XVI. Benedek pápa hétfőn délelőtt a VI. Pál teremben fogadta azokat a zarándokokat,
akik részt vettek a szombat délutáni boldoggá avatási szertartáson a Szent Péter bazilikában
A Szentatya szeretettel köszöntötte a spanyol illetve angol nyelvterületekről érkezett
híveket, majd megállapította, hogy az új boldogok – Jézus Szíve Mennybemeneteléről
nevezett Nicol Goñi nővér, valamint Marianne Cope nővér – Krisztus szeretetének példamutató
tanúi voltak, akik hozzásegítenek bennünket ahhoz, hogy jobban megértsük keresztény
hivatásunk értelmét és értékét. Spanyol nyelvű beszédében XVI. Benedek pápa arra
kérte a zarándokokat, hogy őrizzék meg Boldog Nicol nővér apostoli buzgóságát, amely
a Jézus iránti szeretetből fakadt és amelyet lelki leányai szívébe öntött. A rózsafüzérről
nevezett domonkos missziós nővérek kongregációjának társalapítónője a spanyolországi
Navarrában született, de a perui bennszülöttek között fejtette ki evangelizáló tevékenységét.
Lelkiségének megfelelően tisztelői is kövessék példáját, és mindig éljenek Isten közelében.
A boldoggá avatási szertartásra a misszionáriusok és az egész egyház számára rendkívül
jelentős ünnep, Pünkösdvasárnap előestéjén került sor. Pünkösd volt az a pillanat,
amikor a Szentlélek indíttatására Jézus tanítványai félelem nélkül hirdetni kezdték
nyilvánosan is Mesterük tanítását. Attól kezdve mások is elfogadták a missziós küldetést
és minden erejüket az evangélium szolgálatába állították. Közéjük tartozik Boldog
Nicol nővér is, aki hagyta, hogy lelke lángra lobbanjon Pünkösd tüze által és ezt
a lángot terjesztette testvérei körében. Most, a boldogok sorát gazdagítva, járjon
közbe mindnyájukért, hogy elvigyék környezetükbe azt a világosságot, amely beragyogta
a hithirdető szerzetesnő életét és szívét. XVI. Benedek pápa ezután angolul folytatta
beszédét, azokhoz a hívekhez fordulva, akik Marianne Cope nővér boldoggá avatására
érkeztek Rómába. Az ünnepélyes szertartáson való részvételük – mondta a Szentatya
– legyen a megújult kegyelem forrása számukra. A boldogok sorába iktatott szerzetesnő,
akinek életét mély hit és szeretet hatotta át, Németországban született, de az Egyesült
Államokban telepedett le családjával együtt. Itt lépett be 1862-ben a ferences nővérek
kongregációjába. A honolului püspök kérésére lemondott a legfőbb elöljárói tisztről
és a Hawaii szigetcsoport lepratelepein folytatta küldetését, Krisztust szolgálva
a betegekben. A szörnyű kór gyorsan terjedt a térségben, kimondhatatlan szenvedést
és nyomort okozva. A püspök 50 különböző kongregációhoz juttatta el segélykérését,
de csak Marianne nővér mondott igent a hívásra. Hűen a kongregáció lelkiségéhez, és
követve Szent Ferenc példáját, aki átölelte a leprásokat, a szerzetesnő 35 éven át
ápolta a rettenetes betegség által sújtottakat Maui és Molokai szigetén, egészen 1918-ban
bekövetkezett haláláig. Nagylelkűsége emberileg kétségtelenül példamutató volt. A
jó szándékok és az önzetlenség azonban önmagukban véve nem fejezik ki megfelelően
hivatását. Csak a hit távlatában érthetjük meg tanúságát, amit mint keresztény és
mint szerzetesnő tett önfeláldozó, Jézus Krisztusban kiteljesedett szeretetéről. Példájából
erőt merítve mi is újítsuk meg elkötelezettségünket, és törekedjünk az életszentség
útján járni – mondta a Szentatya, majd apostoli áldását adta a boldoggá avatásra Rómába
érkezett zarándokokra.