2005-02-09 16:34:39

Hamvazószerda Rómában


Hamvazószerdán délelőtt fél tizenegykor igeliturgiára került sor a vatikáni Szent Péter bazilikában, amelyet Francis Stafford bíboros, a Szentszék főpenitenciáriusa vezetett. Nagyböjt kezdetén ez a szertartás vette át a szokásos szerd ai általános kihallgatás helyét.

Az igeliturgia a hagyományos és közismert énekkel kezdődött: Attende, Domine – Hallgass reánk, Urunk, és irgalmazz nekünk, mert vétkeztünk ellened. A szentírási olvasmányok és az evangélium felhangzása után Stafford bíboros mondott szentbeszédet. Emlékeztetett, hogy Péter sírja körül gyűlt egybe a hívők közössége, és bár testileg nem lehet itt, de mindnyájan érzik a Szentatya lelki közelségét. A bíboros imádkozott azért is, hogy az Úr adja meg az erőt a Szentatyának karizmája további gyakorlására, hogy megerősítse a hit egységében testvéreit.

Stafford bíboros a hívek számára három különösen fontos szempontot jelölt meg az előttünk álló nagyböjti időre. Az első az Egyház liturgiája, amely a hitben való bizonytalansággal szembe n a hiteles evangelizáció első eszköze. Másodikként az Oltáriszentséget említette, amelyről a Szentatya oly nagy csodálattal írt Ecclesia de Eucharistia kezdetű enciklikájában. Harmadik pontként a bíboros kifejtette, hogy az Oltáriszentségben a liturgia és az élet közötti kapcsolat valósul meg. A híveknek figyelemmel kell lenniük a szegénység minden formája iránt, kölcsönös szeretetben kell élniük, megvallva az alapvető értékeket, mint a család vagy az élet, hogy így felismerjék bennük Krisztus igazi tanítv ányait.

Ezután Stafford bíboros elmondta, hogy nagyböjt a megtérés ideje. A megtérés megélésére Jézus három módot mutat: az alamizsna, vagyis a megosztás; az imádság, vagyis az Istenre hagyatkozás és a böjt, vagyis annak a képessége, hogy határokat jelöljünk ki önmagunk számára. A megtérés így válik Istennel való kiengesztelődéssé, amit minden kereszténynek a szívében kell munkálnia, s ami elválaszthatatlan az embertestvérekkel való kiengesztelődéstől.

A szentbeszéd után került sor a hamu megáldására és a hamvazkodásra. Végezetül az egyetemes könyörg ések és a Miatyánk elimádkozása után az igeliturgia Stafford bíboros ünnepélyes főpapi áldásával zárult.

Ősi római hagyomány szerint nagyböjt negyven napjához negyven templom tartozik. Az egyes napokon a Város híveit az adott napi, ún. stációs templomba hí vják szentmisére, közös imádságra. Hamvazószerda nyitja meg a nagyböjti stációs napok sorát, s ilyenkor az Aventinus dombon található Szent Szabina ókeresztény bazilikában kerül sor ünnepélyes szentmisére. Hamvazószerdán este öt órakor Jozef Tomko bíboros, a Népek Evangelizálása Kongregáció nyugalmazott prefektusa és az Eucharisztikus Világkongresszusok pápai bizottságának elnöke mutatta be a szentmisét.

Mint szentbeszédében Tomko bíboros kifejtette, Hamvazószerda liturgiája igen erőteljes jelképekkel él. A hamu elválaszthatatlan a halál gondolatától, s ezt még megerősíti a hagyományos felhívás: „Emlékezzél, ember, porból vagy és porrá leszel!” Azonban ez mégse m egy kilátástalan, reménytelen valóság – hisz az ősbűn elválaszthatatlan az üdvtörténettől. Isten, aki szeretetből teremtette az embert, egyszersmind szeretetre alkotta meg őt, s ebből fakadt boldogsága a Paradicsomban. A bűn által azonban az ember leromb olta ezt a boldogságot, s ekkor hangzottak el Isten szavai: „Porból vagy, és porrá leszel!”

Mi mindannyian Ádám fiai vagyunk – folytatta Tomko bíboros. Keressük a boldogságot, s azt hisszük, megtalálhatjuk Isten nélkül. Nyilvánosan tilos vallásról, Istenrő l beszélni, mert ez sérti a másként gondolkodókat – ugyanakkor az állam olyan törvényeket diktál, amelyek ellenkeznek az isteni normákkal s a tízparancsolattal. Ma, bár szégyenkezünk Auschwitz miatt, mégis készek vagyunk nyugodt lelkiismerettel bevezetni a z eutanáziát, először csak a gyógyíthatatlanoknak, aztán az öregeknek, a szenvedőknek, majd végül még a gyermekeknek is. Az ember manipulálja az életet, isten akar lenni, ledöntve a felsőbb rendű erkölcsi normákat. A közvélemény, amelyet oly sokan befolyás olnak, végül minden fölött szemet húny.

Mi, keresztények is ennek a kultúrának, társadalomnak vagyunk tagjai, ezért a hamut fogadjuk fejünkre ezen társadalmi bűnök engesztelésre is – mondotta a bíboros. De ugyanakkor vezekeljünk személyes bűneinkért is. A hamu legyen személyes törékenységünk jelképe. Gyengeségünké, amelyet Isten szeretete ölel fel. Isten nem csak büntetést ígért a Paradicsomban a bűnbeesés után, hanem Megváltót is. Ezért a hamvazószerdai liturgia a reményről szól, az evangélium szavai szer int: „Térjetek meg, és higgyetek az Evangéliumban!” (Mk 1,15). A böjttel, a hamvazkodással a megtérés útján kell elindulnunk, hogy a bűnbánat fegyvereivel győzzük le a gonosz szellemét – zárta szentbeszédét Jozef Tomko bíboros.








All the contents on this site are copyrighted ©.