A Sixtus-kápolna kulcsai

"Eleven kövek módjára ti is lelki templommá, szent papsággá épültök"- ezzel a péteri idézettel kezdte beszédét II. János Pál pápa, amikor 1994-ben megáldotta a Sixtus-kápolna felújított freskóit. A kápolnában Michelangelo híres „Utolsó ítélet”-freskóján Szent Péter Krisztus jobbján foglal helyet, kezében a mennyország kulcsai. Az oldalfalakon az 1400-as évek, a quattrocento vége felé számos, főként toszkán és umbriai mester párhuzamos ciklusban festette meg Mózes és Krisztus életének legfőbb eseményeit, úgyhogy ezek együttesen jelezzék Péter utódjainak, a pápáknak a szolgálatát, illetve a nekik kijáró tiszteletet és engedelmességet. Nem véletlen tehát, hogy éppen ebben a kápolnában kerül sor Krisztus utódának megválasztására.

A gyönyörű freskók a keresztény teológia végső határához érkeznek el, lenyűgözően mutatva fel az alfát és az omegát, a kezdeteket és az utolsó ítéletet, a teremtés és a történelem misztériumát, mindent Krisztus, a világ üdvözítője és ítélőbírája felé irányítva. A kápolna oldalfalainak freskóit olyan nagy firenzei és umbriai mesterek készítették, mint Perugino, Botticelli, Pinturricchio, Ghirlandaio, Rosselli és Signorelli. A két oldalfalat díszítő freskók egymással szimmetrikusan Mózes, illetve Krisztus életéből vett jeleneteket ábrázolnak. Ebből is világosan kitűnik a Szentírás, az Ó- és Újszövetség egysége. A festmények Krisztust dicsőítő himnuszok: Őhozzá vezet el minden, minden Őbenne teljesedik ki. Lényeges azonban, hogy Krisztus alakja soha nincs egyedül, körülötte csakúgy, mint Mózes körül, férfiak és nők, idősek és gyermekek sokasága gyűlik össze. Isten népe ők, az egyház lelki épülete, élő kövek, melyek Krisztust veszik körül. Az Újszövetségben Krisztus abszolút központiságát nem homályosítja el, sőt még inkább kiemeli az a szerep, amellyel ő maga ruházza fel apostolait és különösen Pétert. Ezt fejezi ki Perugi no reme kműve, amely a kulcsok átadását ábrázolja. A kulcs jelképén keresztül a művész arra a széles körű tekintélyre utal, amelyet Krisztus ad első apostolának. Ennek ellensúlyozásaként látható Péter arcán az alázat megható kifejezése, amellyel átveszi szolgálata jelképét, térden állva és szinte hátrálva Mestere elől. Azt mondhatnánk, hogy Péter összehúzza magát kicsisége tudatában, meglepetésként éri ez a határtalan bizalom és szinte el akar tűnni, hogy csak a Mester legyen látható. Elragadtatott tekintete azt sejteti, hogy ajkán fölcsendül Fülöp Cézáreájának vidékén tett vallomása: "Te vagy a Messiás, az élő Isten Fia", valamint a Feltámadt Krisztusnak tett vallomása, a hármas tagadás keserű tapasztalata után: "Te tudod, hogy szeretlek." Olyan embernek az arca, aki tudja, hogy bűnös, és állandó megtérésre van szüksége, hogy megerősíthesse testvéreit a hitben. Annak az arca, aki tökéletesen függ az Üdvözítőtől, csodálatosan kifejezve ezáltal Péter egyetemes szolgálatának értelmét: az apostolok fejedelme, akinek fel adata, hogy látható módon képviselje Krisztust, a "juhok nagy Pásztorát", aki szüntelenül jelen van népe között.