Camillo Ruini bíboroshelynök homíliája a virágvasárnapi szentmisén a Szent Péter téren

Az Úr szenvedésének története megérinti szívünket, hitünket és a szeretetre való képességünket. Mindenekelőtt mély ellentétre leszünk figyelmesek. A pálmaágak megáldása után felolvasott evangéliumi szakasz hozsannázó emberseregről szól, míg a szenvedéstörténetben egy másik tömeg, részben ugyanaz, mint az előző volt, ezt kiáltozza: „Keresztre vele.” Ahhoz, hogy megértsük ennek az ellentétnek az értelmét, nem kell messzire mennünk, elég, ha önmagunkba nézünk. Gondoljunk Júdás és Péter árulására, amely az emberek gyöngeségét, megbízhatatlanságát mutatja. Az egyfelől hozsannázó, másfelől pedig a kereszthalált követelő tömeg közötti ellentét és általánosságban véve az emberi s zív törékenysége és megbízhatatlansága csak az egyik dimenziója és nem is a legmélyebb az Úr kínszenvedésének. A teljes értelmet Pál apostolnak a virágvasárnapi szentmisén elhangzott szavai fedik fel: Jézus Krisztus …”isteni mivoltában nem tartotta Istenne l való egyenlőségét olyan dolognak, amihez föltétlenül ragaszkodjék, hanem szolgai alakot fölvéve kiüresítette önmagát és hasonló lett az emberekhez, megalázta magát és engedelmes lett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. ” És, hogy ez a megaláztatás mennyire hatékony volt számunkra, azt ugyancsak Szent Pál apostol mondja a korintusiakhoz írt második levelében: „Isten a bűn hordozójává tette értünk azt, aki bűnt nem ismert, hogy általa Isten igazságának részesei legyünk.” Így tehát éppen Isten Fiának mega lázás a, szenvedése és halála világítja meg Isten misztériumát és az ember misztériumát is. Ha ugyanis a sok emberi szenvedést szemléljük, főként az ártatlanok szenvedését, önkéntelenül felmerül bennünk a kérdés, hogy Isten szeret-e bennünket, törődik-e vel ünk, vagy pedig ki vagyunk szolgáltatva a vak sorsnak, amelyet Isten sem tud megváltoztatni?

A kereszt által azonban kapcsolatba kerülünk Isten igazi arcával, magának Jézusnak a szavain keresztül: „Senki más nem ismeri a Fiút csak az Atya… és az, akinek a Fiú ki akarja jelenteni.” A kereszten ugyanis Isten arca jóllehet nem veszíti el nagyságát és misztériumát, hihetetlenül közelivé és barátivá válik, mert Annak az arca, Aki Fiában egészen a vé gsőkig osztozik az emberi létezésben. Ezért tehát Krisztus keresztjéből a megváltás ereje és reménye sugárzik szét minden emberi szenvedésen: a szenvedés drámája és misztériuma – amely végső soron az emberi élet drámája és szenvedése – nem szűn ik meg ugyan, de többé már nem tűn ik annyira sötétnek és értelmetlennek. Jézus keresztje előtt már nem mondhatjuk azt, hogy ártatlanok vagyunk és egyedül saját erőnkből képesek egy igazságosabb, tökéletesebb világ építésére. De ez nem jelenti azt, hogy átadjuk magunka t a pesszimizmus érzésének és elveszítjük az életbe vetett bizalmunkat. Ismerjük el, hogy törékeny és bűnös teremtmények vagyunk és akkor úgy érezzük, hogy Isten magához ölel bennünket, mert az Ő szeretete erősebb még a bűnnél és a halálnál is. Ruini bíboros ezután homíliájában a fiatalokhoz fordult, akik Virágvasárnap ünneplik az Ifjúság Világnapját. Jézus Krisztus nem rejtette véka alá, hogy keresztje minket is érint. Ha tanítványaivá akarunk válni, akkor helyet kell készítenünk számára életünkben. „Ha v alaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét és kövessen engem.” Ezektől a szavaktól érthető módon megriadunk . Ám még félelmetesebb a mai emberek számára az, ha a szenvedést teljes egészében fölöslegesnek és ártalmasnak tekintjük és em iatt képtelenek vagyunk arra, hogy valóban felfedezzük a szenvedés és az élet értelmét is. A kereszten függő Jézus előtt emlékezzünk az Ő szavaira is: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, Akik elfáradtatok és meg vagytok terhelve, Én felüdítelek titeket. Az én igá m édes, az én terhem könnyű. ” I gen, Jézus keresztje nem foszt meg minket az erőtől, sőt új energiák fakad nak belőle, azok, amelyek visszatükröződnek a szentek tetteiben, amelyek termékennyé tették az egyház történelmét, amelyek ma kristálytisztán visszatük röződnek Szentaty ánk megfáradt arcán is.

Kedves Testvérek, bízzunk tehát a megfeszített és feltámadt Úr Jézusban és helyezzük életünket az ő kezébe, amint Ő is Isten kezébe helyezte saját életét.