2005-02-12 15:00:53

A Szentatya levele a francia püspökökhöz, abból az alkalomból, hogy 100 évvel ezelőtt lépett életbe az országban az államot és az egyházat szétválasztó törvény


II. János Pál pápa február 11-én, a lourdes-i Szűzanya liturgikus ünnepén , levelet írt Jean-Pie rre Ricard bordeaux-i érsekhez, a Francia Püspökkari Konferencia elnökéhez, és az ország minden főpásztorához. A Szentatya emlékeztet rá, hogy a püspökök ad limina látogatásuk során megosztották vele lelkipásztori gondjaikat és örömeiket. Arról tájékoztatták a Pápát, hogy pozitív kapcsolatokat tartanak fenn a polgári társadalom felelőseivel. Az ad limina látogatás során a Szentatya, tavaly februárban a püspökökhöz intézett beszédében már foglalkozott a laicitás kérdésével.

1905-ben hozták meg Franciaországban az állam és az egyház szétválasztásáról szóló törvényt, amely fájdalmas eseményt jelentett a helyi egyház számára. A törvény leszögezte, hogy a francia közéletet a laicitás elve szabályozza, továbbá biztosította ugyan a vallásszabadságot, de a vallás megnyilvánulásait a közélet szférájába utalta. Nem ismerte el a vallásos élet és az egyházi intézmények társadalomban elfoglalt helyét.

A 100 éves évforduló most jó alkalom, hogy megfontolásoknak vessük alá az elmúlt időszak franciaországi vallásos eseményeit. Az állam és az egyház közötti párbeszédre irányuló törekvések eredményeként 1924-ben helyre állították a diplomáciai kapcsolatokat a Szentszék és a francia kormány között, majd XI. Piusz pápa ennek a kérdésnek sz entelte „Maximam gravissimamque” k. enciklikáját. Kezdetét vette egy kibékülési folyamat, mind a polgári, mind az egyházi törvénykezés tiszteletben tartásával. Megnyílt az út egy kölcsönös egyetértés felé, az egyház élete szempontjából alapvetően fontos intézményi kérdéseket illetően. Ez a béke, amely fokozatosan valósult meg, ma már olyan valóság, amelyhez a francia nép mélyen ragaszkodik. Lehetővé teszi a helyi egyház számára, hogy nyugodt körülmények között teljesítse küldetését, és egyre tevékenyebben r észt vegyen a társadalom életében, tiszteletben tartva mindkét fél illetékességi területét.

A laicitás alapelve, amelyhez Franciaország ragaszkodik, amennyiben azt helyesen értelmezik, része az egyház társadalmi tanításának is. Emlékeztet a világi és egyházi hatalom igazságos szétválasztására, visszhangozva Krisztus, tanítványaihoz intézett felhívását: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené”. Másrészt az állam felekezetnélkülisége, amely azt jelenti, hogy a polgári hatalom ne m avatkozik bele az egyház és a különböző vallások életébe, lehetővé teszi, hogy a társadalom minden tagja együttműködjön mindenki és a nemzet egész közösségének java érdekében. Mint ahogy a II. Vatikáni zsinat Gaudium et spes. k. lelkipásztori konstitúció jában tanítja: „Az Egyház, mely feladatánál és illetékességénél fogva semmiképpen sem keveredik össze a politikai közösséggel, s nem is kötődik semmiféle politikai rendszerhez, egyszerre jele és oltalma az emberi személy transzcendenciájának. A politikai közösség és az Egyház, …más-más címen, de mind a kettő ugyanazoknak az embereknek a személyes és társadalmi hivatását szolgálja. Annál gyümölcsözőbb lesz szolgálatuk mindenki javára, minél egészségesebben együttműködnek a helyek és korok körülményei szerint .”

A Szentatya örömmel állapítj a meg, hogy az egyház és az állam közötti együttműködés egyre nagyobb fejlődése tapasztalható Franciaországban, és arra buzdít ja a világi híveket, hogy még tevékenyebben vegyenek részt a közéletben, testvéreik szolgálatára.

A kereszténység csakúgy, mint a múltban, ma is fontos szerepet játszik a francia társadalomban, a politika, a filozófia, a művészet és az irodalom terén. A XX. Század nagy katolikus lelkipásztorai, teológusai közül a Szentatya többek között a következőket említi meg üzenetében: Henri de Lubac, Yves Congar, Marie-Dominique Chenu, Jacques és Raissza Maritain, Emmanuel Mounier, Robert Schumann, Georges Bernanos, Paul Claudel, François Mauriac, Jean Guitton, Jérôme Lejeune.

Nem lehet azt sem elfelejteni, hogy a keresztény értékek milyen fontos szerepet játszottak Európa építésében, a földrész lakóinak életében. A kereszténység alakította ki Európa arculatának döntő részét, és a mai emberek feladata, hogy az európai társadalmat azokra az értékekre építsék, amelyek elsődleges helyet foglaltak el a földrész születésekor, és gazdagságának részét alkotják.

Franciaországban és általában Nyugaton az értékek válsága és a remény hiánya tapasztalható. Ez része annak az identitás válság nak, amely a mai modern társadalmakat jellemzi, mivel ezek gyakran pusztán az anyagi javakra épülő életet állítják az emberek elé követendő példának, amely nem ad útmutatást az élet értelmét illetően, nem mutat fel olyan alapvető értékeket, amelyek a szabad és felelős döntések alapját képezik. Az Egyház azt kívánja, hogy a vallási, erkölcsi és spirituális értékek, amelyek Franciaország örökségéhez tartoznak, amelyek identitását kialakították, és a kereszténység kezdete óta nemzedékeket neveltek fel, ne merüljenek feledésbe. A Pápa tehát most arra buzdítja a francia híveket, hogy merítsenek erőt lelki és egyházi életükből ahhoz, hogy részt vegyenek a közéletben, és új lendületet adjanak társadalmi jelenlétüknek. A keresztények, személyesen vagy társulatokba t ömörülve, nyilvánosan is juttassák kifejezésre meggyőződésüket, járuljanak hozzá a demokratikus vitákhoz, különös tekintettel az alapvető emberi jogok, az ember méltóságának tiszteletben tartása, az emberiség fejlődése, az igazságosság, az egyenlőség, a környezetvédelem terén. Ezek a kérdések mind befolyásolják az ember jövőjét – mutat rá üzenetében a Pápa. A laicitás csak így válik valóban az építő párbeszéd terévé, tiszteletben tartva a szabadság, egyenlőség, testvériség értékeit, amelyekhez a francia nép , joggal ragaszkodik. A Szentatya ezután megjelöli azokat a területeket, amelyek különösen fontosak az egyház jelenléte szempontjából: mindenekelőtt az egészségügy, a betegek kórházi lelki gondozása, valamint az oktatás, amely nem korlátozódhat pusztán tudományos és műszaki képzésre. Az Egyház feladata, hogy a megállapított szabályok szerint, biztosítsa a családok számára, hogy megfelelő katekézisben részesít hes sék gyermekeiket. A fiatalok erkölcsi nevelés nélkül ki vannak téve az erőszak kísértésének, mint ahogy ez rendszeresen tapasztalható. A Pápa itt levelében emlékeztet két kiváló francia nevelőre, akiket ő avatott szentté, nevezetesen Marcellin Champagnat aty a és Léonie Aviat rendalapítónő.

A Szentatya arra buzdítja üzenetében a francia katolikusokat, hogy 2005-ben, amelyet az Eucharisztia Évének nyilvánított , az Oltáriszentségből merítsék az erőt ahhoz, hogy tanúskodjanak a hiteles erkölcsi és vallási értékekről, tovább folytatva a párbeszédet a polgári társadalommal. Az Eucharisztia kultúrája ugyanis elősegíti a párbeszéd kultúráját. Tévednek azok, akik azt hiszik, hogy a hit nyilvános megvallása támadást jelent az állam és a polgári intézmények jogos autonómiája ellen – idéz „Mane nobiscum Domine” k. apostoli leveléből a Szentatya, majd imáiról biztosítja Franciaország népét, különösen azokat, akiket a gazdasági és társadalmi nehézségek sújtanak. Olyan szolidaritást valósítsanak meg, amely senkit sem zár ki! Fordítsanak különösen nagy gondot a hajléktalanokra és az éhezőkre!

A Pápa végül felidézi számos franciaországi apostoli látogatását, közöttük a legutóbbi, felejthetetlen lourdes-i zarándoklatát, amelyre tavaly nyáron került sor, majd a lourdes-i Szűzanya és az összes francia szent oltalmába ajánlva mindnyájukat, apostoli áldásával zárja üzenetét .








All the contents on this site are copyrighted ©.