Mindszenty József bíboros hercegprímás emléke a mariazelli szentélyben
Török Csaba atya, budapesti káplán gondolatai:

Az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye elmúlt három évben szentelt papjai az Eucharisztia évének megünneplése végett egy hetes közös zarándoklaton vettek részt főpásztorukkal Máriazellben. Az út egyik fő célkitűzése a közösségépítés volt: erősíteni kívánták a közös zarándoklattal a papok egységét egymás között, illetve a bíboros főpásztorral. Azonban az egy hét során Máriazellben mi, fiatal papok nem csak mostani főpásztorunkkal, Erdő Péter bíborossal, de sajátos módon elődjével, Mindszenty József bíborossal, Krisztus hitvallójával is találkoztunk.
Amikor 1975-ben a magyar és osztrák egyháziak megvitatták, hol lelje meg nyugvóhelyét Mindszenty bíboros teste, két dolog biztos volt: egyfelől nem térhetett haza, a kommunista elnyomás alatt élő Magyarországra, másfelől idegen földben sem nyugodhatott. Megoldhatatlannak tűnt a feladat, amikor a nemrég elhunyt Franz König bíboros felvetette az osztrák egyház részéről, hogy Mindszenty bíboros nyugodjék Máriazellben addig, amíg haza nem térhet. Mint a bécsi érsek fogalmazott, Máriazell nem idegen föld a magyaroknak, az számukra egy darab otthon az osztrák Alpok hegyei között.
A templomban könnyen megtalálták a megfelelő oldalkápolnát: Mindszenty bíboros egy elődje, Szelepcsényi György prímás ugyanis a mai napig Máriazellben nyugszik – az ő sírja mellett helyezték el Mindszenty József bíboros koporsóját is.
De nem csak ezért érezhették a temetést szervezők, hogy Máriazell különösen is megfelelő nyugvóhely Isten szolgájának. Maguk a máriazelliek is tudják mind a mai napig, hogy városkájuk különös szálakon kötődik Magyarországhoz, hisz a szentély egyik alapítója, Nagy Lajos király adományozta a helyi kegyszobor mellé azt a kegyképet, amely a kincstár legnagyobb ékessége. Ezt a kegyképet az 1956-os forradalom napjaiban és bukása után ünnepélyes körmenetben vitték körbe Máriazell utcáin, hegyein, fohászkodva a magyarokért – s magáért Mindszenty bíborosért, akik a helyiek már jóval azelőtt tiszteltek, szerettek, imájukkal támogattak, mintsem hogy ő Bécsben letelepedett volna.
Máriazell valóban egy darab otthon volt a meggyötört főpásztornak – nem csak a közös hit, a közös múlt miatt, de a közös jelen miatt is. A máriazelliek közé haza érkezett Mindszenty bíboros, akinek temetése diadalmenet volt, s Esztergomba való hazatérése bizonyos szomorúsággal töltötte el a helyieket. De az emberi szomorúság mellett ott él a hitvalló iránti tisztelet, a máig töretlen megbecsülés. Mindszenty bíboros hazatért Máriazellből – de a mai napig ott maradt. A közös hit egy apró csodája ez, a hité, amely vértanúk és hitvallók vére által él.