XVI. Benedek pápa emlékei a II. világháborúról

Megválasztása előtt Joseph Ratzinger bíboros több alkalommal, beszélgetésekben és önéletrajzában is visszaemlékezett a II. világháború éveire. Mint elmondta, 16 éves korában, 1943. augusztus 1-én hívták be a légvédelemhez. Ludwigsfeldbe vezényelték, itt folytathatta gimnáziumi tanulmányait, de közben ifjú társaival a BMW-művek védelmének feladatát kellett ellátniuk. Itt egy a dachaui koncentrációs tábor alá tartozó táborban kellett lakniuk. A rabok közben a BMW-művekben dolgoztak.
Ahogy a háború pokla egyre kilátástalanabbá vált, úgy került sor többszöri továbbvezénylésekre. Egész Dél-Bajorországot bevándorolták, sokszor ipari üzemek légvédelmét ellátva. Azonban a szörnyű külső körülmények ellenére erős baráti társaság alakult ki a hasonló gondolkodású fiatalok között, akik kiharcolták, hogy misére mehessenek, hitoktatásban részesülhessenek, sőt májusi ájtatosságokon is részt vehessenek.
Míg egyeseket ezután a keleti frontra vezényeltek, addig a 17 esztendős Joseph-et Dél-Burgenlandba irányították. Mint visszaemlékezéseiből kiderül, Horthy Miklós kapitulációs bejelentése meggyorsította az eseményeket. Kényszermunkásokkal akartak egy védelmi falat kiépíteni ezen a területen. A német fiataloknak fölöttük kellett őrködniük, de mint Joseph Ratzinger elmondta, egyszer sem voltak lőgyakorlaton, a fegyvereik pedig nem voltak megtöltve. Sokszor igen baráti viszonyt tudtak kialakítani a munkásokkal. A mai napig fájdalmas emlékként él benne az a szenvedéstörténet, amelyet a mellettük Németországba vezényelt magyar zsidók arcairól, meneteléséről olvashatott le a bajor fiatal.
1944-ben már egyre közelebb került a front. Ekkor furcsa döntés született: ahelyett, hogy a hadseregbe osztották volna be a fiatalokat, november 20-án egyszerűen hazaküldték őket. Joseph Ratzinger útja először Münchenbe, majd szüleihez, Traunstein-ba vezetett. Itt vérmérgezés miatt szolgálatra alkalmatlannak minősítették, de végül az elkeseredett világháborús végjátékban mégis besorozták, felszerelték – többször is végig kellett vonulniuk a városok utcáin, hogy a diktatúra propaganda-céljait betöltsék.
A lassan 18 esztendős Joseph Ratzinger 1945 tavaszán nehéz döntést hozott – dezertált. Azért félt ettől, mert szülei házában volt elszállásolva a helyi SS-parancsnokság. De ekkor már csak rövid ideig tartott hogy megérkezzenek az amerikaiak – akik szintén a családi házban vettek szállást. Így a hazatérő fiút azonnal letartóztatták és hadifogságba küldték. A neu-ulmi fogolytáborban tartották őt társaival, ahol sokat szenvedtek az éhség miatt. Június 19-én engedték haza őket. Egy hónappal később tért haza fivére, Georg, Olaszországból, akit később (1951-ben) vele együtt szenteltek pappá.