Megválasztása előtt Joseph Ratzinger bíboros több alkalommal, beszélgetésekben és
önéletrajzában is visszaemlékezett a II. világháború éveire. Mint elmondta, 16 éves
korában, 1943. augusztus 1-én hívták be a légvédelemhez. Ludwigsfeldbe vezényelték,
itt folytathatta gimnáziumi tanulmányait, de közben ifjú társaival a BMW-művek védelmének
feladatát kellett ellátniuk. Itt egy a dachaui koncentrációs tábor alá tartozó táborban
kellett lakniuk. A rabok közben a BMW-művekben dolgoztak. Ahogy a háború pokla
egyre kilátástalanabbá vált, úgy került sor többszöri továbbvezénylésekre. Egész Dél-Bajorországot
bevándorolták, sokszor ipari üzemek légvédelmét ellátva. Azonban a szörnyű külső körülmények
ellenére erős baráti társaság alakult ki a hasonló gondolkodású fiatalok között, akik
kiharcolták, hogy misére mehessenek, hitoktatásban részesülhessenek, sőt májusi ájtatosságokon
is részt vehessenek. Míg egyeseket ezután a keleti frontra vezényeltek, addig a
17 esztendős Joseph-et Dél-Burgenlandba irányították. Mint visszaemlékezéseiből kiderül,
Horthy Miklós kapitulációs bejelentése meggyorsította az eseményeket. Kényszermunkásokkal
akartak egy védelmi falat kiépíteni ezen a területen. A német fiataloknak fölöttük
kellett őrködniük, de mint Joseph Ratzinger elmondta, egyszer sem voltak lőgyakorlaton,
a fegyvereik pedig nem voltak megtöltve. Sokszor igen baráti viszonyt tudtak kialakítani
a munkásokkal. A mai napig fájdalmas emlékként él benne az a szenvedéstörténet, amelyet
a mellettük Németországba vezényelt magyar zsidók arcairól, meneteléséről olvashatott
le a bajor fiatal. 1944-ben már egyre közelebb került a front. Ekkor furcsa döntés
született: ahelyett, hogy a hadseregbe osztották volna be a fiatalokat, november 20-án
egyszerűen hazaküldték őket. Joseph Ratzinger útja először Münchenbe, majd szüleihez,
Traunstein-ba vezetett. Itt vérmérgezés miatt szolgálatra alkalmatlannak minősítették,
de végül az elkeseredett világháborús végjátékban mégis besorozták, felszerelték –
többször is végig kellett vonulniuk a városok utcáin, hogy a diktatúra propaganda-céljait
betöltsék. A lassan 18 esztendős Joseph Ratzinger 1945 tavaszán nehéz döntést hozott
– dezertált. Azért félt ettől, mert szülei házában volt elszállásolva a helyi SS-parancsnokság.
De ekkor már csak rövid ideig tartott hogy megérkezzenek az amerikaiak – akik szintén
a családi házban vettek szállást. Így a hazatérő fiút azonnal letartóztatták és hadifogságba
küldték. A neu-ulmi fogolytáborban tartották őt társaival, ahol sokat szenvedtek az
éhség miatt. Június 19-én engedték haza őket. Egy hónappal később tért haza fivére,
Georg, Olaszországból, akit később (1951-ben) vele együtt szenteltek pappá.