Eucharisztikus csoda a portugáliai Santaremben (1247)
Fatimától alig néhány kilométerre a Tajo folyó mentén fekszik egy kicsi portugál város,
Santarem. A Ribatejo régió városát Portugália gótikus fővárosának is szokták nevezni,
a gótika korában épített gyönyörű templomai, kolostorai miatt, amelyek igazi művészeti
alkotások. E gótikus istentiszteleti helyek között van a Szent István templom, amelyet
inkább a „csoda templomaként” szoktak emlegetni. Itt őrzik ugyanis egy 1247-ben végbement
eucharisztikus csoda ereklyéjét. Néhány szerző a csoda évét későbbre helyezi, 1266-ra.
A csoda sokban hasonlít az olaszországi Alatriban történt esethez. Ebben az esetben
is egy joggal féltékeny feleségről van szó, akit férje rendszeresen megcsal. A nő
jósasszonyhoz fordul tanácsért és segítségért, mert szeretné visszaszerezni férje
szerelmét. A jósasszony az elszánt feleségnek azt ajánlja, hogy szerezzen megszentelt
ostyát, mert ez az egyedüli mód arra, hogy valóban hatékony bájitalt lehessen készíteni
a hűtlen férjnek. A hívő asszony, bár nagy kétségek gyötörték, megtette amit a jósnő
kért tőle. Áldozáskor titokban a szentostyát egy zsebkendőbe rejtette és elindult
a jósnő háza felé. Útközben az ostya vérezni kezdett és a vércseppek a földre hulltak.
Az asszony észre sem vette a történteket, annál inkább látták azt a járókelők és megállították
őt, hogy a vérző kendő felől érdeklődjenek. Ekkor az asszony is észrevette, hogy mi
történt és ijedtében, hogy leleplezik a szörnyű titkot, irányt változtatott és már
nem a jósasszony, hanem saját háza felé szaladt. A nő a kendőt a vérző ostyával egy
kis fából faragott ládikóba rejtette el. Az este hazatérő férj szokása szerint ideges
és goromba volt feleségével. Az éjszaka kellős közepén a házaspár furcsa zajokra ébredt
és fényes világosságot látott áradni abból a ládikóból, amelybe a vérző ostya volt
elrejtve. Olyan erős volt a fény, hogy az egész szobát megvilágította. A feleség ezek
után nem tudta tovább megtartani a titkot, mindent bevallott a férjének. A férj ekkor
kinyitotta a ládikót és meggyőződhetett arról, hogy a világosság a kendőbe tekert
szentostyából áradt. A jelenet annyira megindította, hogy feleségével együtt letérdelt
és együtt imádkoztak a csoda előtt. Kora reggel értesítették a plébánost a történtekről.
A pap mindjárt a házukba sietett és saját szemével látta az ostyából áradó csodás
fényt. Hasonlóképpen a szomszédok is összesereglettek és mindannyian szemtanúi voltak
a csodának. A pap a csodás ostyát körmenetben saját templomába vitte meghatott emberek
sokaságának kíséretében. Az ostyát viasztartóban helyezte el és a szentségházba tette.
Amikor másnap kinyitotta a tabernákulumot, alig hitt a szemének: a viaszdoboz darabokban
hevert, az ostya pedig egy üvegampulla alján volt látható. Teljesen érthetetlen volt,
hogy az ostya, hogy jutott át épségben az ampulla szűk szárán. A szentostyát a mai
napig az üvegből készült üveg szűk szárú ampullában őrzik a portugál város, Santarem
gótikus templomában.