Az olasz püspöki kar felhívása a világiakhoz: „legyetek Jézus tanúi és a világ reménysége”

A Bari Olasz Eucharisztikus Kongresszuson május 27-én tette közzé az olasz püspöki kar levelét, amelyet a világiakhoz intézett a IV. országos egyházi találkozóra készülve, amelyre 2006. októberében kerül majd sor Veronában.
A keresztényeknek az igazságot és a szeretet kutatva ki kell bontakoztatni egy új evangelizációt és a „Feltámadt Krisztus tanúinak, a világ reménységének kell lenniük” – írják levelükben az olasz püspökök. A világiakért felelős püspöki bizottsát elnöke, Paolo Rabitti püspök aláírásával ellátott üzenetben a főpásztorok fölteszik a kérdést: a keresztények jelen vannak-e és mennyire döntő módon a mai világban mint a Feltámadt Krisztus tanúi? Képesek-e, és milyen mértékben tudják lángra lobbantani a végső elrendeltetés, Isten Országa reményének tüzét? A püspökök a világiakkal együtt szeretnék elvinni az utca emberéhez a Feltámadt Jézus hírét, felismerni és válaszolni a mellettünk élők kérdéseire az élet és a halál értelméről, a jó és a rossz, az üdvösség és az örök kárhozat vonatkozásában. „Együtt, lelkipásztorok és világiak arra vagyunk hivatva, hogy a mai emberhez közel álljunk. Csak egységben tudjuk megvalósítani az üdvösség valódi párbeszédét az egyház és a világ között.” – hangsúlyozzák levelükben az olasz püspökök. Az Úr valamennyiünket nevünkön szólít; s ez a meghívás a karizmák és hivatások sokfélesége mellett Isten népének egészére vonatkozik. Ezért tehát arra ösztönzik a világiakat, hogy mivel a szeretetközösség igazi forrása a liturgia, és különösen az Eucharisztia, ebben éljék meg a teljes egységet, Krisztusban váljanak egy testté és egy lélekké. Elengedhetetlen, hogy kilépjünk abból a furcsa és téves belső hozzáállásból, amely miatt a világiak passzív társszereplőnek érezték magukat az egyház életében és hivatásában – figyelmeztet üzenetében az olasz püspöki kar. A szeretetközösség újra felismerése révén mindannyian fölfedezzük, hogy az egyház lelki hazánk, amelynek szolgálatába helyezzük magunkat, megosztva egymással örömöt, nehézséget, küzdelmet. Nem maradunk közönyösek és érzéketlenek az egyház ügyei iránt, mély gyermeki szeretetet táplálunk iránta. A világiakhoz intézett levelük végén az olasz püspökök kiemelik: a keresztények számára Krisztus kell, hogy legyen „a kulcs, a központ és a cél”, a forrás, amelyből minden kegyelem és az egész élet kiárad. Jézus Krisztus legyen minden életünk számára.