II. János Pál pápa üzenete az Auschwitz-Birkenau-i koncentrációs tábor felszabadításának 60. évforduIójára

60 év telt el az Auschwitz-Birkenau-i koncentrációs tábor foglyainak kiszabadítása óta. Erre emlékezve, gondolatban keressük fel a tragédia színhelyét és szemléljük a programozott gyűlölet tragikus eredményét. Emlékezzünk azoknak a személyeknek a millióira, akiknek ártatlanul embertelen szenvedéseket kellett elviselniük, akiket a gázkamrákban megsemmisítettek és krematóriumokban elégettek. Fejet hajtok mindazok előtt, akik átélték a gonoszság misztériuma, a mysterium iniquitatis megnyilvánulásait.” Ezekkel a szavakkal kezdődik II. János Pál pápa üzenete, amelyet az emlékezés során Józef Kowalczyk érsek, lengyelországi apostoli nuncius olvasott fel lengyelül.

A Szentatya üzenetében felidézte, hogy 1979-ben ő maga is ellátogatott a koncentrációs táborba és elidőzött az áldozatoknak szentelt, különböző nyelvű felírásokkal ellátott táblák előtt. A Pápa 19 nyelvet említett meg, köztük a lengyelt, a görögöt, a hébert, az oroszt, a romát, a spanyolt és a magyart. A héber feliratú tábla előtt akkor ezt mondta: „Ez a felirat annak a Népnek az emlékét idézi, amelynek gyermekeit teljes megsemmisítésre ítélték. Ez a nép Ábrahám leszármazottja, aki Tarzusi Pál szavaival a mi atyánk is a hitben. (vö. Rom, 4 1211-12) Éppen az a nép, amely Istentől kapta a parancsot, hogy ne ölj, saját magán tapasztalta meg mit jelent ölni. Senkinek nincs joga ahhoz, hogy közönyösen haladjon el ezelőtt a tábla előtt.” „Ma is megismételem e szavakat – írta a Pápa üzenetében. A Shoah tragédiáján senki sem teheti magát túl. Az a kísérlet, hogy tervszerűen elpusztítsanak egy egész népet, árnyékként borul Európára, sőt az egész világra, olyan bűntett, amely örökre foltot ejtett az emberiség történelmén. Legyen ez figyelmeztetés a ma és a jövő számára: soha nem szabad olyan ideológiáknak behódolnunk, amelyek igazolják az ember méltóságának eltiprását a faj, a bőrszín, a nyelv vagy a vallás különbözősége miatt. „Jelenlegi felhívásomat főleg azokhoz intézem, akik a vallás nevében folyamodnak a terrorizmushoz” - írja a Pápa. Ezek a gondolatok a jubileumi szentév alkalmával és a szenthelyeken tett látogatásai során is elkísérték a Pápát, elsősorban is a Szent Péter bazilikában tartott nagy bűnbánati liturgia alkalmáva l, valamint Jeruzsálemben a Shoah emlékhelyén, a Yad Vashemben és a templom nyugati falánál tett látogatása folyamán.

Visszatérve 1979-es auschwitzi látogatásának gondolatához, a Szentatya felidézte, hogy nagyon sok orosz és cigány élete is odaveszett ezen a helyen, majd a koncentrációs tábor lengyel feliratú tábláira utalva felidézte az emberiség történelmének egy másik fájdalmas szakaszát: a lengyel nemzet, amely oly nagy árat fizetett azért, hogy megszabaduljon a nácizmus gyászos ideológiájától, egy másik pusztító ideológia, a szovjet kommunizmus rabságába került. A Pápa hálát adott Istennek, hogy Lengyelország mára végre megtalálta jogos helyét Európa térképén.

A koncentrációs tábor különböző nyelvű táblái előtt időzve a Pápa Isten irgalmas szeretetébe ajánlotta a sok ártatlan áldozatot és ugyanakkor közbenjárásukat kérte azért, hogy a világ élvezhesse a béke ajándékát. A Szentatya kifejezte azt a meggyőződését, hogy mindennek ellenére végül győzni fog az emberi személy tisztelete, az igazságban kereset t szabadság joga, az erkölcsi normák tisztelete.

Auschwitz tragédiáját érintve nem feledkezhetünk meg azokról sem, akik a mértéktelen gonoszság közepette hősies tanúbizonyságot tettek a jóságról. Nagyon sokan voltak azok, akik belső szabadsággal vették alá magukat a szenvedésnek és szeretetet tanúsítottak fogolytársaik, sőt még hóhérjaik iránt is. Sokan ezt Isten és a felebarát iránti szeretet nevében tették, míg mások magasrendű spirituális értékektől vezérelve. Ezeknek az embereknek köszönhetően világossá vált a Bibliában gyakran megjelenő igazság: miszerint az ember ugyan képes rosszat, sőt olykor a legnagyobb rosszat is elkövetni, ám az utolsó szó soha nem a gonoszság szava. Végül mégis a szeretet győzedelmeskedik még a szenvedés iszonyatos szakadékában is. Ne feledkezzünk meg arról, hogy Auschwitzban felszínre került a szeretetnek ez a tanúbizonysága is. Szüntelenül ébren kell tartani a lelkiismeretet, kioltani a konfliktusokat és bátorítani a békére. A mostani évfordulós megemlékezésnek is ez ad igazán értelmet. Most, amikor az áldozatok drámájára emlékezünk, nem azért tesszük, hogy fájdalmas sebeket szaggassunk fel újra, és nem azért, hogy a gyűlölet és a bosszúállás érzelmeit ébresszük, hanem azért, hogy tisztelegjünk az áldozatok emléke előtt, hogy fény derüljön a történelmi igazságra és főként, azért, hogy mindenki előtt világossá váljon: minden ember felelős történelmünk alakításáért. Soha többé, a földgolyó egyetlen szögletében se ismétlődhessen meg az, amit azok a nők és férfiak elszenvedtek, akiket 60 éve siratunk. Üzenetében a Szentatya végül Isten áldásának ajándékát kérte az emlékezés ünnepének minden résztvevőjére.