"Lélekben veletek vagyok" - írta üzenetében a nagycsütörtöki krizmaszentelő mise résztvevőinek a Szentatya, aki televízión keresztül követte a szertartást

Rómát az idén is már Virágvasárnaptól kezdve a világ minden részéről érkezett zarándokok keresték fel, hogy a katolicizmus központjában töltsék a keresztény vallás legnagyobb ünnepét. Az idei nagyheti szertartások különlegessége, hogy a Szentatya – pápasága 27. évében – most először fizikailag nem vesz részt a szertartásokon. Hiánya fájdalmas valóság, de még jobban elmélyíti nagyböjt és a Húsvéti Szent Háromnap értelmét, szenvedésében mintegy az egész emberiségért vezekelve visz közelebb bennünket Nagypéntekhez. A Pápa sokkal inkább, mint valaha, jelen van továbbá a hívek imáiban, akik szüntelen tanúságot tesznek Pé ter utóda iránti szeretetükről. Nagyszerdán, a szokásos általános pápai kihallgatás idején, szá zak és százak töltötték meg a Szent Péter teret, majd imáikkal, énekeikkel, buzdításaikkal köszönték meg a dolgozószobája ablakában pár percre megjelenő Szentatya áldását.

Nagycsütörtökön délelőtt fél 10-kor a római Szent Péter bazilikában Giovanni Battista Re bíboros, a Püspöki Kongregáció prefektusa mutatta be a nagyböjti időszakot lezáró, krizmaszentelési szentmisét, bíborosokkal, püspökökkel, a római egyházmegye papjaival, diakónusaival, szerzeteseivel együtt. Re bíboros a szertartás elején felolvasta II. János Pál pápa üzenetét, amelyben a Szentatya arról biztosította a Szent Péter bazilikát zsúfolásig megtöltő híveket, hogy lélekben csatlakozik mindnyájukhoz.

„Mi papok – írta üzenetében a Szentatya - újból átéljük azokat a bensőséges lelki pillanatokat, amelyekben Jézus részesítette a Cenákulumban „barátait”, kínszenvedése, halála és feltámadása vigíliáján. Mi is Jéz us „barátai” vagyunk, hálatelt szívvel megismételjük papi fogadalmainkat, ugyanazzal az odaadó lelkesedéssel, mint ahogy azt pappá szentelésünk napján tettük. Lakosztályomból, a televízión keresztül, lélekben veletek vagyok. Veletek együtt adok hálát Isten nek a papság Ajándékáért és Titkáért, veletek és a hívők egész családjával együtt imádkozom azért, hogy az egyház soha ne szenvedjen hiányt szent papok sokaságában” A Szentatya üzenetét, amelyet Máriához, a Legfőbb és örök Főpap, Krisztus Anyjához intézett fohászával zárt, a hívek nagy tapsa követte.

Giovannai Battista Re bíboros a következő gondolatot intézte a Pápához: „Szentatya, távollétével még inkább még inkább jelen van ezen a krizmaszentelési szentmisén, köszönjük tanúságtételét, azt, hogy továbbra is lelki békét sugárzó példát mutat, Istenre hagyatkozva, aki egyesíti a Kereszt misztériumával”

Re bíboros rámutatott a krizmaszentelési szentmise jelentőségére: a szertartás a világ minden egyházmegyéjében megjeleníti a papság és a püspök egységét . Ezen a szentmisén megszentelik a szent olajokat, a keresztelendők olaját, a krizmát és a szentkenetet, amelyek révén az isteni kegyelem kiárad majd a lelkekre, fényt, támaszt, erőt nyújtva. A krizmaszentelési szentmise kiváltságos figyelmet szentel a papi szolgálatnak. Ezen az ünnepen a papok nemcsak arra kapnak meghívást, hogy megújítsák sze ntelési fogadalmaikat, hanem arra is, hogy elmélyítsék Istennek adott igenlő válaszuk értelmét. Számukra is az első és radikális méltóság forrása a keresztség szentsége, az, hogy a többi kereszténnyel együtt az Úr tanítványaivá váltak. Ugyanakkor egy sajátos ajándékkal váltak gazdagabbá, amely arra kötelezi őket, hogy Krisztushoz váljanak hasonlóvá. Az a felelősség hárul rájuk, hogy Isten népét szolgálják. Számos személy lelki egyensúlya, sőt talán üdvössége is összefüggésben áll a papok életszentségével, l elkipásztori tevékenységével – mondta homíliájában Re bíboros, a Püspöki Kongregáció prefektusa. Arra buzdította a jelenlévő püspököket, papokat, Istennek szentelt személyeket, hogy a most újból kimondott „igen” jelentse annak az elmélyítését, hogy a hivat ás értékes ajándékát az egyházban és az egyházért kapták. Minden emberi gyarlóság ellenére kötelezzék el magukat arra, hogy tanúságot tesznek Krisztus szeretetéről, hogy szerény személyük révén Isten szeretete eljusson az emberekhez. Újítsák meg hűségüket Krisztushoz, aki vérével váltotta meg az embereket bűneiktől. Nagycsütörtökön, amely a szolgálati papság születésnapja, erősödjön meg mindannyi u kban az a meggyőződés, hogy a papokra nagy szüksége van az emberiségnek, mivel ma sokkal inkább, mint valaha minden embernek szüksége van Krisztusra.

Ebben az Eucharisztiának szentelt évben, amely hozzásegít bennünket ahhoz, hogy felfedezzük az Oltáriszentség szépségét és központi szerepét, különösen ékesszólóan csengenek vissza szívünkben és elménkben az „Ecclesia de Eucharistia” k. enciklika szavai: Az Oltáriszentség, az Egyház misztériumának szíve és csúcspontja, legyen egyben a papi szo lgálat szíve és csúcspontja is”. Ezeket a szavakat II. János Pál pápa írta két évvel ezelőtt – utalt rá homíliájában Re bíboros, majd a következő szavakkal zárta szentbeszédét: „Ez a felhívás mindannyiunk számára váljon tapasztalattá életünk végéig, legyen lelkipásztori dinamizmusunk, az egyház és az emberiség érdekében végzett szolgálatunk forrása”.