Nagypénteken délután 5 órakor kezdődött
a Szent Péter bazilikában az Urunk szenvedésére emlékező szertartás, amelyet James Francis Stafford bíboros, főpenitenciárius vezetett. A szentbeszédet P. Raniero Cantalamessa, a Pápai Ház szónoka tartotta.

Nagypéntek, 2005-ben, az Eucharisztia Évében! Ha az Eucharisztia valóban az áldozat emlékezete, az egyház miért éppen ezen a napon nem mutat be szentmisét? Mély teológiai értelem rejtőzik ennek hátterében. Minden szentmisében a feltámadt és élő Krisztus, nem pedig a halott jelenik meg. Az egyház ezért nagypénteken és a következő napon, amíg Jézus a sírban fekszik, tartózkodik a szentmiseáldozat bemutatásától. Ám az, hogy ezen a napon nincs szentmise, nem gyöng íti, sőt erősebbé teszi a kapcsolatot Nagypéntek és az Eucharisztia között. Erre a kapcsolatra jól mutat rá egy 13. századi latin himnusz, az Ave verum corpus, mely mindössze 5 sorban foglalja össze ezt a mély tartalmat: „ Üdvözlégy, igaz Test, ki Szűz Máriától születtél. Valóban szenvedté l, s feláldoztad magad a keresztfán az emberért. Kinek átvert oldalából vér folyott. Add, hogy veled táplálkozhassunk majd a halál megpróbáltatásában is. Ó édes Jézus, Ó kegyes Jézus, Ó Mária fia, Jézus.”

„Aver verum corpus natum de Maria Virgine” – ez az első sor már hozzásegít bennünket az egész himnusz megértéséhez. A fejét felütő eretnekséggel szemben, amely tagadta Jézus valóságos jelenlétét a kenyér színében, mindjárt leszögezi a Krisztus eucharisztikus teste és történelmi teste közötti teljes azonosságot. Bár a teológia ma már inkább a kettő közötti kapcsolat szentségi jellegét hangsúlyozza , a himnusz alapvető igazsága érintetlen. Az a Jézus, aki Betlehemben Máriától megszületett u gyanaz, aki meghalt a kereszten és harmad napon feltámadott, ugyanaz, aki ma is jelen van a világban, az eucharisztiában, azon a módon, amelyet Isten kitalált, hogy mindig Emmanuel, velünk lévő Isten maradjon. Isten jelenléte nemcsak az egyház, hanem a vil ág számára is garancia és védelem.

Az üdvözlet után következik a könyörgés: „ Esto nobis…Add, hogy veled táplálkozhassunk majd a halál megpróbáltatásában.” Légy számunkra Krisztus halálunk órájában az örök élet előlege. Már Antióchiai Szent Ignác is a halh atatlanság orvosságának nevezte az O ltáriszentséget. Egyes felmérések szerint még a hívő emberek között is vannak olyanok, akik hisznek Istenben, de nem hisznek a halál utáni életben. Sokan arra hivatkoznak, hogy a túlvilágról még senki nem tért vissza. De ez nem igaz. Van va laki, aki minden nap visszatér, hogy bizonyosságot adjon nekünk és megújítsa ígéreteit, ha valóban képesek vagyunk arra, hogy ezt meghalljuk. Ő nem más, mint az Eucharisztiában visszatérő Jézus. Kiáltsuk a világ felé ezt a reménységet, mert ez által segítjü k önmagunkat és másokat is, hogy legyőzzük azt a rettenetet, amelyet a halál gondolata ébreszt bennünk és azt a komor pesszimizmust, amely a mai társadalomban eluralkodott. A földünk jövőjére vonatkozó kétségbeejtő jóslatok, a „Big Crunch” és a „Big Bang” csak hipotézisek. Senki sem tudja, hogy valóban megtörténik-e és hogyan. A hit arról biztosít bennünket, hogy nem az lesz a teljes vég. Isten nem azért engesztelte ki a világot, hogy aztán a semmire bízza, nem azért ígérte meg, hogy velünk marad a világ végezetéig, hogy magányosan visszavonuljon a mennybe, várva a vég eljöttét. Isten örök szeretetet ígért és az Ő ígéretei nem olyanok, mint az embereké.

Az Ave verum közvetlenül Krisztushoz intézett felkiáltással végződik: „Ó édes Jézus, Ó kegyes Jézus, Ó Mária fia, Jézus.” Ezek a szavak Krisztusnak az oly kedves és evangéliumi arcát idézik. Az irgalmas, kegyes, édes Jézusét, aki egy napon ezt mondta magáról: „ Tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű.” Az eucharisztia jelenné teszi a világban Őt, aki megtörte az erőszak láncát és nem ezt nem egy még nagyobb erőszak árán tette , hanem azzal, hogy felvillantotta annak igazságtalanságát és értelmetlenségét. Az Eucharisztia az erőszakmentesség szentsége. Jézus szelídsége azonban nem igazolja, sőt még megvetendőbbé teszi a személye ellen irányuló erőszakot. Sajnálattal meg kell említenünk, hogy ma az eddigitől eltérő formában ugyan de ismét támadások érik Krisztust, gondoljunk pl. azokra a kísérletekre, amelyek el akarják távolítani a feszületeket az iskolák falairól és a gyermek Jézust a betlehemi jászlakból. Mindez ráadásul divatossá, irodalmi műfajjá kezd válni. Ám éppen az a misztérium, amelyet ezekben a napokban ünnepelünk, arra int bennünket, hogy ne engedjünk az üldöztetés komplexusának és ne emeljünk fel ismét falakat magunk és a modern társadalom közé.

Raniero Cantalamessa atya szentbeszédét II. János Pál pápa Mane nobiscum Domine apostoli levelének szavaival zárta, amely éppen az Ave verum himnusz szavaira épül. Az eucharisztikus kenyér Mária fi ának szeplőtelen teste….Ebben a kegyelmi évben Mária oltalmával az egyház merítsen új lendületet küldetéséhez és ismerje fel egyre inkább az Oltáriszentségben életének forrását és tetőpontját.”