XVI. Benedek pápa Motu proprio-ja a Falakon kívüli Szent Pál Bazilikára és extraterritoriális, azaz a Vatikán városállamon kívüli területére és épületegyüttesére vonatkozóan

(A Motu proprio annyit jelent, mint saját kezdeményezés, olyan iratot jelöl, amelyet a pápa saját tekintélye nevében fogalmaz meg, jelentős időszerű kérdésekben).
2005. május 31-i dátummal, Szűz Mária Erzsébetnél tett látogatása liturgikus ünnepén (amelyet a magyar helyi egyház július másodikán ünnepel mint Sarlós Boldogasszony napját), XVI. Benedek pápa „Ősi és tiszteletreméltó Bazilika” k. Motu proprio-jával új szabályokat tett közzé a Falakon kívüli Szent Pál Pápai Bazilikában végzett istentisztelet megújítására, a bazilika adminisztratív vezetésére és extraterritoriális területére és épületegyüttesére vonatkozóan.
A tíz pontból álló pápai irat szövege a következő:
1. Az ősi és tiszteletreméltó Falakon kívüli Szent Pál Bazilika, amely azon a helyen emelkedik, ahol a hagyomány szerint bekövetkezett a Népek Apostolának vértanúsága, mindig sajátos jelentőséggel bírt a kereszténység történelmében, Róma másik három Nagy Bazilikájával együtt számos zarándoklat célpontja volt, különösen a Szentévek során. A Szent Pál Bazilika mellett 13 évszázada létezik a hasonló nevű, nagy múltú Bencés Apátság, aminek következtében a Bazilika egyben az Apátsági Templom szerepét is betölti.
2. Az 1929-es lateráni egyezménnyel és az azt követő, a Szentszék és Olaszország között létrejött Megállapodásokkal elismerést nyert, hogy a Falakon kívüli Szent Pál Bazilikához tartozó területek és épületek a Szentszék tulajdonát képezik, és sajátos jogi státuszt élveznek, a nemzetközi jog normáinak megfelelően. A Falakon kívüli Szent Pál Bazilika egész extraterritoriális területe fölött a Pápa joghatalmat gyakorol az életben lévő törvények szerint.
3. Figyelembe véve, hogy a múltban a Szentszék mind a Bazilika, mind a Bencés Apátság irányításának illetékességére vonatkozóan csak néhány szempontot határozott meg, most alkalmasnak találom, hogy néhány általános szabályt bocsássak ki, abból a célból, hogy tisztázzam vagy meghatározzam a Falakon kívüli Szent Pál területe és épületegyüttese lelkipásztori és adminisztratív irányításának néhány szempontját. Ez lehetővé teszi majd egy olyan Statútum összeállítását, amely leszögezi az érdekelt személyek illetékességét és szabályozza azok egymáshoz való viszonyát.
4. Elrendelem, hogy a Falakon kívüli Szent Pál bazilika élén, amely – megerősítem – kánoni intézmény közjogi személyiséggel, a többi három Nagy Bazilikához hasonlóan álljon egy, a Római Pápa által kinevezett Főpap. A fent nevezett Bazilikában a Főpap gyakorolja majd a rendes és közvetlen joghatóságot. Lelkipásztori Helynöke lesz a Szent Pál Bencés Apátság Apátja, továbbá az ügyintézésben lesz egy Megbízottja. A Szent Pál Főpapjának feladata lesz továbbá, hogy ellássa az egész extraterritoriális tér- és épületegyüttes felügyeletét, összehangolva az ott működő különféle igazgatási feladatokat, azok céljának megfelelően, kivéve azt, ami az Apátságon belül az Apát kizárólagos illetékessége.
5. Szükség van rá, hogy a Falakon Kívüli Szent Pál Kolostor Apátját, miután a kánonjognak megfelelően megválasztották, a Római Pápa hivatalában megerősítse. Az Apát élvezi mindazokat a jogokat és kedvezményeket, amelyek megilletik mint a bencés közösség Elöljáróját. Abból a célból, hogy az Apát mind inkább eleget tehessen kötelességeinek a monasztikus közösségen belül, Tiszteletreméltó Elődöm, II. János Pál pápa elrendelte, hogy az Apátság melletti extraterritoriális területet vonják ki a Szent Pál Apátjának joghatósága alól, aki megőrzi rendes joghatóságát intra septa monasterii (vagyis a kolostor falain belül) és liturgikus funkcióját a Bazilikán belül, mint ahogy ezt a jelen dokumentum meghatározza és amelyet az elkészítendő Statútum részletez majd.
6. Az Apátság hivatalos neve 2005. március 7-étől kezdve „Falakon kívüli Szent Pál Apátság”, mivel a közelmúltban eltörölték a „territoriális” kerület jelleget és titulust. Tehát a Szent Pál Főpapjának és az Apátnak az illetékességét kivéve, a lelkipásztori joghatóság a Falakon kívüli Szent Pál egész extraterritoriális területén a római bíboros helynököt illeti meg, aki azt az egyházmegye területileg illetékes plébániáján keresztül gyakorolja.
7. Ezért semmis a tiszteletreméltó emlékű XI. Piusz pápa által 1933. április 30-án sajátkezűleg írt a „Patriarchális Szent Pál Bazilika Pápai Ügyintézése” rendelkezés, amelyet Boldog XXIII. János 1962. december 20-án sajátkezű írásával módosított, és annak minden funkcióját átruházom a Főpapra, aki azt a Szentszék illetékes Hivatalai által jóváhagyott Statútum értelmében gyakorolja majd.
8. Mivel különösen fontos számomra, hogy a Falakon kívüli Szent Pál Bazilikában biztosítva legyen a Bűnbánat szentségének kiszolgáltatása minden hívő számára, aki oda ellátogat, akár a Város egyházmegyéjéhez tartozik, akár a világ különböző részeiről érkezett zarándokként, megerősítem azt, amit Elődöm, XI. Piusz Pápa meghatározott, vagyis azt, hogy a Bűnbánat szentségének kiszolgáltatását a bencés szerzetesek közül kiválasztott és a leendő Statútum rendelkezéseinek megfelelő penitenciáriusok figyelmes gondjára kell bízni.
9. A közelmúltban a Szentszék különleges érdeklődést mutatott a Bazilikában, vagy az Apátság területén ökumenikus jellegű speciális események rendezésére. A szerzetesek feladata lesz tehát, hogy a Főpap felügyeletével ehhez hasonló programokat szervezzenek, hangoljanak össze és tovább fejlesszenek, más apátságok bencés szerzetestestvéreivel, és a Keresztény Egységtörekvés Pápai Tanácsával egyetértésben.
10. A Népek Apostola világosítsa meg és védelmezze mindazokat, akik a neki szentelt Bazilikában végzik munkájukat, és nyújtson segítséget és vigaszt minden hívőnek és zarándoknak, akik őszinte ájtatossággal vértanúsága emlékének szent helyére látogatnak, azért hogy megújítsa hitüket, hogy oltalmazza őket az életszentség felé vezető úton, továbbá oltalmazza az Egyház törekvését, hogy elterjessze a mai világban az Evangéliumot.
[Elrendelem mindezeket] Bármilyen más ellenkező rendelkezéssel szemben, még ha azok külön említésre méltók lennének is.
Kelt a Vatikánvárosban, 2005. május 31-én, Szűz Mária Erzsébetnél tett látogatása liturgikus ünnepén
XVI. Benedek pápa