II. János Pál pápa
temetési szentmiséje és temetése

Pénteken délelőtt Joseph Ratzinger bíboros, a Bíborosi Testület dékánja mutatta be a a Szent Péter téren a Szentatya temetési gyászmiséjét, amelyet megelőzött a Bazilikában a Pápa földi maradványait tartalmazó koporsó ünnepélyes lezárása. A Szentatya holttestét ciprusfából készült egyszerű koporsóba helyezték, amelyet csak egy kereszt és egy M betű díszített, utalva II. János Pál pápai címerére. Mielőtt lezárták volna a koporsót, Piero Marini érsek, a Pápa szertartásmestere és Stanislaw Dziwisz érsek, évtizedeken át a Szentatya hűséges magántitkára, fehér selyemszemfedőt helyeztek a Szentatya arcára, miközben így imádkoztak: „Arcát, amely többé már nem látja ennek a világnak fényét, világítsa meg az igazi világosság, amelynek benned van kimeríthetetlen forrása”. Ezt követően Martinez Somalo bíboros kamerlengó szentelt vízzel hintette meg a Pápa holttestét, majd Marini érsek a koporsóba helyezte a Pápaság emlékérmeit, valamint azt a latin nyelvű okiratot, amely röviden összefoglalja a Szentatya életét. A latin nyelvű dokumentum „rogito” – a „rogare” – annyit is jelent, mint elhelyezni, könyörögni, elhatározni.

A Szent Péter teret reggel 7 órakor nyitották meg a zarándokok számára, akik már az éjjel megkezdték a sorbaállást. A Bazilika előtt a térrel szembe állva baloldalon helyezkedtek el a közéleti méltóságok, nem katolikus keresztények és a többi vallás képviselői, közöttük a nyugalmazott római főrabbi, a muzulmán, buddhista, szikh küldöttségek. Jobboldalon pedig a bíborosok, érsekek, püspökök, római plébánosok, a Szent Péter bazilika kanonokjai foglaltak helyet. 10 óra után néhány perccel Piero Marini érsek vezetésével vonult ki a Bazilikából a Szentatya koporsóját kísérő körmenet, amelyet, a teret és a Via della Conciliazionet megtöltő több százezres hívősereg nagy tapsa fogadott. Az egyszerű koporsót, amelyet két oldalán 6-6 hordszékvivő emelt vállára, perzsaszőnyegre, egy feszület és a húsvéti gyertya közé helyezték el, a Bazilika főbejáratát díszítő faliszőnyeg a Feltámadt Krisztust ábrázolta. A koncelebráló bíborosok sorát a keleti pátriárkák nyitották meg. A koporsóra egy nyitott Evangéliumos könyvet helyeztek, amelynek oldalait a szertartás idején erősen fújó szél ide-oda lapozta, végül a vastag könyvtábla ellenére, teljesen becsukta. A hívek jelképnek érezték a szertartásnak ezt a mozzanatát is: A Szentatya egész élete nyitott könyv volt, még betegsége, legnagyobb szenvedése idején is mindvégig övéivel kívánt lenni, az utolsó szerda délelőtti általános kihallgatásig, amikor már nem tudott megszólalni, csak áldását adta híveire. Most becsukódott a könyv, befejeződött Karol Wojtyła péteri szolgálata, a Szentatya többet már nem oszt áldást az Apostoli Palota jól ismert ablakaiból. Az erős szél eszünkbe juttatta azt a győri szentmisét is, amelyet II. János Pál pápa 1996-ban, második magyarországi apostoli látogatása során mutatott be, és amelyet ő maga a Szentlélek jelenlétének tulajdonított.

A szentmise ünnepélyes hangulatát még csak fokozták a latinul, majd görögül illetve arabul elhangzott liturgikus szöv egek, az évszázados rítusok, amelyek időt állók, mert az örök evangéliumi igazságot tükrözik.

A hatalmas tömeg, mély áhítattal követte a szertartást, tapssal fejezve ki a Szentatya iránti szeretetét. A gyászszalagos zászlók legtöbbje piros-fehér színű vol t, de a világ minden része képviseltette magát: Nigériától Ukrajnáig, Argentínától Libanonig. A hívek a szertartás során többször is ritmusosan skandálták: „santo, santo” –szent – szent – mint ahogy hatalmas feliratokon hirdették kívánságukat: subito santo – azaz II. János Pál legyen azonnal szent. Ez volt a visszatérő jelszava annak a csütörtök esti ifjúsági fáklyás felvonulásnak is, amelyet II. János Pál pápa iránti kegyeletből tartottak több ezer résztvevővel, és amelynek első sorában szintén óriási fehér transzparensen olvashattuk: II. János Pál – szent. Fiatalok, kisgyermekes családok voltak többségben a péntek délelőtti gyászmisén is, válaszolva a Pápának: kerestél bennünket – itt vagyunk.

Ratzinger bíboros szentbeszéde és a szentmise áldozati része után következett a végső ajánlás és búcsúvétel szertartása. Felhangzott a Mindenszentek litániája is, amelyben szerepelt Maximilán Kolbe és Fausztina Kowalska neve. Bár az egész szentmise római latin rítus szerint zajlott le, itt a keleti egyházak szóhoz ju tottak. Sztephanosz Gattasz alexandriai pátriárka vezette az énekelt keleti imádságot, amelybe a katolikus keleti szertartású pátriárkák mellett bekapcsolódott I. Bartolomaiosz konstantinápolyi ökumenikus ortodox pátriárka, Chrisztodoulosz athéni ortodox m etropolita és Rowan Williams anglikán prímás is. A görög nyelvű imádság szövegét egy kórus, egy diakónus és maga a pátriárka váltakozva énekelték, olvasták, miközben megtömjénezték a Szentatya koporsóját.

Ezután Ratzinger bíboros szenteltvízzel hintette me g a koporsót, miközben a kórus a régi gregorián éneket énekelte: „Hiszem, hogy Megváltóm él, és az utolsó napon fel fogok támadni a földből. És testemben látom meg Üdvözítő Istenemet. Őt látom meg én, őt és nem mást, és szemeim megpillantják majd őt. Ez a remény szívembe van rejtve.”

Ratzinger bíboros könyörgése után hangzottak fel az ősi temetési ének sorai: „Mennyországba vezessenek az angyalok téged, várjanak ott rád a szentek, a mennyei Jeruzsálembe vigyenek ők be téged!”

Ezután Mária öröméneke, a Magni ficat hangjai csendültek fel, és kevéssel fél egy után a Szentatya egyszerű ciprusfa koporsója megkezdte utolsó útját. A Bazilika lépcsőin még egyszer a nép felé fordították – így vehettek az egybegyűltek végső búcsút attól, aki nem jár többé körbe a téren, nem jelenik meg többé dolgozószobája ablakában. Hatalmas, szűnni nem akaró taps volt a válasz. Egyre hangosabb volt a kiáltás: „Szent, szent!”, „Azonnal szent!”. Az Egyház hívőserege ősi szokást elevenített fel: akklamálta, közfelkiáltással erősítette me g: az eltávozott Pápát szentként tiszteli, szentnek tartja.

Ami ezután következett, azt már csak kevesen láthatták: a cink koporsóba helyezés és lehegesztés, végül a harmadik, diófa koporsó leszögezése, földbe bocsátása zárt körben, pár jelenlévővel történt. Mostantól kezdve II. János Pál teste ott nyugszik, Szent Péter sírjától nem messze, boldog XXIII. János korábbi nyugvóhelyén, közel a Magyarok Nagyasszonya kápolnához. De a hazamenni nem akaró, ünneplő tömeg, a mozdulni nem akaró milliók hirdették: itt több történt, mint egy test temetése. Az Egyház hálát adott és ünnepelt. Ünnepelte Isten kegyelmét, amely hatalmas dolgokra képesíti az embert. Ünnepelték Krisztust, akinek evangéliumoskönyve most bezárult a Pápa koporsóján, de már örökké nyitva marad mindazok szívében, akiknek II. János Pál hirdette az evangéliumot.