Török Csaba atya elmélkedése a vasárnapi evangéliumról

Nagyböjt ötödik vasárnapján János evangéliumának jól ismert sorai, Lázár feltámasztásának története hangzik fel. Az evangélium úgy a hosszabb, mint a rövidebb formában igen összetett és számos gondolatot ébreszthet. Mi az alábbiakban a perikópa egy konkrét síkját szeretnénk megvizsgálni, ez pedig a hit témája az elbeszélésben.

A hit kérdése mintegy a lapszólamként kíséri végig a történések leírását. Még mielőtt elindulna Betánia felé, Jézus már arról szól, hogy az előttük álló események az apostolok hitének javára fognak szolgálni. A kettős találkozás, előbb Mártával, majd Máriával rejtve-nyíltan a hit kérdése körül összpontosul. Márta esetében Jézus kifejti mindezt, egyenesen rákérdezve: „Hiszed ezt?“ Mária nem szólal meg, csak zokog, de sírása mögött már egy másfajta szempont is körvonalazódik. Az evangelista szavai szerint őhozzá jöttek a zsidók, aki kre való tekintettel Jézus így fohászkodik az Atyához: „... a nép miatt mondom, hogy higgyék, te küldtél engem“.

Mindvégig egyértelmű, hogy mi a hit tárgya: Jézus az, akit az Atya küldött, ő a Messiás. Ebben a hitben kell megerősödniük az apostoloknak, ezt a hitet kell megvallania Mártának és erre a hitre kell eljutniuk a Máriához jött zsidóknak. Mondhatnánk azt is, hogy a hit három fázisa, lépcsőfoka áll itt szemeink előtt: a meglévő, ám megerősítendő hit; a nyíltan megvallandó hit és a még megszületés elő tt álló hit. Ezen három fázis gyújtópontjában áll a csoda, Lázár feltámasztása.

Mivel ez így van, nem lehet egyértelműen kimondani, hogy Jézus azért tesz csodát, hogy a csoda hitet ébresszen – nem így van. Az evangélium tanítása sokkal összetettebb. Valójában azt kell mondanunk, hogy a hit meg kell hogy előzze a csodát – Mártának előbb kell megvallania Jézus messiási mivoltába vetett hitét, s csak utána történik meg a csoda. Mindemögött valószínűleg az áll, hogy az evangélista egyértelművé akarja tenni: semmilyen csoda nem tud az emberszívben igazi hitet szülni. Ennek két oka is van. Egyfelől a II. Vatikáni Zsinat is tanítja a Szentírás alapján, hogy „… a hithez szükség van Isten megelőző, segítő kegyelmére és a Szentlélek benső segítségére, aki az ember szívét megindítja és Istenhez téríti, az értelem szemét megnyitja, és mindenkinek megadja az igazság elfogadásának és hitének édességét” (DV 5). Másfelől pedig a hit lényege nem az, hogy egy csodás, megmagyarázhatatlan esemény alapján elfogadom Istent, mert c sak általa lehet az adott eseményt értelmezni, megmagyarázni. A Zsidókhoz írt levélben olvassuk: „A hit a remélt dolgok biztosítéka, a nem látható dolgok bizonyítéka” (Zsid 11,1). A hit a bizonyíték, nem pedig a csoda. A csoda valójában jel, amely segítheti a hitet, de megszülni nem tudja – hisz az Isten kegyelméből és az ember szabad, felelősségteljes válaszából fakad.

Így megérthetjük az evangéliumi részlet csodálatos belső dinamikáját. Az apostolok esetében Jézus a hit megerősítéséről szól. Az apostoloknak már van hit, de az még erőtlen, esendő. A Megváltó tudja, hogy ez a hit erős, fájdalmas próbának lesz alávetve a szenvedéstörténet során, a Kereszt tövénél. Hogy a szenvedéstörténet képezi az elbeszélés horizontját, azt Tamás felkiáltása is bizonyítja: „Menjünk, és haljunk meg mi is vele együt t!”

Nem arról van tehát szó, hogy Lázár föltámasztásán az apostoloknak meg kell döbbenniük, csodálkozniuk kell vagy el kell fogadniuk azt, hogy Jézus hatalmas erővel rendelkezik. A cél sokkal lényegesebb Jézus szempontjából: az apostoloknak meg kell erősödniük abban a hitükben, hogy közte és az Atya között rendkívüli belső kapocs áll fenn. Az Atya küldte őt, Jézus élete az Atya akaratának a megvalósítása – így lesz ez a kereszttel, a szenvedéssel is. Ugyanakkor az Atya is elkötelezte magát Jézus mellett, meghallgatja imáját, teljesíti kérését – így lesz ez Húsvét hajnalán, a föltámadáskor, amikor a Fiú engedelmességére az Atya megdicsőítő hatalma lesz a válasz.

Márta hite Lázár halálakor kerül tűzpróba alá. Jézus a család barátja, akit szeretnek, akinek elismerik hatalmát és bölcsességét – azonban ez nem elég. Jézus a Messiás – képes-e Márta ezt a gyász pillanatában megvallani? Képes-e akkor, amikor a barát látszólag cserbenhagyta őket, kimondani, hogy itt messze többről van szó, mint barátságról: Jézus „az Isten Fia, aki a világba jön”? Ez a hitvallás, Mártának ez a hatalmas isteni kegyelemből és emberi szabadságából fakadó tette áll a csodához, Lázár feltámasztásához a legközelebb. Ha Márta hisz, meglátja Isten dicsőségét.

A körben álló zsidók a kétkedők, a kíváncsiak vagy éppenséggel az ellenségesek. Ők vagy gyászolni jöttek Betániába Máriához, vagy esetleg csak az érdeklődés hajtotta őket. Megfogan bennük az igazi hit a csodának, Lázár feltámasztásának a hatására? Valóban hívők lesznek, vagy nemsokára már ők fognak ott állni Pilátus udvarán, s kiáltják: Barrabást? János azt írja, hogy a Máriát meglátogató zsidók közül sokan hittek Jézusban (vö. Jn 11,45), ám sokan mégsem hittek közülük, s a farizeusokhoz mentek (vö. Jn 11,46). Ez volt a végső lökés a főtaná cs határozatához, miszerint „jobb, ha egy ember hal meg a népért, mintsem hogy az egész nép elpusztuljon” (Jn 11,50). Lázár feltámasztása mondhatni Jézus halálos ítéletévé lett.

A csoda – legyen mégoly látványos is – nem váltott ki mindenkiből hitet. Valójában azt kell mondanunk, hogy minden valószínűség szerint azok nem tudtak Jézusban hinni, akik csak a csodát látták: azt, hogy egy négy napja halott ember kijön a sírból. Az igazi csoda emögött rejtezik: Mária hite Jézus istenfiúságában, isteni küldetésében hitet ébreszt a körülöttük állóban. Jézus viszonya az Atyával, Mária viszonya Jézushoz a hitben – megannyi eleven tanúságtétel az embert szerető, megváltani és élettel eltölteni szándékozó Istenről. Ez valóban a hit forrása.

Nagyböjtben feltehetjük magun knak a kérdést: a mi hitünk hol, melyik fázisban áll? Kihez hasonlítok: az apostolokhoz, Máriához vagy a körülálló nézelődőkhöz? Megszületett-e már bennem az igazi hit? Kész vagyok azt megvallani? Hogy kellene megerősítenem azt? Mielőttünk is egy feltámadás áll: Krisztusé. De ha abban csak annyit látunk, hogy egy halott felkel s az emberek között jár, nem látjuk meg a lényeget. Látnunk, éreznünk kell, hogy a hit alapja ez a kettős viszony: Jézusé és az Atyáé, illetve az enyém és Jézusé a hitben. Erről szól az Örömhír.

let öltés