Búcsú a Mindszenty-tisztelet apostolától
- Füzér Julián atyától

Kovács Gergely beszámol a 90 éves korában elhunyt ferences szerzetes temetéséről
A magyar történelem szép hagyománya, hogy a számunkra fontos, nagy napokat esővel ünnepli, mossa tisztára – és nem siratja (!) – az ég. Borongós időben tértek haza Mindszenty József hercegprímás földi maradványai 1991-ben, és ma is szemerkélő esőben vettünk búcsút a Mindszenty-tisztelet apostolától, Fűzér István Julián ferences atyától.
Budapesten a Margit körúti, Szent István vértanúról nevezett templomban Paskai László bíboros, Majnek Antal püspök és a ferencrendiek családja ünneplő ruhába öltözött, nagyszámú hívő közösségben mutatta be a gyászmisét, amelynek evangéliuma a talentumokat gyarapító, hűséges szolgákat dicsérte, akik bemehettek végül Urunk örömébe.
A szentbeszédben Julián atyát rendtársa, mint a kommunista önkényuralom áldozatát méltatta, – aki a hazai egyházüldözés miatt nem térhetett vissza a szülőföldjére –, de ezt az áldozatot Krisztus önként vállalt áldozatának fényében az Istentől használatra kapott talentumok között említette, miként Julián atya egyéb szenvedéseit, látásának, hallásának a megromlását és mellőztetését is. Talentumok és elfogadott szenvedések, amelyeket Julián atya felajánlott övéiért, és gazdag életművével hitelesen tett tanúságot a nagy példakép, Mindszenty József bíboros életszentségéről.
Mészáros István professzor búcsúztató szavaiban a soha másokról rosszat nem mondó, tiszta tekintetű, jóságos szerzetesatyát, mint barátját idézte. Elmesélte, hogy Julián atya milyen sokszor emlékezett vissza élete egyik meghatározó élményére, amikor 1973-ban személyesen találkozhatott Mindszenty hercegprímással, és a búcsúzáskor az általa is szentnek tartott főpap őt megölelte. Elmondta, hogy ezt az élményét Julián atya mindig meghatódva idézte fel, ragyogott a szeme minden egyes szónál.
Így lett a New Brunswick-i plébános a Mindszenty-tisztelet apostola, aki a hercegprímás halála után azonnal felkarolta a szenttéavatás ügyét a külföldi magyarság körében. Lelkes és lelkesítő könyvekben gyűjtötte össze a visszaemlékezéseket, tanúságtételeket és az imameghallgatások leírásait. Szorgalmazta a szentté avatási eljárás hivatalos elindítását, és mindent megtett annak előkészítése érdekében.
Mindszenty bíborosnak az 1973-as nagy találkozás után írt levelét Mészáros professzor meghatóan idézte elénk: „Nekem öröm papjaim és híveim öröme; Istent dicsérem érte, ha valamit is nyújthattam nekik, és kérem, gyümölcsözzék számukra.” A levél végén Mindszenty József megköszönte a Julián atyával folytatott beszélgetéseket: „Volt mit mondanunk egymásnak” – írta. Ezekben a napokban nekik megadatott a viszontlátás öröme, most már vég nélkül beszélgethetnek. Beszéljenek is egymással, a magyar szentekkel, a Boldogasszonnyal, és legyen ez a beszélgetés – kívánta a történész barát – értünk mondott közbenjáró imádság. A test halott, de a lélek szárnyal tovább.
Füzér István Julián atya élt 90 évet, áll a díszes koporsón Mindszenty József pappá szentelésének 90. évfordulóján. A ferences barát megsokszorozott talentumaival már a Szeretet Bírája elé állt, teste megpihen, de jó reménnyel várja a feltámadást.