2005. május 17-én az ELTE BTK Történeti Intézete és az MTA Társadalomkutató Központja rendezésében került sor a „Mindszenty József – emlékezet és történelem” c. tudományos konferenciára.

Az eseményről a konferencia egyik szervezője, Fejérdy András (történész, az ELTE BTK Történelemtudományok Doktori Iskolájának PhD hallgatója) számol be:
Egy Mindszenty bíboros személyével foglalkozó konferencia megszervezésének ötlete az elmúlt ősszel fogalmazódott meg. Nicolas Bauquet barátommal, a párizsi Sciences Politiques Egyetem doktori hallgatójával úgy gondoltuk, hogy az idei Mindszenty évfordulók jó alkalmat szolgáltatnak egy a bíboros személyével foglalkozó tudományos konferencia megrendezésére. A terv megvalósításához végül az ELTE Történeti Intézete és az MTA Társadalomkutató Központja adta segítségét.
A konferencia – mint az Nicolas Bauquet előadásában is elhangzott – Mindszenty személyének egy újszerű megközelítésére tett javaslatot. A különböző előadások segítségével a francia történetírásban ismert „lieu de mémoire” fogalmat alkalmazva, a Mindszenty személyében kikristályosodó történelmi emlékezetet igyekezett megragadni és ezáltal mélyíteni a bíboros alakjáról való ismereteinket.
A konferencia eredményessége érdekében igyekeztünk összehívni mindazokat a kutatókat és szakértőket, akik Mindszenty bíboros történetén és emlékezetén dolgoznak. A hercegprímás alakját különböző nézőpontból megközelítő, a Magyar Tudományos Akadémiát, az ELTE-t, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemet, a Magyar Országos Levéltárat, az Országos Katolikus Gyűjteményi Központot a Mindszenty Alapítványt, de egy-egy külföldi tudományos intézetet is képviselő előadók cserélhették ki kutatási eredményeiket a gyümölcsöző párbeszéd során.
Különös megtiszteltetés volt a konferencia számára Erdő Péter bíboros úr jelenléte, aki bevezető szavaiban kiemelte annak jelentőségét, hogy a hivatalos megemlékezések mellett az idei évfordulók alkalmával tudományos konferencia is foglalkozik Mindszenty bíboros alakjával. Rámutatott, hogy csak a múlt teljesebb megismerése és feltárása teremtheti meg a társadalmon és az egyházon belüli megbékélést és adhat alapot a jövőre.
Miként a cím is jelezi, a tudományos rendezvény két alapvető szempontból közelítette meg Mindszenty alakját. A délelőtti ülés a történelem szereplőjével, az egyházi méltóságot és közéleti szerepet vállaló Mindszenty tevékenységével foglalkozott a délutáni szekciót pedig a bíborosról alkotott képnek és alakja továbbélésének szenteltük.
Tulipán Évának az 1945-48 közötti karikatúrákban kialakított Mindszenty-képet vizsgáló előadásából kiderült, hogy a korabeli hatalom mennyire egy ellenséges politikus képét sugallta a bíborosról. Előadásomban a magyar sajtó 1949-89 közötti Mindszenty-képet vizsgálva sikerült feltárni, miként vonult végig ellenséges politikusként ábrázolt Mindszenty képe az egész korszakon. Sőt úgy tűnik a bíborossal a rendszerváltás után foglalkozó diskurzus is nagy mértékben a korábbi időszakban felvetett kérdéseket járta körül, így jórészt megragadva a politikus Mindszenty képe mellett.
A konferencia jelentős eredménye éppen az volt, hogy átlépett ezen az elterjedt megközelítési módon, amely a bíborost szinte kizárólag politikai szereplőként tekinti, és tevékenységének vizsgálata során személyének átfogóbb bemutatására törekedett. A számos kitűnő előadás közül Beke Margitét emelném ki, melyben Mindszenty 1945-48 közötti pasztorációs tevékenységét elemezte. Az Országos Katolikus Gyűjteményi Központ munkatársának előadásából egy – a gyakran sugallt képpel ellentétben – az új helyzetet elfogadó és a jövőben gondolkodó főpásztor képe rajzolódott ki. Mindszenty – bár kétségtelenül fájt neki a történelmi területek elveszítése – a hívek érdekeit nézve már ekkor egy új egyházmegye-beosztás terveit dolgozta ki, és a nyugati emigrációba szakadt magyarság lelkipásztori ellátását is igyekezett megszervezni. Hasonlóképpen a többi előadónak is sikerült Mindszenty életének egyes epizódjaiban a bíboros erőteljes személyiségét megragadni. Az akkor még veszprémi püspök letartóztatásának eseményeit bemutatva Szabó Csaba úgy fogalmazott: Mindszenty kiélezett helyzetekben első helyen mindig az egyház érdekeire volt tekintettel, másodsorban hazája sorsáért aggódott és személyes sorsa csak utolsó szempontként játszott szerepet döntéseiben.
Összefoglalóan elmondható, hogy a konferencia elérte célját: sikerült Mindszenty bíboros alakját sokoldalúan bemutatnia és egyúttal további lehetséges kutatási irányokat kitűznie.
Egy Mindszenty bíboros személyével foglalkozó konferencia megszervezésének ötlete az elmúlt ősszel fogalmazódott meg. Nicolas Bauquet barátommal, a párizsi Sciences Politiques Egyetem doktori hallgatójával úgy gondoltuk, hogy az idei Mindszenty évfordulók jó alkalmat szolgáltatnak egy a bíboros személyével foglalkozó tudományos konferencia megrendezésére. A terv megvalósításához végül az ELTE Történeti Intézete és az MTA Társadalomkutató Központja adta segítségét.
A konferencia – mint az Nicolas Bauquet előadásában is elhangzott – Mindszenty személyének egy újszerű megközelítésére tett javaslatot. A különböző előadások segítségével a francia történetírásban ismert „lieu de mémoire” fogalmat alkalmazva, a Mindszenty személyében kikristályosodó történelmi emlékezetet igyekezett megragadni és ezáltal mélyíteni a bíboros alakjáról való ismereteinket.
A konferencia eredményessége érdekében igyekeztünk összehívni mindazokat a kutatókat és szakértőket, akik Mindszenty bíboros történetén és emlékezetén dolgoznak. A hercegprímás alakját különböző nézőpontból megközelítő, a Magyar Tudományos Akadémiát, az ELTE-t, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemet, a Magyar Országos Levéltárat, az Országos Katolikus Gyűjteményi Központot a Mindszenty Alapítványt, de egy-egy külföldi tudományos intézetet is képviselő előadók cserélhették ki kutatási eredményeiket a gyümölcsöző párbeszéd során.
Különös megtiszteltetés volt a konferencia számára Erdő Péter bíboros úr jelenléte, aki bevezető szavaiban kiemelte annak jelentőségét, hogy a hivatalos megemlékezések mellett az idei évfordulók alkalmával tudományos konferencia is foglalkozik Mindszenty bíboros alakjával. Rámutatott, hogy csak a múlt teljesebb megismerése és feltárása teremtheti meg a társadalmon és az egyházon belüli megbékélést és adhat alapot a jövőre.
Miként a cím is jelezi, a tudományos rendezvény két alapvető szempontból közelítette meg Mindszenty alakját. A délelőtti ülés a történelem szereplőjével, az egyházi méltóságot és közéleti szerepet vállaló Mindszenty tevékenységével foglalkozott a délutáni szekciót pedig a bíborosról alkotott képnek és alakja továbbélésének szenteltük.
Tulipán Évának az 1945-48 közötti karikatúrákban kialakított Mindszenty-képet vizsgáló előadásából kiderült, hogy a korabeli hatalom mennyire egy ellenséges politikus képét sugallta a bíborosról. Előadásomban a magyar sajtó 1949-89 közötti Mindszenty-képet vizsgálva sikerült feltárni, miként vonult végig ellenséges politikusként ábrázolt Mindszenty képe az egész korszakon. Sőt úgy tűnik a bíborossal a rendszerváltás után foglalkozó diskurzus is nagy mértékben a korábbi időszakban felvetett kérdéseket járta körül, így jórészt megragadva a politikus Mindszenty képe mellett.
A konferencia jelentős eredménye éppen az volt, hogy átlépett ezen az elterjedt megközelítési módon, amely a bíborost szinte kizárólag politikai szereplőként tekinti, és tevékenységének vizsgálata során személyének átfogóbb bemutatására törekedett. A számos kitűnő előadás közül Beke Margitét emelném ki, melyben Mindszenty 1945-48 közötti pasztorációs tevékenységét elemezte. Az Országos Katolikus Gyűjteményi Központ munkatársának előadásából egy – a gyakran sugallt képpel ellentétben – az új helyzetet elfogadó és a jövőben gondolkodó főpásztor képe rajzolódott ki. Mindszenty – bár kétségtelenül fájt neki a történelmi területek elveszítése – a hívek érdekeit nézve már ekkor egy új egyházmegye-beosztás terveit dolgozta ki, és a nyugati emigrációba szakadt magyarság lelkipásztori ellátását is igyekezett megszervezni. Hasonlóképpen a többi előadónak is sikerült Mindszenty életének egyes epizódjaiban a bíboros erőteljes személyiségét megragadni. Az akkor még veszprémi püspök letartóztatásának eseményeit bemutatva Szabó Csaba úgy fogalmazott: Mindszenty kiélezett helyzetekben első helyen mindig az egyház érdekeire volt tekintettel, másodsorban hazája sorsáért aggódott és személyes sorsa csak utolsó szempontként játszott szerepet döntéseiben.
Összefoglalóan elmondható, hogy a konferencia elérte célját: sikerült Mindszenty bíboros alakját sokoldalúan bemutatnia és egyúttal további lehetséges kutatási irányokat kitűznie.