Zsurkai János atya, egyházjogász visszaemlékezése Mindszenty bíboros prímásra

Az aranymisés Zsurkai János atya, nyugalmazott plébános római itt tartózkodása során felevenítette Mindszenty József bíboros hercegprímáshoz fűződő személyes élményeit.
Visszaemlékezésében szólt Asztalos János plébánosról is, aki az ötvenöt évvel ezelőtti pócspetri ügy egyik akaratlan főszereplője. Mint ismeretes, 1948. június 3-án, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Pócspetrin az iskolák államosítása elleni tüntetés során – mindmáig tisztázatlan körülmények között – meghalt egy rendőr. Az akkori politikai hatalom a történteket arra használta fel, hogy koncepciós kirakatpert kreáljon, amely például szolgált a Mindszenty bíboros elleni perhez.
A falu akkori plébánosát, Asztalos János atyát szándékos emberölés bűntettében való felbujtói bűnrészesség miatt halálra ítélték, később az ítéletet életfogytig tartó fegyházbüntetésre változtatták. A pócspetri plébános 8 és fél évet töltött börtönben, 46 hónapot magánzárkában. A per másik vádlottját, Királyfalvi (Kremper) Miklós községi segédjegyzőt szándékos emberölés bűntette miatt halálra ítélték, és az ítéletet 1948. június 11-én végrehajtották. Asztalos atya a börtönfolyosón találkozott társával, miközben az akasztófához vezették, így titokban feloldozta és megáldotta az ártatlan áldozatot.
Pócspetri egész lakosságát meghurcolták és a büntetést elrettentő példának szánták az egész ország számára, az esetet ürügyként használták fel, hogy még erőteljesebben folytassák az egyházellenes kampányt és a Mindszenty bíboros prímást befeketítő hadjáratot. A hitvalló plébános 1957-ben távozott nyugatra, a rendszerváltás után a Fővárosi Bíróság hatályon kívül helyezte az ellene hozott ítéletet, megállapítva, hogy a Pócspetri-ügy előre kitervelt és tudatosan lebonyolított koncepciós per volt, amelyet azzal a céllal rendeztek, hogy megfélemlítsék a katolikus egyházat és híveit, hogy letörjék az egyházi iskolák államosításával szembeni ellenállást.