Európa történelmének függőleges dimenziója

Részletek II. János Pál pápa "Emlékezet és identitás" - címmel február 23-án megjelent könyvéből, amely továbbra is az első helyen szerepel az olaszországi sikerkönyvlistán.

Hogyan értelmezzük a történelem legmélyebb lényegét? Elegendő-e egy olyan magyarázat, amely az idő és a tér határain belül marad? – olvashatjuk a fejezet elején feltett kérdést, amelyre a Szentatya így válaszolt:

Az emberi történelem, nyilvánvalóan vízszintesen fejlődik mind térben, mind időben. Ugyanakkor azonban egy vertikális dimenzió is áthalad rajta. A történelmet ugyanis nemcsak az emberek írják. Velük együtt írja Isten is. Határozottan állíthatjuk, hogy a felvilágosodás eltávolodott a történelemnek ettől a transzcendensnek nevezhető dimenziójától. Az egyház azonban szüntelenül visszatér hozzá: erről tanúskodott egyértelműen a II. vatikáni zsinat is.

Milyen módon írja Isten az emberek történelmét? A választ a Biblia kínálja fel számunkra,  a Teremtés Könyvének első fejezeteitől kezdve a Jelenések Könyvének utolsó lapjaiig. Isten már az emberiség történelmének kezdetén az ígéret Istenének nyilatkoztatja ki magát. Ez Ábrahám Istene, a nagy pátriárkáé, akiről Szent Pál azt mondja, hogy „remény ellenére is reménykedve hitt”: kételkedés nélkül befogadta Isten ígéretét, miszerint egy nagy nemzet atyjává válik. Látszólag ez az ígéret megvalósíthatatlan: Ábrahám már idős volt és felesége, Sára is megöregedett. Emberileg szólva nem volt utódra remény. Ennek ellenére világra jön ez a gyermek. Isten Ábrahámnak tett ígérete belteljesedik. Az idős korban fogant gyermek az Izsák nevet kapja és kezdetét veszi vele Ábrahám nemzetsége, amely fokozatosan nemzetté növekedik. Izrael Isten választott népe, amelyre rábízza a messiási ígéretet. Izrael egész történelme úgy fejlődik, mint a várakozás ideje arra, hogy beteljesedjen Istennek ez az ígérete.

Az ígéretnek határozott célja van, mégpedig: Isten „áldása” Ábrahámra és leszármazottjaira. Ezekkel a szavakkal ke zdődik Isten Ábrahámmal folytatott beszélgetése: „Megáldalak és naggyá teszem nevedet, s te magad is áldás leszel…Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége.”

Egészen az idők végezetéig fog tartani a küzdelem a jó és a rossz között, az emberiség ősszüleitől örökölt bűn és a Krisztus, Mária Fia által elhozott üdvözítő kegyelem között. Krisztus az Ábrahámnak tett és Izrael által örökölt ígéret megvalósulása. Eljövetelével kezdődnek meg az utolsó idők, az eszkatológikus beteljesedés ideje. Isten, aki megtartotta Ábrahámnak adott szavát, szövetségre lépve Izraellel Mózes által, Fiában, Krisztusban az egész emberiség előtt megnyitotta az örök élet távlatát. Ez az ember rendkívüli elhivatottsága: miután meghívást kapott Isten fogadott gyermeki méltóságára, elfogadja hivatását a hitben és elkötelezi magát Isten országának építésében, mivel ez az emberi nem történelmének végső érkezési pontja.

Ez tehát a válasz a kulcskérdésre: a történelem legmélyebb értelme túlmutat a történelmen és teljes magyarázatát Krisztusb an, az Isten-Emberben találja meg. A keresztény remény tovább mutat az idő korlátain. Isten országa beoltódik az emberi történelembe, és ott tovább fejlődik, de végcélja az eljövendő élet. Az emberiség arra kapott meghívást, hogy a dicsőséges Krisztus mellett, a Szentháromság szeretetközösségében haladjon előre, túl a halál határán, sőt a századok történésein, az örökkévalóság végleges kikötője felé.