A torinói eucharisztikus csoda

Az Eucharisztia az egyház szentségeinek csúcspontját alkotja és ez már önmagában véve is csodálatos tett. Nem véletlenül nevezi Aquinói Szent Tamás „drága, csodálatos, üdvösségszerző és minden gyönyörűséggel teljes vendégségnek” az eucharisztikus lakomát. A századok folyamán – főként Európa országaiban – számos csodás esemény történt az oltáriszentség körül. A mintegy 60 ismertebb csoda közül a legtöbb – 20 – Franciaországban történt, 17 Itáliában, 11 Spanyolországban, de Belgium, Hollandia, Portugália, Németország és Lengyelország is magáénak mondhat eucharisztikus csodákat. A legrégibb csodaként tartják számon az itáliai Lanciano városban a VIII. században történt csodát, amelyet már egy korábbi műsorunkban bemutattunk.

Most a híres torinói csodával foglalkozunk, amely 1453. június 16-án délután 5 órakor történt. Exilles környékén, felső Val Susában Renato d’Angio és a Savoia házi Lodovico csapatainak küzdelme után, a katonák fosztogatni kezdtek. Néhányan behatoltak a templomba is. Az egyik katona feltörte a szentségházat, kivette belőle a szentelt ostyát tartalmazó kelyhet és szelencét, majd a lopott kegytárgyakat a tarisznyájába tette és öszvérháton leereszkedett Torinóba. A városba érkezve az egykori Szent Szilveszter templom előtt az öszvér megbokrosodott: a földre esett tarisznyában a szentségtartó kinyílt és a szentelt ostyával együtt a házak fölé emelkedett az emberek nagy ámulatára. A szemtanúk között volt egy Bartolomeo Coccono nevű pap is, aki azonnal a főpásztorhoz szaladt a hírrel. A püspök, Ludovico di Romagnano papok és a nép kíséretében a csodás esemény színhelyére indult és térdre ereszkedve az Emmauszi tanítványok szavaival kérte az Urat: „maradj velünk.” Nem sokkal később egy második csoda is történt. A szentségtartó a földre esett, ám a ragyogó fényben tündöklő ostya a magasban lebegett: az ostya szép lassan leereszkedett a püspök kezében lévő kehelybe. Ludovico püspök ekkor körmenetben vitte a szent ostyát a székesegyházba, megáldotta az összegyűlt híveket és hálát adott a csodáért, amellyel Torino kiérdemelte a „Legszentebb Oltáriszentség városa” címet. Az eucharisztikus csoda tisztelete rövid idő alatt elterjedt a városban. Előbb kápolnát később pedig nagyobb templomot emeltek az eucharisztikus csoda helyén, amelyet az Úr Testéről neveztek el. A Corpus Domini templom építési munkálatai 1671-ben értek véget. Ebben a templomban, a Kegyelmek Anyja kegyképe előtt imádkozva kapta az indíttatást a ma már szentté avatott Giuseppe Benedetto Cottolengo, hogy rendet alapítson a fogyatékos gyermekek számára.