XVI. Benedek pápa szombaton délelőtt kihallgatáson fogadta Zimbabwe püspökeit most
véget ért ad limina látogatásuk alkalmából.
A Pápa az előző napokban már egyenként is találkozott az afrikai ország 9 főpásztorával
és tájékozódott egyházaik helyzetéről. A Szentatya Pál apostol szavaival köszöntötte
a zimbabwei püspököket: „Kegyelem nektek és békesség, Atyánktól, az Istentől és az
Úr Jézus Krisztustól.” Bárcsak a Péter és Pál apostolok sírjánál tett látogatásuk
és ez a mai találkozás Péter utódával ösztönzést adna a főpásztoroknak az evangélium
ügyével való nagyobb egység és Krisztus Országának építésére. A közelmúltban lezajlott
választások kapcsán a Pápa annak a reményének adott hangot, hogy sikerült megteremteni
a nemzeti kiengesztelődéshez és a társadalom morális újraépítéséhez szükséges feltételeket.
A választási folyamathoz az ország püspökei is értékes módon hozzájárultak a múlt
év során közzétett pasztorális nyilatkozatukkal. Amint a püspökök ebben a nyilatkozatban
helyesen megállapították a közjó építése területén a társadalom minden tagját közös
felelősség terheli és a nemzet jövőjéhez szükséges morális és spirituális alapok megteremtése
közös erőfeszítést igényel. Az említett nyilatkozattal és legutóbbi „A szegények
jajkiáltása” c. pásztorlevelükkel a zimbabwei püspökök azt kérték az ország katolikusaitól,
hogy az evangélium bölcsessége és az egyház gazdag társadalmi tanításának öröksége
irányítsa egyéni és közösségi életüket egyaránt. A Pápa arra buzdította a főpásztorokat,
hogy folytassák világos és egységes vezetői szerepüket, amelynek alapja a Jézus Krisztusban
gyökerező rendíthetetlen hit és az üdvösséget hirdető evangélium igazságának igéje.
Az igehirdetésben és a tanításban hívek ismerjék fel magának az Úrnak a szavát, és
ez a szó tekintéllyel mondja ki, hogy mi igaz és helyes, mi a béke és az igazságosság,
a szeretet és megbékélés, legyen olyan szó, amely vigaszt jelent az embereknek az
élet nehézségei között és mutatja az utat a reménység felé. A Szentatya a helyi
egyház helyzetére reflektálva örömmel említette a papi és szerzetesi hivatások számának
jelentős növekedését és az apostoli munkában részt vevő laikus hívek elkötelezettségét.
Istennek ezek az ajándékai vigasztalóak, de ugyanakkor kihívást is jelentenek a még
alaposabb katekézisre, hogy a hívek teljességgel megélhessék keresztény hivatásukat.
Az Afrikával foglalkozó szinódus záródokumentuma – az Ecclesia in Africa – szavait
idézve a Pápa hangsúlyozta, hogy a jövő távlatában mennyire fontos a képzés az egyházi
élet minden területén. Ez érinti a hitoktatatást, éppúgy, mint a leendő papok felkészítését,
valamint az egyházi iskolákat, amelyeknek meg kell őrizniük identitásukat, mivel
ez hazájukban az egész katolikus közösség megerősítését jelenti. A Szentatya végül
azt kérte a zimbabwei főpásztoroktól, hogy a hitben és az egyházi közösségben megerősödve
ad limina látogatásukról visszatérve szülőhazájukba nagylelkűen folytassák evangéliumi
szolgálatukat.