Bemutatták XVI. Benedek pápa bíborosként írt utolsó könyvét

Kedden délután az olasz Il Tempo napilap székházában sajtókonferencia keretében mutatták be Joseph Ratzinger bíboros „Benedek Európája a kultúrák válságában” címmel megjelent gyűjteményes kötetét. A Libreria Editrice Vaticana könyvkiadó gondozásában megjelent 143 oldalas könyv valójában három különböző alkalommal tartott nagyobb előadását tartalmazza a Hittani Kongregáció egykori prefektusának: az első előadás 1992-ben az észak-olasz Bassano del Grappa-ban kapott „Iskola és katolikus kultúra” kitüntetés kapcsán, a második 1997-ben a „Mozgalom az Életért” találkozóján, míg a harmadik téma 2005. április 1-én, II. János Pál pápa halála előtt egy nappal hangzott el Subiaco-ban, a Szent Skolasztika monostorban tartott konferencián, melyen Ratzinger bíborost a „Szent Benedek díj Európáért” elismeréssel tüntették ki. A három nagy témának közös vezérfonala a kultúrák válsága és Norciai Szent Benedek alakja.
A sajtókonferencián az új kötetet Camillo Ruini bíboros, a pápa római helynöke és Marcello Pera politikus, az olasz szenátus elnöke mutatta be Bruno Vespa, az ismert újságíró közreműködésével. Ruini bíboros előadásában összefoglalta a könyv alapgondolatait, melyek valójában az európai kultúra csomópontjait érintik az európai kereszténységgel való kapcsolatában. A kereszténységet éppen Európában hatotta át a legnagyobb mértékű kulturális és szellemi hatás. Korunkban valóban ezt az alapvető kapcsolatot kérdőjelezik meg, nem is csak esetleges jelleggel, hanem egy olyan alapvető eszmeiségnek benső logikájával, mely ma teljesen áthatja földrészünk gondolkodásmódját – mutatott rá Ruini bíboros. Ezt az eszmeiséget a könyv szerzője, Ratzinger bíboros tudományos és funkcionális jellegűnek tartja, mint a modern felvilágosodás új formáját. E felfogás szerint észszerűen csak az érvényes, ami tapasztalható és kiszámítható. Valójában ez az egyéni szabadságjogok gyakorlásán keresztül mutatkozik meg, mely felfogás lényegileg kizárja Isten létezését, következésképpen kizárja az Istenre hivatkozás minden formáját a közéletből is. Hasonlóképpen az egyéni lelkiismeret is mint önmagában érvényes áll fenn, ami által pedig megszűnik a jó és a rossz közötti különbség és megkülönböztetés lehetősége is.
Ratzinger bíboros szerint korunk igazi ellentmondása nem a nagy vallások között áll fenn, hanem a pusztán tudományos és funkcionális eszmeiség valamint a nagy történelmi kultúrák között. Az európai keresztény gyökerek elutasítása mögött is az eszmeiség áll, mely önmagát egyetemesnek és önelégségesnek tartja. Ezzel szemben állítja a könyv szerzője, hogy a jelenlegi kultúra igazi értékei, mint a vallásszabadság, az emberi jogok, a demokrácia ha csak önmagukra hivatkozva állnak fenn, pusztán egy empirikus eszmeiség alapján, akkor az magát az embert is határok közé szorítja, amennyiben a természet puszta termékévé teszi őt.
Ratzinger bíboros ezzel a zsákutcával szemben a kereszténységre, mint a Logosz vallására mutat, melyet a kezdetektől fogva saját előfutárait nem a más vallásokban lelte meg, hanem éppenséggel az ősi felvilágosult filozófiában és így nem is lett államvallássá, hanem a hit szabadsága vallásává. A későbbi modern felvilágosodás valójában nem tett mást, mint ezeket az eredeti keresztény értékeket újra felvetette.
A lényegében filozófiai és teológiai síkon tárgyalt témák között Ruini bíboros kiemelte még a morális kérdések között az utóbbi évek nagy bioetikai kérdését, köztük az abortuszét, melyet Ratzinger bíboros „kis gyilkosságnak” nevez.