Perújrafelvétel a Pápa elleni merénylet kapcsán-
Az "Avvenire" olasz katolikus napilap cikke

„Azonnal megindítjuk a Pápa elleni merénylettel kapcsolatos perújrafelvételt” –nyilatkozta Rómában Paolo Guzzanti szenátor, a Mitrohin bizottság elnöke, csütörtökön, a Szentatya „Emlékezés és identitás” c. könyve bemutatójának másnapján. Hozzátette, hogy ismét a szovjet szálból indulnak ki a szégyenletes bűntény kapcsán, különös tekintettel a Kgb és az orosz katonai hírszerzés titkos szerve, a Gru tevékenységére. II. János Pál pápa, az 1981. május 13-án ellene elkövetett merényletről szólva, visszaemlékezésében megállapítja, hogy „a XX. Században tomboló e rőszakos ideológiák egyik utolsó látványos megnyilatkozása volt. Az elnyomást a fasizmus, a nácizmus, majd a kommunizmus nevében gyakorolták. A hasonló érvekkel megindokolt erőszak itt Olaszországban is kifejlődött: A Vörös Brigádok ártatlan és becsületes embereket gyilkoltak le”.

Az Avvenire olasz katolikus napilap február 24-i számában „Egy Moszkva aláírásáv al küldött lövedék” c. cikkében idézi a Pápa írásának fent említett részletét, majd megállapítja, hogy 1981-ben, a merénylet időpontjában, a három ideológia közül már csak a kommunizmus volt életben. A bírósági tárgyaláson a török merénylő, Ali Agca, a nyomozók figyelmét a bolgár titkos szolgálat ügynökeire próbálta terelni, akik természetesen szoros kapcsolatban álltak a szovjet Kgb-vel. A fő vádlottat , Szergej Antonovot, a bolgár légitársaság alkalmazottját azonban bizonyítékok hiányában felmentették. Ha azonban „valaki irányította azt a golyót” – akkor nem lehet figyelmen kívül hagyni a Szovjetunió szerepét – írja az Avvenire.

A szovjet birodalom öss zeomlása után sem derült fény a kelet-európai titkosszolgálatok szerepére, sem Oroszországban, sem Bulgáriában. Bulgária első posztkommunista elnöke, Zselju Zselev azt nyilatkozta, hogy az általa elrendelt nyomozás nem állapította meg a bolgárok részvételé t a Pápa elleni merényletben.

A cikk szerint ez nehéz lett volna, ugyanis néhány hónappal azelőtt, hogy Zselevet, megválasztották 1990. augusztus elsej én, Atanasz Szemerdzsiev tábornok, akkori belügyminiszter utasítást adott a belügyi levéltár több mint 144.000 személyi dossziéjának megsemmisítésére. (Ezek között voltak olyan akták is, amelyek az akkor még aktív ügynökök személyi adatait tartalmazták). Ezért később a volt kommunista politikust letartóztatták és 2002 áprilisában, zárt ajtók mögött lefolytatott tárgyalás során 4 év és 6 hónapi szabadságvesztésre ítélték. A londoni Times azonban olyan információkat tett közzé, amelyek szerint a Szemerdzsiev utasítására megsemmisített dokumentumok között olyanok is voltak, amelyek a Pápa elleni merényletre vonatkoztak. II. János Pál pápa soha nem tett konkrét utalást az esetleges felelősökre, és mindig egyértelműen különválasztotta az ideológiákat és a hatal om csúcsán lévőket azoktól a népektől, amelyeket ezeknek az ideológiáknak a nevében elnyomásuk alatt tartottak.

2001-ben, a merénylet 20. évfordulójának előestéjén, az ukrán Szvit napilap így írt: „A Szovjetunió attól tartott, hogy a katolikus egyház vezetője nagy befolyást gyakorol m ajd a kelet-európai országokra. A Kgb minden eszközzel arra törekedett, hogy rontsa általában a katoliku s egyház hitelét, és különösen a Pápáét, a félretájékoztatás, és a provokáció útján.” A kommunista vezetőket ez a félelem késztethette-e arra, hogy fegyvert adjanak Agca kezébe? – teszi fel a kérdést az Avvenire moszkvai tudósítója. Egyes jelek azt mutatjá k, hogy igen, ez lehetséges volt. A szovjet propaganda rendkívül ellenségesen fogadta a lengyel bíboros, Karol Wojty ła Péter székébe történő megválasztását és az új Pápa lelkipásztori kezdeményezéseit. 1982-ben egy moszkvai politikai folyóirat, amely az SZKP „oktatóinak” képzésére szolgált, közvetlenül a „katolikus egyház reakciós erőinek szocialistaellenes tevékenységét és a Pápát” tette felelőssé a lengyelországi politikai válságért és a Solidarnosc, független szakszervezet létrejöttéért.

A II. János Pál pápa ellen folytatott gyűlölet és befeketítő kampány különösen erős volt a Szovjetuniónak azokban a térségeiben, ahol a katolikus kisebbség él. Hogy csak néhányat említsünk a gyűlöletet szító támadások közül: a belorusz sajtó a Pápát a „szocializmussal való összetűzés bajnokának” nevezte, megállapítva, hogy „Karol Wojtył a személyében ravasz és veszélyes ideológiai ellenféllel találjuk szembe magunkat”. A Pápa elleni lázítás személyes síkon is folyt: mivel II. János Pált „kicsinyes, rossz, és maradi” jelzőkkel illették.

Mindezek az epizódok elképzelhetővé teszik egy merénylet előkészítést, azonban a Kgb titkos levéltárából még nem került elő semmilyen bizonyíték. Ám az Avvenire c. szerint van egy olyan, a csehszlovák titkosszolgálat, az Stb archívumából származó dokumentum, amelyet már részben nyilvánosságra hoztak, és amelyet érdemes teljes egészében elolvasni. Karol Wojty ła megválasztása után nem sokkal, a Kgb, Jurij Andropov vezetésével, az akkori SZKP főtitkár, Leonyid Brezsnyev kezdeményez ésére, tervet dolgozott ki ennek az eseménynek az ellensúlyozására. Tájékoztatásul elküldte a terv egyik példányát a testvérpártok titkosszolgálatainak is. A 89-es rendszerváltozás után a Kommunizmus Bűneit Vizsgáló és Dokumentáló Hivatal (UDV), amelyet Pr ágában hoztak létre, megtalálta az ide vonatkozó szöveget. Mivel kényes témáról van szó, az iratot nem tették közzé, de az akkori elnök, Václav Havel tudomására hozták. A dokumentum két „pápaellenes” akciót vázol fel, fedőnevük a következő volt: „Pagoda” – az időjárásra utalva – valamint „Infekcija” – fertőzés. A két terv olyan intézkedéseket sorolt fel, amelyek a katolikus egyház hitelrontására, félretájékoztató kampányok szervezésére és az egyház tevékenységének aláásására irányultak. Abban az esetben, ha mindez nem lett volna elég ahhoz, hogy meghiúsítsa a lengyel Pápa kommunista országokra gyakorolt hatását, a dokumentum, szükség esetén, számba vette „fizikai megsemmisítését” is. A szóban forgó levéltári anyag létezését más források is megerősítették. Ez ek közé tartozik Viktor Sejmov, a Kgb titkosírásos dokumentumokkal foglalkozó osztályának vezetője, aki 1980-ban az Egyesült Államokba menekült. A volt ügynök azt állította, hogy olvasta a Pápára vonatkozó „szigorúan titkos” dokumentumot, mivel azt a megbí zást kapta, hogy rejtjeles formában juttassa azt el a többi kommunista ország titkosszolgálatainak – írja az Avvenire c. olasz napilap cikke.

Paolo Guzzanti olasz szenátor szerint a cikk által napvilágra hozott tények nagy horderejűek és mindenképpe n indokolják a per újrafelvételt. A Pápa ellen elkövetett merénylet rekonstrukciójában az egyetlen, ami soha nem hiányzott, az az indító ok volt. A szenátor hozzátette, hogy nyilvánvalóan politikai gyilkossági kísérletről volt szó a lengyel Pápa ellen. A „lengyel jelenség” – a szabad szakszervezet, élén Lech Walesával – fenyegető veszélyként mutatkozott az egész szovjet birodalom és a csatlósállamok számára. A Pápa volt a kommunizmus összeomlásának elsődleges okozója, a másik kettő pedig - ahogy azt maga Gorbacsov elismerte- az Olaszország és Németország által telepített rakéták , válaszként a Balkánon felsorakoztatott szovjet SS20-as rakétákra, (ezt élesen ellenezte az Olasz Kommunista Párt), végül egy olyan védőernyő megvalósításának lehetősége, amellyel Teller Ede magyar fizikus foglalkozott. Ez a három tényező vezetett a berlini fal összeomlásához, - tette hozzá Guzzanti szenátor – de a kommunista rendszer bukása a Pápája köré gyűlt katolikus Lengyelországban kezdődik. A Szentatya pedig negyed százada nap mint nap fájdalommal viseli testén azokat a sebeket, amelyeket a bérgyilkos és megbízói okoztak.