Piero Laporta tábornok, a Mitrohin bizottság katonai tanácsadója nyilatkozott műsorunknak a II. János Pál pápa ellen 24 évvel ezelőtt elkövetett merénylet hátteréről

A Mitrohin bizottságot azért hozták létre, hogy megvizsgálja az olasz titkosszolgálat tevékenységét, a híres Mitrohin dossziékat illetően. Ebben az összefüggésben az olasz történelem nagy területére kiterjed vizsgálódása, különös érdeklődéssel fordul az Aldo Moro ügy, valamint az Őszentsége, II. János Pál pápa ellen elkövetett merénylet felé. Jelenleg folyamatban van egy nyomozás a római bíróság részéről, amelyet annak következtében indítottak el, hogy Ilario Martella bíróhoz Ali Agca, II. János Pál pápa merénylője, levelet juttatott el Imposimato bíró révén. Ebben a levélben Agca azt állítja, hogy a bolgár titkosszolgálat életveszélyesen megfenyegette. A nyomozáson túl meg kell jegyeznünk, hogy a Pápa ellen elkövetett merényletben három egyedülálló tényezővel állunk szemben. Mindenekelőtt az áldozat túléli a két rendkívüli pusztító erejű két pisztolylövést. Másodszor a merénylőt kezében a még füstölgő pisztollyal fogják el. Harmadszor, a merénylő megbízóit egy olyan rendkívül precíz, alapos, szakmailag felkészült bíró azonosítja, mint amilyen Ilario Martella. Az általa vezetett nyomozásra a tiltások döbbenetes özöne összpontosul, nemcsak az olasz apparátusok részéről, hanem a bolgár titkosszolgálat és a kelet-német Stasi részéről is. Mindazokat a személyeket, akiket Martella bíró a vádlottak padjára ültet, egymás után felmentik bizonyítékok hiányában. Mindazok a dokumentumok, amelyek II. János Pál pápa halála óta lassanként előkerülnek, mind Bulgáriából, mind Németországból, visszavezetnek ugyanezekhez a személyekhez. Mindazok, akik bármiféle módon annak idején megpróbálták megvédeni őket, arra vannak ítélve, hogy ha nem is a bíróság előtt kell számot adni tetteikről, mindenképpen a történelem szégyenpadján lesz a helyük. Martella bíró bebizonyította, hogy nem csak egy személy adott le lövést. Kegyetlen bérgyilkosokról volt szó, és Agca több ízben kifejtette: számára érthetetlen, hogy a Pápa nem halt meg. A többi merénylőt is lehetett volna azonosítani, ha a nyomozást nem terelték volna hamis vágányra. Mindenesetre, a harmadik fatimai titok fényében elgondolkoztató, hogy a szerzetesnőt, aki lefogta Ali Agca kezét, Lúciának hívták. Az egész esemény rendkívül nagy horderejű, amely megváltoztatta a történelem folyását. Az a terv, amely a pisztoly mögött fellelhető, mindenképpen darabjaira hullott, és lassan, de könyörtelenül megkezdődött a Szovjetunió összeomlásának folyamata, amely 1991 Karácsonyán ért véget.
A merénylet után nem sokkal felmerült az ún. „bolgár szál, bolgár nyom” lehetősége. Mi ennek a valószínűsége? Amikor a nácizmus bűneit felidézzük, nem a német népről beszélünk. Ugyanígy nem értek egyet a „bolgár nyom” kifejezéssel, inkább a „vörös nyom” szóhasználat lenne megfelelőbb, de még inkább a „vörös autósztráda”, amely egyenesen Moszkvába vezet. Amikor a nácizmus bűneiről beszélünk, nem a nép nevét említjük. Nem sokkal II. János Pál pápa péteri székbe való megválasztása után, a bolgár kommunista titkosszolgálat Ali Agcát kiszabadítja a török börtönből, és Európa számos országán át utaztatva, eljuttatja Rómába. Ezekben a napokban a sajtó mindent megtesz annak érdekében, hogy a merényletet pusztán a Vatikánban jelen lévő állítólagos cinkosokra, kémekre és a török terroristára hárítsa a felelősséget. A merénylet csodálatos módon meghiúsított kísérlet volt a Szovjetunió és halálos eszközei részéről, amelynek az volt a célja, hogy két lövéssel más irányba terelje a történelmet. Az idő múlásával ennek az eseménynek az aktáit nem lepi be a por, nem merül feledésbe. Az összes kísérlet, amely arra irányult, hogy a nyomozást tévútra vezesse, nem érte el eredményét. Katonai körökben ismert a Varsói Szerződés államainak az a terve, amelyet a 70-es évek második felében akartak megvalósítani, és ami nem volt más, mint Nyugat-Európa lerohanása egészen az Atlanti-óceánig. Ez a lengyel síkságon keresztül történt volna, tehát ezért volt szükség a lengyel pápa meggyilkolására, hiszen megválasztása után egyre erősebbé vált a Szolidaritás, szabad szakszervezete. Ennek felszámolására volt szükség ahhoz, hogy a támadást megvalósíthassák. Felmerül az a kérdés, hogy miért éppen Rómában akarták végrehajtani gyilkos tervüket, miért nem például Mexikóvárosban, ahová II. János Pál pápa első apostoli útja vezetett. Feltételezésem, hogy azért, mert Rómában nagy támogatást kaphattak azok részéről, akik már a Moro gyilkosságban is részt vettek. Fontos, hogy mindezen események háttere előbb utóbb napvilágra kerüljön a történelmi igazság igényeinek kielégítésére.
Az, hogy II. János Pál pápa boldoggá avatási eljárásának megkezdését éppen az ellene elkövetett merénylet napján hirdette ki utóda, XVI. Benedek pápa, azt bizonyítja, hogy folytatódnak az ehhez a naphoz kapcsolódó „csodálatosnak” nevezhető események, amelyek a hívők számára mindenképpen összeköttetést jelentenek a természetfelettivel.