A Pápának nagy szenvedést jelent távol maradni a nagyheti szertartásokról

Az Osservatore Romano, vatikáni napilap március 26-i számában arra mutat rá, hogy II. János Pál pápának nagy szenvedést jelent távol maradni a nagyheti szertartásokról.

Ezt az idei, 2005-ös Húsvétot, amely mindig is a legnagyobb keresztény ünnep marad, különös módon megjelöli, hogy mindenki – az egyháztól távol állók is – szeretetteljesen részt vesz a Pápa szenvedésében. A Szentatya nem titkolja fájdalmát, hogy nem vehet részt a szertartásokon . Szenvedése értékes jele annak a karizmának, amely Karol Wojtyłára jellemző, ahogyan péteri szolgálatát gyakorolja. Erről tanúskodik az az üzenet, amit a Szentatya intézett Nagypénteken a Colosseumnál végzett Keresztúti Ájtatosság résztvevőihez intézett:

Keresztút a római Colosseumnál

26 éve tartó pápasága óta a gyöngélkedő Szentatya most első alkalommal nem lehetett jelen személyesen a Keresztút járáson, amelyre a hagyomány szerint az antik Róma szívében a Colosseumnál és a Palatinusz domb magaslatán kerül sor minden évben és amelyre hívek ezrei gyűlnek mindig össze. A Pápa televízión keresztül követte a szertartást és saját keresztútját egyesítette Krisztus Via Crucis-ával. A kivilágított Colosseum és a Venus templom szentélyében felállított apró mécsesek lángjából kirajzolt Kereszt tövében egybegyűlt hívősereg kivetítőkön láthatta a magánkápolnájában imádkozó Szentatyát, aki tehát így legalább virtuálisan mégis jelen lehetett ezen a sajátságos keresztút járáson. A felvételek a Pápát mindig háttal mutatták. Fehér karosszékben ült, az oltárral szemben, és az oltár előtt elhelyezett plazma TV képerny őjéről követte a Colossueumi keresztutat. Az oltár két oldalát cserepes fehér krizantém díszítette, a térdeplő támláján az a kis liturgikus füzet hevert, amelye t minden pápai szertartásra több ezer példányban kinyomtatnak. Az utolsó, 14. állomásnál a Szentatya kezében feszületet tartott, hogy ezzel is jelezze spirituális jelenlétét ott a Colosseumnál, mintha Ő vinné a keresztet, amint 26 éven át tette.

A Szent atya Camillo Ruini bíborost kérte meg, hogy helyettesítse Őt ebben a feladatban, amint a szenthárom nap során minden alkalommal egy-egy bíboros végezte nevében a szertartást. Nagycsütörtökön este, a Coena Domini, az Úr utolsó vacsárájának szentmiséjénél Al fonzo Lopez Trujillo bíboros, a Család Pápai Tanácsának elnöke, nagypénteken az Úr szenvedésének szertartásánál James Francis Stafford bíboros, főpenicenciárius, az ünnepélyes húsvéti virrasztásnál pedig Joseph Ratzinger bíboros, a Hittani Kongregáció pref ektusa lesz a Szentatya helyettese. Ugyanaz a Ratzinger bíboros, aki ebben az évben az elmélkedéseket írta a keresztút 14 állomásához és amint maga mondta a VR-nak adott nyilatkozatában – eucharisztia évére való tekintettel- elmélkedéseinek vezérfonaláu l az evangéliumi búzaszem gondolatát választotta. Jézus elhalt búzaszemmé lett – hallottuk az elmélkedés során. Az elhalt búzaszemből indul ki a nagy kenyérszaporítás, amely egészen a világ végezetéig tart. Ő az élet kenyere, amely túlcsorduló mértékben az egész emberiség számára elegendő és táplálja azt, Az a Kenyér, amelyből az ember valóban él. Isten örök Igéje, amely testté és így kenyérré lett értünk a kereszt a feltámadás által. Jézus temetése fölött ott ragyog az Oltáriszentség titkának fénye. Ratzin ger bíboros elmélkedésének néhány szakasza lelkiismeret vizsgálatra szólította fel az egyházat. A 9. állomásnál a következő elgondolkodtató kérdés ek hangzottak el: Nem kell arra is gondolnunk, hogy mennyit kell Krisztusnak elszenvednie Egyházában? …Hánysz or ünnepeljük csak önmagunkat és nem is fordítunk ügyet Reá. Mennyi szenny van az egyházban és éppen azok között, akiknek a papságban egészen Őhozzá kellene tartozniuk? Mennyi gőg, önelégültség….Nem tehetünk mást, mint szívünk mélyéből hozzá kiáltunk: Kyri e eleison, Uram, ment meg minket.

A római Colosseumnál ebben az évben a keresztet a Szentatya helyett Camillo Runini bíboros, római helynöke hordozta az első és a második, valamint az utolsó állomásnál. A további állomásoknál a következő személyek kapták ezt a megtisztelő feladatot: két szentföldi ferences, indiai szerzetesnő, dél-koreai világi hölgy, római cs alád, sri lankai világi nő, I táliában élő albán család és szudáni fiatalember.

A Szentatya üzenetét Camillo Runi bíboros olvasta fel a Keresztút elején. A Szentatya szavaival zárjuk most le ezt a római tudósítást.

2005.03.26-i ad ás letöltése...