Pápai üzenet a Tömegtájékoztatás Világnapjára

„A tömegtájékoztatási eszközök a népek közötti megértés szolgálatában”– címet viseli II.János Pál pápa üzenete, amelyet a 2005. május 5-én esedékes tömegtájékoztatási világnapra írt, s amelyet Szalézi Szent Ferenc, a katolikus újságírók védőszentjének liturgikus ünnepén tett közzé. Üzenetében a Szentatya arra kéri a médiában dolgozókat, hogy járuljanak hozzá a gyűlölet és az erőszak falának ledöntéséhez és segítsék elő a békét és a párbeszédet.„Ugyanabból a szájból ered az áldás és az átok, ennek nem volna szabad megtörténnie”(Jak 3,10) – idézi a Pápa Jakab apostol szavait, mivel a Szentírásarra emlékeztet bennünket, hogy a szavaknak rendkívüli hatalmuk van, amellyel népeket egyesíthetnek vagy választhatnak el, baráti szálakat köthetnek vagy ellenségeskedést szíthatnak – ezért tehát nagy a tömegtájékoztatásban dolgozók felelőssége. Ma – olvassuk az üzenetben – a modern technológiák korábban soha nem látott lehetőséggel bírnak a jó ügyének szolgálatára, hogy hirdessék Krisztusban való megváltásunk igazságát és előmozdítsák a harmóniát és a kiengesztelődést. És mégis, rossz használatuk felbecsülhetetlen kárt okozhat: a meg nem értés, az előítéletek, háborús konfliktusok, sőt akár a népirtás csíráját is elvethetik. Ezért választotta a Pápa a 2005-ös tömegtájékoztatási világnap témájául a népek közötti megértés szolgálatába állított médiumokat, hiszen a tömegtájékoztatási eszközöknek sokrétű erőforrásaik révén egy sürgető szükséget kell kielégíteniük: az emberi család egységének előmozdítását. E cél elérésének egyik értékes módja a nevelés. A média emberek millióit tudja nevelni a világ másik felén élő, más kultúrához tartozó emberek megismertetése által. A pontos ismeret elősegíti a megértést, eloszlatja az előítéleteket és arra bátorít, hogy mind többet tanuljunk. A képek különös erővel tudnak tartós benyomásokat közvetíteni és bizonyos viselkedéseket kifejleszteni. Arra tanítják az embereket, hogyan értékeljék más csoportok és nemzetek tagjait, ügyesen befolyásolva őket, hogy barátnak vagy ellenségnek, szövetségesnek vagy potenciális ellenfélnek kell-e a másikat tekinteniük. II. János Pál pápa ezért arra szólítja föl a tömegtájékoztatásban dolgozókat, hogy a párbeszéd hídját építsék a népek között, törjék meg az erőszak ördögi körét, mely ma olyannyira elterjedt. Ebben az értelemben – teszi hozzá a Pápa – vigasztaló volt látni a nemzetközi közösség gyors reakcióját a szökőár okozta katasztrófára az azonnali híradásnak köszönhetően. A Szentatya üzenetében felhívást intéz a médiában dolgozókhoz, hogy mozdítsák elő az élet igazi kultúráját, határolódjanak el az élet kárára folyó támadásoktól azáltal, hogy az érték igazságát és az emberi élet méltóságát hirdetik. Végezetül a Pápa azért imádkozik, hogy a tömegtájékoztatásban résztvevők végezzék el a rájuk háruló feladatot a világunkat megosztó ellenséges fal ledöntéséért, amely elválaszt egymástól népeket és nemzeteket, meg nem értést és bizalmatlanságot szít; és arra használják a kezükben lévő eszközöket, hogy a barátság és a szeretet kötelékeit erősítsék, amelyek egyértelműen Isten Országának eljöttét jelzik földünkön.

A tömegtájékoztatási világnap üzenetét – mint minden évben – idén is január 24-én, Szalézi Szent Ferenc liturgikus emléknapján tették közzé, akit 1923-ban XI. Piusz pápa nevezett ki a katolikus írók és újságírók védőszentjévé. Szalézi Szent Ferenc a XVI. és XVII. század fordulóján élt, s Genf püspökeként mondhatni a szórólapok feltalálója volt: a reformáció korában a katolikus hit védelmére százával osztotta kis lapokra írt üzeneteit. Egyszerű és konkrét nyelvezetet használt, tömören, de megragadó és őszinte szavakkal írt: „Tartsd magad távol az alakoskodástól – mondta – semmilyen okból nem szabad az igazság ellen tenni.” Szalézi Szent Ferenc a másként gondolkodókkal szemben is a párbeszéd módszerét alkalmazta: „Amikor ellent kell mondani valakinek, nagyfokú finomságra van szükség” – hangsúlyozta. A szelídség példaképeként ismert szent a reményt akarta hirdetni egy megosztottságtól terhes világban; bár leleplezte a rosszat, elsősorban a jót hirdette. Szalézi Szent Ferenc különös módon haragudott a rágalmazásért. Mint írta: „Ha sikerülne kiirtani a mások szapulását, rágalmazását a világból, a bűn és a gonoszság nagy része eltűnne”.