2005. május 17-én az ELTE BTK Történeti Intézete és az MTA Társadalomkutató Központja
rendezésében került sor a „Mindszenty József – emlékezet és történelem” c. tudományos
konferenciára.
Az eseményről a konferencia egyik szervezője, Fejérdy András (történész, az
ELTE BTK Történelemtudományok Doktori Iskolájának PhD hallgatója) számol be: Egy Mindszenty
bíboros személyével foglalkozó konferencia megszervezésének ötlete az elmúlt ősszel
fogalmazódott meg. Nicolas Bauquet barátommal, a párizsi Sciences Politiques Egyetem
doktori hallgatójával úgy gondoltuk, hogy az idei Mindszenty évfordulók jó alkalmat
szolgáltatnak egy a bíboros személyével foglalkozó tudományos konferencia megrendezésére.
A terv megvalósításához végül az ELTE Történeti Intézete és az MTA Társadalomkutató
Központja adta segítségét. A konferencia – mint az Nicolas Bauquet előadásában
is elhangzott – Mindszenty személyének egy újszerű megközelítésére tett javaslatot.
A különböző előadások segítségével a francia történetírásban ismert „lieu de mémoire”
fogalmat alkalmazva, a Mindszenty személyében kikristályosodó történelmi emlékezetet
igyekezett megragadni és ezáltal mélyíteni a bíboros alakjáról való ismereteinket.
A konferencia eredményessége érdekében igyekeztünk összehívni mindazokat a kutatókat
és szakértőket, akik Mindszenty bíboros történetén és emlékezetén dolgoznak. A hercegprímás
alakját különböző nézőpontból megközelítő, a Magyar Tudományos Akadémiát, az ELTE-t,
a Pázmány Péter Katolikus Egyetemet, a Magyar Országos Levéltárat, az Országos Katolikus
Gyűjteményi Központot a Mindszenty Alapítványt, de egy-egy külföldi tudományos intézetet
is képviselő előadók cserélhették ki kutatási eredményeiket a gyümölcsöző párbeszéd
során. Különös megtiszteltetés volt a konferencia számára Erdő Péter bíboros úr
jelenléte, aki bevezető szavaiban kiemelte annak jelentőségét, hogy a hivatalos megemlékezések
mellett az idei évfordulók alkalmával tudományos konferencia is foglalkozik Mindszenty
bíboros alakjával. Rámutatott, hogy csak a múlt teljesebb megismerése és feltárása
teremtheti meg a társadalmon és az egyházon belüli megbékélést és adhat alapot a jövőre.
Miként a cím is jelezi, a tudományos rendezvény két alapvető szempontból közelítette
meg Mindszenty alakját. A délelőtti ülés a történelem szereplőjével, az egyházi méltóságot
és közéleti szerepet vállaló Mindszenty tevékenységével foglalkozott a délutáni szekciót
pedig a bíborosról alkotott képnek és alakja továbbélésének szenteltük. Tulipán
Évának az 1945-48 közötti karikatúrákban kialakított Mindszenty-képet vizsgáló előadásából
kiderült, hogy a korabeli hatalom mennyire egy ellenséges politikus képét sugallta
a bíborosról. Előadásomban a magyar sajtó 1949-89 közötti Mindszenty-képet vizsgálva
sikerült feltárni, miként vonult végig ellenséges politikusként ábrázolt Mindszenty
képe az egész korszakon. Sőt úgy tűnik a bíborossal a rendszerváltás után foglalkozó
diskurzus is nagy mértékben a korábbi időszakban felvetett kérdéseket járta körül,
így jórészt megragadva a politikus Mindszenty képe mellett. A konferencia jelentős
eredménye éppen az volt, hogy átlépett ezen az elterjedt megközelítési módon, amely
a bíborost szinte kizárólag politikai szereplőként tekinti, és tevékenységének vizsgálata
során személyének átfogóbb bemutatására törekedett. A számos kitűnő előadás közül
Beke Margitét emelném ki, melyben Mindszenty 1945-48 közötti pasztorációs tevékenységét
elemezte. Az Országos Katolikus Gyűjteményi Központ munkatársának előadásából egy
– a gyakran sugallt képpel ellentétben – az új helyzetet elfogadó és a jövőben gondolkodó
főpásztor képe rajzolódott ki. Mindszenty – bár kétségtelenül fájt neki a történelmi
területek elveszítése – a hívek érdekeit nézve már ekkor egy új egyházmegye-beosztás
terveit dolgozta ki, és a nyugati emigrációba szakadt magyarság lelkipásztori ellátását
is igyekezett megszervezni. Hasonlóképpen a többi előadónak is sikerült Mindszenty
életének egyes epizódjaiban a bíboros erőteljes személyiségét megragadni. Az akkor
még veszprémi püspök letartóztatásának eseményeit bemutatva Szabó Csaba úgy fogalmazott:
Mindszenty kiélezett helyzetekben első helyen mindig az egyház érdekeire volt tekintettel,
másodsorban hazája sorsáért aggódott és személyes sorsa csak utolsó szempontként játszott
szerepet döntéseiben. Összefoglalóan elmondható, hogy a konferencia elérte célját:
sikerült Mindszenty bíboros alakját sokoldalúan bemutatnia és egyúttal további lehetséges
kutatási irányokat kitűznie. Egy Mindszenty bíboros személyével foglalkozó konferencia
megszervezésének ötlete az elmúlt ősszel fogalmazódott meg. Nicolas Bauquet barátommal,
a párizsi Sciences Politiques Egyetem doktori hallgatójával úgy gondoltuk, hogy az
idei Mindszenty évfordulók jó alkalmat szolgáltatnak egy a bíboros személyével foglalkozó
tudományos konferencia megrendezésére. A terv megvalósításához végül az ELTE Történeti
Intézete és az MTA Társadalomkutató Központja adta segítségét. A konferencia –
mint az Nicolas Bauquet előadásában is elhangzott – Mindszenty személyének egy újszerű
megközelítésére tett javaslatot. A különböző előadások segítségével a francia történetírásban
ismert „lieu de mémoire” fogalmat alkalmazva, a Mindszenty személyében kikristályosodó
történelmi emlékezetet igyekezett megragadni és ezáltal mélyíteni a bíboros alakjáról
való ismereteinket. A konferencia eredményessége érdekében igyekeztünk összehívni
mindazokat a kutatókat és szakértőket, akik Mindszenty bíboros történetén és emlékezetén
dolgoznak. A hercegprímás alakját különböző nézőpontból megközelítő, a Magyar Tudományos
Akadémiát, az ELTE-t, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemet, a Magyar Országos Levéltárat,
az Országos Katolikus Gyűjteményi Központot a Mindszenty Alapítványt, de egy-egy külföldi
tudományos intézetet is képviselő előadók cserélhették ki kutatási eredményeiket a
gyümölcsöző párbeszéd során. Különös megtiszteltetés volt a konferencia számára
Erdő Péter bíboros úr jelenléte, aki bevezető szavaiban kiemelte annak jelentőségét,
hogy a hivatalos megemlékezések mellett az idei évfordulók alkalmával tudományos konferencia
is foglalkozik Mindszenty bíboros alakjával. Rámutatott, hogy csak a múlt teljesebb
megismerése és feltárása teremtheti meg a társadalmon és az egyházon belüli megbékélést
és adhat alapot a jövőre. Miként a cím is jelezi, a tudományos rendezvény két
alapvető szempontból közelítette meg Mindszenty alakját. A délelőtti ülés a történelem
szereplőjével, az egyházi méltóságot és közéleti szerepet vállaló Mindszenty tevékenységével
foglalkozott a délutáni szekciót pedig a bíborosról alkotott képnek és alakja továbbélésének
szenteltük. Tulipán Évának az 1945-48 közötti karikatúrákban kialakított Mindszenty-képet
vizsgáló előadásából kiderült, hogy a korabeli hatalom mennyire egy ellenséges politikus
képét sugallta a bíborosról. Előadásomban a magyar sajtó 1949-89 közötti Mindszenty-képet
vizsgálva sikerült feltárni, miként vonult végig ellenséges politikusként ábrázolt
Mindszenty képe az egész korszakon. Sőt úgy tűnik a bíborossal a rendszerváltás után
foglalkozó diskurzus is nagy mértékben a korábbi időszakban felvetett kérdéseket járta
körül, így jórészt megragadva a politikus Mindszenty képe mellett. A konferencia
jelentős eredménye éppen az volt, hogy átlépett ezen az elterjedt megközelítési módon,
amely a bíborost szinte kizárólag politikai szereplőként tekinti, és tevékenységének
vizsgálata során személyének átfogóbb bemutatására törekedett. A számos kitűnő előadás
közül Beke Margitét emelném ki, melyben Mindszenty 1945-48 közötti pasztorációs tevékenységét
elemezte. Az Országos Katolikus Gyűjteményi Központ munkatársának előadásából egy
– a gyakran sugallt képpel ellentétben – az új helyzetet elfogadó és a jövőben gondolkodó
főpásztor képe rajzolódott ki. Mindszenty – bár kétségtelenül fájt neki a történelmi
területek elveszítése – a hívek érdekeit nézve már ekkor egy új egyházmegye-beosztás
terveit dolgozta ki, és a nyugati emigrációba szakadt magyarság lelkipásztori ellátását
is igyekezett megszervezni. Hasonlóképpen a többi előadónak is sikerült Mindszenty
életének egyes epizódjaiban a bíboros erőteljes személyiségét megragadni. Az akkor
még veszprémi püspök letartóztatásának eseményeit bemutatva Szabó Csaba úgy fogalmazott:
Mindszenty kiélezett helyzetekben első helyen mindig az egyház érdekeire volt tekintettel,
másodsorban hazája sorsáért aggódott és személyes sorsa csak utolsó szempontként játszott
szerepet döntéseiben. Összefoglalóan elmondható, hogy a konferencia elérte célját:
sikerült Mindszenty bíboros alakját sokoldalúan bemutatnia és egyúttal további lehetséges
kutatási irányokat kitűznie.