta nekik a vérrel áztatott terítőt.
Később értesítette a püspököt is, aki mindjárt vizsgálatokat rendelt el. Mivel a történet
hitelesnek bizonyult, az oltárterítőt kitették közszemlére. A lefolytatott vizsgálat
eredményeit eljuttatták Rómába a Pápához és IV. Jenő teljes búcsút engedélyezett mindazon
hívek számára, akik Úrnapján Walldurnba zarándokoltak. A csoda tiszteletére templomot
építettek az 1700-as években. 1962-ben XXIII. János pápa bazilika címet adományozott
a barokk stílusú szép templomnak, amelyben ma is látható az 1330-ban történt eucharisztikus
csoda ereklyéje.