Közzétették a Szentatya végrendeletét

Április 7-én közzétették II. János Pál pápa végrendeletének hivatalos olasz fordítását, amelyet az eredeti lengyel változatból fordítottak le. A Szentatya végrendelete elsősorban lelki jellegű és nem egyszerre, hanem évek során részletekben készült el. Az első részt a Pápa már 1979. március 6-án megfogalmazta és ebben többek között ezeket írja: „Nem hagyok magam után semmi olyan magántulajdont, amely felől szükséges lenne rendelkeznem.”

A következő mindössze egyetle n mondatot tartalmazó rész így szól: „Halálom után kérem, hogy szentmiséket mutassanak be és imádkozzanak értem.”

Nagyon érdekes, amit a Pápa már 1980. február 24-e és március elseje között írt, tehát még a merénylet és a fatimai titok ismerete előtt: „A korszak, amelyben élünk kimondhatatlanul nehéz és nyugtalanító. Az egyház útja is nehézzé és feszültté vált. Az egyház az üldöztetés korszakát éli át, amely nem kisebb, mint amelyet az első századokban kellett elviselnie, sőt a kegyetlenség és a gyűlölet m értékében felülmúlja azokat.

A Szentatya minderre végrendeletében mégis a bizalom válaszát adja: „Szeretném ismét teljesen az Úr kegyelmére bízni magamat. Életemben és halálomban Totus Tuus – Egészen a Tiéd vagyok a Szeplőtelen Szűz Márián keresztül. Már most elfogadom a halált, bízva, hogy Krisztus megadja kegyelmét az utolsó átmenetre, az én személyes Pászkámra, (azaz átvonulásomra).

A Pápa végakaratának 1982. március 5-én írt részében a bíborosi testületre és honfitársaira bízza, hogy gondoskodjanak t emetésének helyéről.

A végrendelet 1985. március elsején írt részében a Szentatya pontosítja, hogy a bíborosi testület nem köteles temetésével kapcsolatban honfitársai véleményét megkérdezni, csak abban az esetben, ha valamilyen oknál fogva ezt méltányosnak tartja.

A végrendelet teljes szövegét vasárnapi adásunkban tesszük közzé.