XVI. Benedek pápa megválasztása másnapján tartott első üzenetének összefoglalása

„ Tiszteletreméltó Bíboros testvéreim, Krisztusban kedves testvérek és ti mind jóakaratú férfiak és nők.

Bőven részesüljetek kegyelemben és békességben. A lelkemben most két egymással ellentétes érzés uralkodik. Egyrészt alkalmatlanságom tudata és emberi bizonytalanságom a tegnap rám bízott felelősséggel szemben, mint Péter apostol utóda ebben a római székben, az egyetemes egyház tekintete előtt . Másrész hálát érzek Isten iránt, Aki – amint ebben a liturgiában is énekeljük – nem hagyja el nyáját, hanem vezeti azt az időben, azok útmutatása nyomán, akiket Ő maga választott meg Fia helytartójául és pásztorokká tette meg őket. ” XVI. Benedek pápa ezekkel a meghatott szavakkal veze tte be hosszú latin nyelvű homíliáját, annak a szentmisének a végén, amelyet az Őt pápává választó bíborosok előtt mondott.

Az új Szentatya ezt a rendkívüli kegyelmet tiszteletre méltó előde, II. János Pál pápa támogatásának tekinti. „Úgy érzem, mintha er ős kezével szorítaná a kezemet, mintha mosolyogna rám és mintha hallanám hangját, amint ebben a pillanatban ezt mondja nekem: „Ne félj”. II. János Pál halála és az utána következő napok különös kegyelmet jelentettek az egyház és az egész világ számára. A halálát követő nagy fájdalmat azonban enyhítette a feltámadt Krisztus reménye, amely a hit, a szeretet és a lelki közösség hosszú napjaiban nyilvánult meg és az ünnepi temetési misében érte el tetőpontját. Nyugodtan állíthatjuk, hogy II. János Pál temetése rendkívüli élményt, tapasztalatot jelentett, amely során Isten hatalmát éreztük, egyházán keresztül, amely minden népet egyetlen nagy családdá formált, az Igazság és a Szeretet egyesítő erejében. Miként ne éreznénk ennek a tanúbizonyságnak a támogatását és az e kegyelmi eseményből fakadó bátorítást?

A Szentatya ezután megvallotta, hogy nem számított megválasztására, de az isteni G ondviselés tiszteletre méltó bíboros testvérein keresztül mégis őt hívta meg arra, hogy ennek a nagy pápának az utóda legyen . „Ezekben az órákban – mondta – a 2000 évvel ezelőtt, Fülöp Cezáreájában történt események jutnak eszembe és úgy tűnik, mintha Péter szavait hallanám: „T e vagy a Krisztus, az élő Isten Fia…Neked adom a mennyek országának kulcsait. ” Te Krisztus vagy, Te Péter vagy….én Péter utóda remegve ismétlem meg a galileai halász vibráló szavait, és bensőmben hallom az isteni Mester biztató ígéretét. Gyönge vállamra hatalmas terhek nehezednek, de egészen biztosan mértéktelen az isteni hatalom is, amelyre számíthatok: „Te Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat. ” Amikor az Úr kiválasztott, hogy Róma püspöke legyek, azt akarta, hogy helytartója legyek, kőszikla, amelyre mindenki biztonsággal rátámaszkodhat. Most azért könyörgök az Úrhoz, hogy egészítse ki szegény erőimet, hogy nyájának bátor és hűséges Pásztora legyek, hogy mindig meghalljam a Lélek sugallatait. Most amikor megkezdem sajátságos péteri szolgálatomat az egyetemes egyház javára, alázattal az Isteni Gondviselés re hagyatkozom.”

XVI. Benedek pápa ezután köszönetet mondott a bíborosoknak a bizalomért, kérve, hogy imáikkal, állandó, hatékony és bölcs közreműködésükkel támogassák őt. Püspök társaitól is imákat és tanácsokat kért, hogy valóban Isten szolgáinak szolgája, „Servus servorum Dei” lehessen. Péter utódának és az apostolok utódainak kollégiális közösségben kell lenniük egymással, mert a hit egységétől függ, hogy mennyire lesz hatékony az evangelizálás a mai világban.

Elsősorban II. János Pál pápa tanúbizonysága lebeg előtte, mert Ő egy bátrabb, szabadabb és fiatalabb egyházat hagyott maga után, olyan egyházat, amely példája és tanítása szerint derűsen néz a múltba és nem fél a jövőtől. A Jubileumi S zentévvel az egyház belépett az új évezredbe, felmutatva az evangéliumot, amelyet a mai világhoz szabott a II. Vatikáni Zsinat tekintél lyel történő újraolvasásán keresztül. II. János Pál pápa a zsinatot nem véletlenül nevezte iránytűnek, amely mutatja a helyes utat a harmadik évezred széles tengerén. Erről végrendeletében is tett említést.

„Most, amikor m egkezdem szolgálatomat Péter utódaként, megerősítem azt az akaratomat, hogy elődeim nyomdokain járva és az egyház k ét évezredes hagyománya szerint folytatom a II. Vatikáni Zsinat megvalósítását” – mondta a Szentatya, emlékeztetve arra is, hogy ebben az évben emlékezünk a zsinat utolsó ülésszaka 1965. december 8-án történt lezárásának 40. évfordulójára.

Ezután a Pápa emlékeztetett rá, hogy péteri szolgálata az Eucharisztia évében kezdődik meg – ebben isteni jelet kell látnunk, mondta, amelynek az egész most kezdődő pápaságot jellemeznie kell. Az Eucharisztia a feltámadott Krisztust teszi szüntelenül jelenvalóvá. Az ő testében és vérében való részesedés az egyházi élet minden elemének alapja: a hívek közössége és az igehirdetés, a mások iránti szeretet is ebből forrásozik. XVI. Benedek kifejtette, hogy idén különösképpen is meg kell ünnepelni Úrnapját, de az Eucharisztiának kell a Kölni Ifjúsági Világtalálkozó és a püspöki szinódus középpontjában is állnia. A papoknak különösen is tudatosítaniuk kell magukban, hogy létüknek „eucharisztikus formájúnak” kell lennie, miként azt II. János Pál pápa utolsó nagycsütörtöki levelében írta.

Az Eucharisztia vétele ugyanakkor az Egyház teljes egysége iránti törekvésre is készteti a katolikusokat, amelynek terén Péter utódá ra sajátos és jelentőségteljes feladat hárul. A Szentatya elmondta, hogy elsődleges feladatának tekinti a Krisztus minden követője közötti teljes és látható egység helyreállítását. Ehhez szükség van a teológiai párbeszédre, de még inkább arra, amit II. Ján os Pál pápa az „emlékezet megtisztításának” nevezett . XVI. Benedek elmondta, hogy elődei nyomdokán haladva kész mindent megtenni azért, hogy elősegítse az ökumenizmus alapvető fontosságú ügyét.

A Pápa visszaemlékezett II. János Pál halálára és temetésére, amikor felejthetetlen élményben lehetett részünk. Akkor az egész világ összegyűlt a földre helyezett egyszerű koporsó körül, mintha a félelmektől s bizonytalanságoktól gyötört emberiség közösségben fordulna segítségért a Pápához. Az új Pápa tudatában van, hogy fel kell ragyogtatnia előttük nem önmaga, hanem Krisztus fényét – mondotta XVI. Benedek. Így fordult a nem keresztény vallások követőihez s mindazokhoz, akik keresik az élet alapvető kérdéseire a választ, de még nem találták meg. Biztosította őket, hogy az Egyház továbbra is folytatni akarja az őszinte és nyílt párbeszédet velük az egész emberiséggel.

A Szentatya külön fordult a fiatalokhoz, II. János Pál pápa kivételezett beszélgetőtársaihoz, és szeretet-teli köszöntését intézte hozzájuk abban a reményben, hogy Isten segítségével részt vehet a kölni világtalálkozón. „Veletek, kedves fiatalok, az Egyház és az emberiség jövője és reménye, veletek is folytatni akarom a párbeszédet, figyelve várakozásaitokra , azzal a szándékkal, hogy segítsek nektek abban, hogy mind teljesebben találkozzatok az élő és örökkön ifjú Krisztussal”.

Mane nobiscum, Domine! – mondta szentbeszéde végén XVI. Benedek pápa, elmondva, hogy ez a II. János Pálnak az Eucharisztia évére kiadott apostoli levele alapjául szolgáló gondolat most önkéntelen imádságként hangzik fel szívében. „ Péterhez hasonlóan én is megújítom feltétlen ígéretemet a hűségre ” – tette hozzá, majd Szűz Mária , Szent Péter és Pál apostolok és minden szent közbenjárását kérve áldását adta a bíborosokra, minden jelenlév őre és azokra is, akik televízión vagy rádión keresztül követték a szentmisét.