XVI. Benedek pápa beszéde a konstantinápolyi ökumenikus pátriárkátus küldöttségéhez
 

„Örömmel köszöntöm pápai szolgálatom kezdetén most első alkalommal Őszentsége, I. Bartolomaiosz, ökumenikus pátriárka küldöttségét, mely a római egyház védőszentjeinek ünnepére érkezett ide” – kezdte beszédét XVI. Benedek pápa. Pál apostolnak a Filippiekhez írt levelének szavaival fordulok hozzátok: „Tegyétek örömömet teljessé azzal, hogy egyetértetek, egymást szeretitek, együtt éreztek, egyet gondoltok… Ugyanazon érzés legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban volt” (Fil 2,2-5). Az Apostol, tudatában annak, hogy az ember milyen könnyen áldozatul esik az összeütközéseknek és a viszályoknak, az egyetértésre és az egységre buzdítja a Filippi egyház fiatal közösségét. A pápa beszédében utalt az Apostolnak a Galatákhoz írt levelére, melyben a törvénynek a szeretetben megvalósuló teljességéről szól.
A szerencsés hagyomány, mely kölcsönös jelenlétet biztosít a Szent Péter bazilikában és a Szent György katedrálisban Szent Péter és Pál apostolok valamint Szent András ünnepén, egyúttal ennek a közösen osztott akaratnak a jele, hogy legyőzzük a bennünket megosztani szándékozó test műveit és hogy a Lélek szerint éljünk, amely előmozdítja a köztünk lévő szeretet növekedését. „Az Önök mai látogatása, melyet a római egyház néhány hónap múlva viszonozni fog tanúságot tesz arról, hogy Jézus Krisztusban a hit tevékeny a szeretet által” – mondta a Pápa. A”szeretet dialógusának” a tapasztalata, mely VI. Pál pápa és Athenagorász pátriárka között Jeruzsálemben az Olajfák hegyén megszületett, olyan tapasztalat, mely nem tűnik hiábavalónak. „Számosak és jelentősek ugyanis az eddig tett gesztusok. Gondolok itt például – hangsúlyozta Benedek pápa – az 1054-ben történt kölcsönös elítélések eltörlésére, továbbá azokra a dokumentumokra és beszédekre, melyeket Róma és Konstantinápoly mozdított elő.” Ezek a lépések az utóbbi évtizedeket jellemezték. És hogyan ne emlékeznénk tisztelettel II. János Pál pápára, aki néhány hónappal halála előtt itt a Szent Péter bazilikában váltott testvéri ölelést az ökumenikus pátriárkával? Biztos, ez hosszú és fáradságos út és a kezdetét félelem és bizonytalanság hatja át, de mindinkább felgyorsul és egyre tudatosabbá válik.
A pápa Pál apostol keserű szavait idézte: „Hiába tettek szert ilyen tapasztalatokra?” – majd utalt arra a szükségszerűségre, hogy egyesíteni kell az erőket és nem szabad kímélni az energiát, hogy az 1980-ban megkezdett dialógus a katolikus és az ortodox egyház között megújult erővel haladjon tovább. Benedek pápa elismeréssel emlékezett meg I. Bartolomaiosz pátriárka erőfeszítéseiről, mellyel a katolikus-ortodox vegyes bizottság munkáit támogatta. Kiemelte a teológiai kutatómunka fontosságát, melynek összetett kérdésekkel kell szembenéznie, anélkül, hogy könnyelmű egyszerűsítő megoldásokkal álljon elő. Az Úr maga kér bennünket a tanítványok elkötelezettségével a szeretet és az egység építésére. Nem mondhatunk le arról a kötelességünkről, hogy világosan és jóindulattal megvizsgáljuk különbözőségeinket és azzal a belső meggyőződéssel nézzünk szembe azokkal, hogy valóban meg is akarjuk oldani a problémákat. Az egység, amelyre törekszünk nem egymásbaolvadás sem pedig felszívódás, hanem tekintettel az egyház sokoldalú teljességére, az Alapító szándékának megfelelően mindig egy, szent, katolikus és apostoli jellegét kell hordoznia. A pápa utalt a II. Vatikáni Zsinat tanítására, mely elismerte azt a kincset, melyet a Kelet őriz és birtokol és amelyből a Nyugat is sokat merített. A Zsinat továbbá arra bátorította a Keletet és Nyugatot, hogy együtt hordozzák a Pantokrátor fénylő arcát, akinek a keze megáldja az egész „Oikumene”-t.
Beszéde végén XVI. Benedek pápa arra kérte az ökumenikus küldöttség tagjait, hogy vigyék el jókívánságait Bartolomaiosz pátriárkának. Tovább szeretnénk folytatni az egység útját, miközben újabb lépéseket és gesztusokat teszünk, annak a reményében, hogy felülmúljuk a megmaradó nézetkülönbségeket és megosztottságot, majd a pápa a Theotokosz, az Istenanya közbenjárását kérte közös erőfeszítéseikre.