A jogokért vagy az etika ellen szavaznak az olaszok?
Június 12-13-án Olaszországban bioetikai témájú népszavazást tartanak a mesterséges
megtermékenyítés, az őssejt-kísérletek és az embriók emberi jogi státuszát illetően.
A kérdés rendkívül összetett és máris éles viták osztják meg a társadalmat. Huszonnyolc
olasz tudós éhségsztrájkba kezdett és nyílt levélben követeli a köztársasági elnöktől,
hogy megfelelően tájékoztassák a lakosságot. Az etikai és pszichológiai következményekkel
járó döntés arra vonatkozik, hogy részben töröljék el a mesterséges megtermékenyítést
szabályozó 2004-es törvényt, amely Európában az egyik legszigorúbbnak számít. Az olasz
állampolgárok négy szavazócédulán foglalhatnak állást, elsőként arról, hogy engedélyezzék-e
az embrionális őssejtekkel való kísérletezést: aki mellette voksol az örökletes betegségek
gyógyítását reméli az eljárástól, az ellenzők szerint így legalizálnák élő emberi
embriók meggyilkolását. A második cédulán arról dönthetnek, hogy a lombikbébi program
szerint előállított embriók számát ne korlátozzák háromra és a felesleget le lehessen
fagyasztani további felhasználás céljára. A harmadik kérdés arra vonatkozik, hogy
a megfogant magzatot ugyanolyan jogok illetik-e meg, mint a már megszületett gyermeket.
Ezen a ponton a legélesebb a vita a két tábor között, hiszen ha az embriót nem tekintjük
emberi személynek, bátran felhasználhatjuk kísérleti célokra. Végezetül dönteni fognak
arról, engedélyezzék-e a donortól származó ondó-és petesejt-átültetést. A támogatók
szerint minden nőnek joga van ahhoz, hogy gyereke legyen, míg a „nem”-oldal biológiai
árvák előállításáról beszél. A tudósok többsége támogatja a törvény liberalizálását,
amely mellesleg milliárdos üzletet jelent a gyógyszergyártóknak, ugyanakkor az őssejt-kutatás
egyik legnagyobb szaktekintélye szerint határokat kell szabni a tudománynak is, különben
szörnyeket kelthetünk életre. Az olasz baloldal nagy része az igen mellett foglal
állást, a jobboldal nem nyilatkozik, de valószínűsíthető, hogy nem akarja visszavonni
az általa hozott törvényt. A kereszténydemokraták és a katolikus egyház a szavazástól
való távolmaradásra ösztönzi a lakosságot abban bízva, hogy nem lesz meg az 50+1 százalékos
részvételi arány.