II. János Pál pápa földi őr angyalai

Germana, Matylda és Eufrosina: három név a lengyel apácák közül, akik 1978 óta vezetették a Pápa vatikáni otthonának háztartását. A Pápa őrangyalai voltak az elmúlt közel 27 év során, teljes szívükkel szolgálták a Szentatyát, és tapintatos szeretetük és jelenlétük különösen értékesnek bizonyult a betegség utolsó drámai időszakában. „Úgy szerettük , mint ha Édesapánk lett volna. A szívünkben örökre megmarad áldott emléke. Most nagy szomorúsággal vissza megyünk szülő földünkre, Lengyelországba. A S zentatya nagy lelkierővel viselte a megpróbáltatásokat, és szenvedéseit mindig felajánlotta a lelkek üdvösségéért. Óriási kitüntetés volt, hogy mellette lehettünk és szolgálhattuk, talán meg sem érdemeltük ezt a nagy kiváltságot” – ezekkel a szavakkal emlékezte a Szentatyára a pápai háztartásban dolgozó lengyel apácák. Matylda nővér a ruhatárat tartotta rendben, Germana a főzés feladatát látta el, és amíg lehetett, a legfinomabb haza ízeket varázsolta az asztalra. Aztán, amikor jött ek a betegségek egymás után, főként a Parkinson kór már az orvosok utasításait szigorúan megtartva diétás ételeket kezdett főzni . Eufrosina nővér törődött a Pápa személyes jellegű levelezésé vel. Az összesen 5 főből álló kis nőv ér közösség elöljáróját Tobia na nővérnek hívják. Szavai szerint: mindig megtiszteltetésnek érezték, hogy a pápa személye körül végezhették munkájukat és minden igyekezetükkel azon voltak, hogy a Szentatya otthonában minden a legnagyobb rendben legyen. Tobiana ápoló nővér is egyben. Mi ndig a Pápa mellett volt, még fárasztó lelkipásztori útjaira is elkísérte Őt. A betegség idején a Pápa az ő segítségével végezte a fizikoterápiás gyakorlatok at és ő állította össze a diétás étrendet. A lengyel nővérek, a Gyermek Mária kongregáció tagjai, a Pápa megválasztása, 1978 után érkeztek meg a Vatikánba, egy közülük már a krakkói években is a későbbi pápa házában dolgozott. A szótlanok és tapintatosak, ahogy helyzetük megkívánja. Az utolsó percig nem adták fel, remélték, hogy a Pápa erős szíve az utolsó betegséget is kibírja. A lengyel apácák kis közössége ha teljesen a háttérben maradt is több, mint 26 éven át, fontos szerepet játszott a Pápa életében, valamiképpen a Pápa családtagjait pótolták, akiket Karol Wojtyla oly fiatalon mind elveszített. Amint Ajándék és Titok c. könyvében maga a Pápa írta, 20 éves korára senki hozz átartozója nem maradt.

Ennek a társaságnak a tagja volt még a Pápa fiatalkori barátja, a hosszú idő óta tolókocsin élő Deskur bíboros, és két másik ugyancsak vatikáni lengyel bíboros, Zenon Grocholewski és Stanislaw Rylko, akikkel a kultúra, a művészetek, a költészet iránti érdeklődés is egybekapcsolta a Pápát. Ők gyakran voltak hivatalosak a Pápa asztalához és az étkezés során sokat beszélgettek kedvenc témáikról és nem egyszer felidézték az ifjúkori emlékeket.