Római egyetemisták levele a XX. Ifjúsági Világtalálkozóra

A levelet május 23-án tették közzé a római La Sapienza egyetemen a római helynökség egyetemi pasztorációs hivatala által szervezett nap alkalmából.
A római egyetemisták Európa és a világ minden egyetemi hallgatójához intézik üzenetüket, melynek bevezető részében emlékeztetnek arra, hogy már csak 90 nap van hátra a kölni találkozó kezdetéig. „Első gondolatunk XVI. Benedek pápa, püspökünk és az egyetemes egyház pásztora felé száll” – olvassuk az egyetemisták levelében, akik párhuzamot vonnak a Napkeleti bölcsek által megkezdett út és a fiatalok útja között. Fiatalnak lenni annyit jelent, mint haladni előre a felnőtt élet, egy cél és a teljes élet felé. II. János Pál pápa írta a világnapra szánt üzenetében, hogy a Napkeleti Bölcsek értelmét és szívét valójában már Krisztus fénye világította meg. A világ útjain járni azt jelenti, hogy szabadok vagyunk, de jelenti azt is, hogy tudjuk utazásunk végcélját. Az igazságot nélkülöző szabadság ugyanis nem vezet sehová, olyan, mint egy helyben toporogni. Egyetemistának lenni ezért azt jelenti, hogy szomjúhozni kell az igazságra. A levél itt ismét II. János Pál pápa üzenetének szavaira hivatkozik. A nagy példaképek, Szent Adalbert és a Keresztről nevezett Szent Terézia Benedikta, a bölcsekhez hasonlóan mindig szenvedélyesen keresték az igazságot és tehetségüket teljes mértékben az igazság szolgálatába állították. Azok, aki azt állítják, hogy nincs objektív és egyetemes igazság, mert minden egyszerűen a személyes vélemény függvénye, valójában egyre üresebbé és magányosabbá válnak. „Mi boldogok vagyunk, hogy a Napkeleti Bölcsekhez hasonlóan látjuk a csillagot, és e csillag nyomában akarunk járni. Mi szeretjük az életet, ezért ismét útra kelünk és bizalommal keresni kezdünk, mert aki keres, az talál. Tudjuk, hogy az igazsághoz vezető út meredek és bonyolult, de mi magasrendű és méltó eszményeket követünk” – írják a római egyetemisták levelükben. Köln felé haladni azt jelenti, hogy tápláljuk magunkban a kultúra iránti szenvedélyt, amely nem csak műveltséget és szakmai tudást jelent, hanem a bölcsesség iránti szeretetet, az igazság szenvedélyes keresését, az élet igazi értelmének felfedezését is. A kételkedés mesterei megölték az igazság keresésének örömét. A legfőbb eszmény sokak számára a semmi, az, hogy nincsenek eszmények. De mi nem azért indultunk útra, hogy utunk ne vezessen sehová. Mi nem csatlakozunk azokhoz, akik megvetik az igazi kultúrát. Számunkra Jézus Krisztus az igazi „kenyér”, az egyedüli, aki csillapítja éhségünket.
II. János Pál pápa Fides et Ratio k. enciklikájában arra emlékeztetett bennünket, hogy nem kell lemondani az értelemről ahhoz, hogy követhessük Krisztust, sőt éppen az értelem jegyében közelítsünk Hozzá, aki az Igazság. „A mi feladatunk az, hogy a gyakorlatban megvalósítsuk a hit és értelem összhangját. Mi szeretnénk elfogadni Isten Gondolatát a mi gondolkodásunkban és a Logosz világosságát a különböző tudományágakban. Így nem töredezünk szét számtalan szakterületünkön, hanem minden igazság komplementárissá válik és felemelkedik az egyetlen Igazság felé. Így valóban képessé válunk arra, hogy universitas-t alkossunk.”
A római egyetemisták levele ezekkel a gondolatokkal zárul:
„Egyetemistának lenni Rómában éppúgy, mint Európában és az egész világon hivatás és szolgálat. Rómának, Európának és a világnak szükségük van az értelmes szeretet művelőire, akik valóban a békés jövőt, a fejlődést és az emberi jogok tiszteletét építik. Kedves egyetemisták szerte a világon, azt kérjük tőletek, hogy tegyetek tanúságot az egyetemeken a kereszténységről, hogy az embert – minden embert – önmagáért szeressék. Az ember ugyanis az egyetlen olyan teremtmény, akit Isten önmagáért szeret. Arrivederci – Viszontlátásra Kölnben!”