Jakubinyi György gyulafehérvári érsek Mindszenty bíborost méltató homíliája Esztergom
2005. IV. 30.
Jakubinyi György gyulafehérvári érsek szentbeszédeNagycsütörtök este az Utolsó Vacsoránál
ül Jézus, a Mester tizenkét apostolával. Mindnyájuk lelkét szomorúság fogja el, mert
a Mesterszenvedést, búcsúzást emleget. Még azt is mondja, hogy saját tanítványai közül
árulja el valaki. Péter nem tudja már magát tartóztatni. Ragaszkodó, lelkes híve ő
Jézusnak. Bízik saját erejében, saját képességeiben. Hogy esetleg ő árulná el a Mestert?
Az lehetetlen. „Még ha meg is kell veled halnom, akkor sem tagadlak meg” (Mt 26,35).
Jézus szomorúan tekint Péterre. Ez a Péter hősködik, aki még az éjjel háromszor fogja
őt megtagadni? De Péter biztos a dolgában. „Ha mindnyájan megbotránkoznak is, én akkor
sem” (Mk 14,29). Ha a többi apostol el is hagyja Jézust, Péter nem. Ő lesz az egyetlen,
aki még a halálban is kitart. S eljött az éjszaka. Még aznap éjjel egy szolgáló
szavára Péter háromszor tagadja meg Mesterét. A kakasszó ráébreszti tettére, eszébe
juttatja Jézus szavát. S amint megszólal a kakas, Jézus rátekint Péterre (Lk 22,61).
Micsoda szomorú, szelíd, szemrehányó tekintet lehetett az! Péter „kiment, és keserves
sírásra fakadt.” Élete végéig siratja bűnét. Mindenkinek elmondja, levelében is említi,
hogy ő megtagadta Mesterét, de az megkönyörült rajta. Most pedig ott áll a Feltámadottal
a csodás halfogás után a tengerparton. Jézus lehetőséget ad Péternek, hogy hármas
tagadását hármas szeretetvallomással tegye jóvá. De milyen kérdés ez! „Simon, János
fia, jobban szeretsz-e engem, mint ezek?” Péter érzi a finom célzást. Nemrég erősködött,
hogy ha többi mind elhagyja Jézust, ő akkor sem. Most már nem hivatkozhat önmagára,
eltűnt önbizalma, hiszen megtagadta a Mestert. Most már egyedül Jézusban bízhat, aki
meghalt és feltámadott a bűnös emberiségért, tehát őérette is. Jézus háromszor
kérdi: szeretsz-e? A görög szövegben az agapé szót használja, amely a tiszta isteni
szeretetet jelenti. Péter nem mer ezzel a szóval válaszolni, mert már nem bízik önmagában.
A fileo baráti szeretettel válaszol. Szeretlek, ahogy a barátok szeretik egymást.
Jézus a harmadik kérdésben már a Péter szavát használja: Tényleg szeretsz engem baráti
szeretettel? S erre mondja ki Péter: „Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek!”
Szent Péter hármas szeretetvallomásával minden keresztény példaképe lett. Tagadását
menti, hogy a Megváltás és a Szentlélek eljövetele előtt történt. Még nem született
meg az Anyaszentegyház, amelynek azonban most átveszi a kulcsait. Isten Szolgája,
Mindszenty bíboros hármas évfordulóját üljük: 90 éve szentelték pappá, 60 éve foglalta
el az esztergomi érseki széket és 30 évvel ezelőtt halt meg száműzetésben, Bécsben.
Mindszenty elsősorban pap volt. 90 évvel ezelőtt a szombathelyi székesegyházban
szentelte pappá gróf Mikes János megyéspüspök. Szentelő püspöke a zabolai Mikes grófok
székely fia. Így már szentelő püspökével is kapcsolatba lép lélekben Székelyfölddel.
A papi hivatást a jó Isten adja, de földi eszményképeket szemlélve testesül meg. A
pap nem hősködik, de Krisztusban bízva, hittel a kegyelem erejében meri vállalni a
papi hivatást, mint Szent Péter. Mindszenti bíboros is sok szentéletű pap között élt
ifjú korában, akiknek életvitelén megláthatta, milyen a papi élet, amelyre hivatást
kapott. X. Szent Piusz tanítása szerint a papi hivatáshoz három feltétel kell: legyen
meg a testi-lelki egészsége és ereje a papi hivatás teljesítéséhez, hívja Krisztus
vagyis vegye föl egy egyházmegye püspöke vagy egy szerzetesrend elöljárója, azért
akarja a papságot, amiért Krisztus alapította: Isten dicsőségére és a lelkek üdvére.
Mindszenty bíborosban megvolt tökéletesen mindhárom feltétel. Kiváló eredménnyel végezte
el a teológiát, meggyötörve, megkínzottan is 83 évet élt. Papi életének középpontjában
a szentmiseáldozat állott. Őt nem kellett biztatni, ahogy az Egyházi Törvénykönyv
kéri: a papok mindennap misézzenek. A legszentebb áldozatban a pap kölcsönadja önmagát,
hangját is Jézusnak, hogy ő mondja ki „ Ez az én testem, Ez az én vérem.” Mindszenty
bíboros egész papi élete áldozat volt, Isten dicsőségére és népe üdvösségére. 27 évet
töltött Zalaegerszegen, ebből 25-t plébánosként. Amikor elköszönt híveitől, kiemelte,
hogy „bemutattam évente 72 szentmise áldozatot és naponta másfél órát imádkoztam a
városért, az összes élő és elhunyt hívekért.” Mindszenty bíboros 60 évvel ezelőtt
foglalta el az esztergomi érseki széket. Már egy éve püspök volt, veszprémi püspök.
Az egyházi rend szentségét három fokozatban adják fel: szerpap, pap és püspök. Az
Oltáriszentséghez viszonyítják a három fokozatot. A szerpap áldoztat, de nem misézik,
segédkezik a papnak. A pap misézik, de papi hatalmat nem tudja tovább adni vagyis
pap papot nem szentelhet. A püspök is éppen úgy misézik, mint a pap, de a papszentelésben
tovább adja a papi hatalmat. Mindszenty bíboros csak három évig vezethette az
esztergomi főegyházmegyét, prímásként a Magyar Egyházat. De ezt a három évet is áthatotta
a gyermeki Mária tisztelet. Még elsőéves pap korában írta meg csodálatos könyvét az
édesanyáról, amelyben emléket állit saját szeretet édesanyjának is. Az imádságos,
szentéletű édesanyában megláthatta Jézus anyjának és a mi Anyánknak eszményi követőjét.
Szent István országa Mária országa és Mindszenti ismét azzá akarta tenni. A Boldogasszony
éve, a Nemzeti Mária-kongresszus mind arra hivatott, hogy a magyarságban újra élessze
az ősök hitét, Szent István meggyőződését, hogy Magyarország Mária országa. Mindszenty
püspökségének minden hőstette, kiállása az Egyház és a nép jogaiért, a keresztény
Magyarországért, mind, mind visszavezethető Mária tiszteletére. És végül arra
is emlékezünk, hogy Mindszenty bíboros 30 évvel ezelőtt halt meg. Az őskeresztények
a szentek halálát mennyei születésnapnak nevezték. A vértanúk dicsőségüknek tartották,
hogy Krisztusért szenvedhetnek. Nem méltatom a Bíboros kálváriáját, hanem csak egy
vonását szeretném kiemelni, amelyet annyira szeretnek vitatni: az élő vértanú Mindszenty
és a Pápa kapcsolatát. XII. Piusz pápa nem tárgyalt a kommunistákkal, mert nem hitt
abban, hogy lehetne találni közös pontot. XXIII. Boldog János pápa összehívta a II.
Vatikáni Zsinatot és halála előtt megbízta Casoroli bíborost, hogy kezdje meg a tárgyalást
a kommunista országokkal az egyház érdekében. VI. Pál pápa csak egy év után bízta
meg újra Casarolit az ún. Ostpolitik-kal, azzal, hogy tárgyaljon a keleti kommunista
országokkal. Kisebb engedményeket értek el, de az Egyházüldözés maradt a régi. Érthető,
hogy a Szentszék új keleti politikája megdöbbenést váltott ki azokban, akik lehetetlennek
és eredménytelennek tartották a kommunistákkal folytatott párbeszédet. A helyzet kb.
olyan volt, mint a francia forradalom után kötött konkordátumkor. A forradalmi polgári
alkotmányra fel nem esküdött papok, püspökök a katakombákba vonultak. A konkordátumkor
1801-ben azonban Napóleon kérésére a Szentatya felszólította a püspököket, hogy mondjanak
le, mert most olyan püspököket kell kinevezni, akiket a Szentatya és Napoleon is elfogad.
Csak két püspök akadt, aki nem tudta meghozni ezt az áldozatot, igazságtalannak tartotta
és kiszakadtak az Egyházból. Nemrég halt ki ez a nemzeti gallikán „kisegyház”. Mindszenty
este is hasonló: nem tudta elfogadni VI. Pál pápa nyitását a kommunizmus felé. Lehetetlennek
tartotta a tárgyalást, s ezért álláspontját kifejtette a Szentatyának: miért nem tud
lemondani az érsekségről. De amikor a Szentatya üresnek nyilvánította az esztergomi
érseki széket, hogy gondoskodhasson annak viszonylagos ellátásáról, akkor Mindszenty
fájdalommal ugyan, de alávetette magát. És hordozta tovább a keresztet. Annak idején
Szent Pál is figyelmeztette Szent Pétert Antiokiában, hogy nem jár el az evangélium
szellemében. Mindszenty is megtehette, hogy a Szentatyának kifejtse saját nézetét
a helyzet megítélésére vonatkozólag. Életszentségét éppen az bizonyítja, hogy végső
szava az engedelmesség volt. S ez a Szentek útja.