Az Apostoli Penitenciária dekrétuma az Eucharisztikus Év alkalmából elnyerhető búcsúkról

Az Eucharisztia - a legnagyobb csoda, Urunk, Jézus Krisztus vére által szerzett megváltás legmagasabb rendű emlékezete - mint áldozat s mint szentség maradéktalanul megvalósítja és a természetfeletti kegyelem erejével biztosítja az Egyház egységét. Kimondhatatlan örömmel árasztja el az Egyházat, ugyanakkor táplálja a hívők jámborságát és serkenti őket a keresztény élet tökéletességére.Mindezt figyelembe véve, valamint az egyház iránti gondoskodásának kifejezéseként, II. János Pál pápa, hogy elősegítse a legszentebb Oltáriszentség tisztelete nyilvános és magán formáinak megnyilvánulásait,2004. október 7-én kibocsátott, Mane nobiscum, Domine – Maradj velünk Urunk, - k. apostoli levelében elrendelte, hogy az egész egyházban ünnepeljék meg az „Eucharisztikus Évet”.

A Pápa arra kívánta buzdítani a híveket, hogy az év során még inkább mélyítsék el „a hit e kimondhatatlan misztériuma iránti szeretetüket, és hogy abból egyre több lelki gyümölcsöt nyerjenek. A Szentatya, december 17-én, kihallgatáson fogadta az Apostoli Penitenciária munkatársait és búcsúkkal kívánta gazdagítani az Oltáriszentség iránti tisztelet egyes kifejezési formáit.

1. Teljes Búcsút nyerhetnek el azok a hívek, akik a szokásos feltételek mellett összeszedetten és áhítattal részt vesznek egy szentségimádási ájtatosságon, akár az ünnepélyesen kihelyezett, akár a Tabernákulumbanőrzött Oltáriszentség előtt. (A szokásos feltételek: szentségi gyónás, szentáldozás, ima a Szentatya szándékára, bármilyen bűntől való teljes elszakadás)

2. A fent említett feltételek mellett teljes búcsút nyerhetnek el a papok, az Istennek szentelt személyek, apostoli társaságok tagjai, valamint azok a hívek, akik az imaórák liturgiáját (zsolozsmát), a Tabernákulumban jelen lévő Úr Krisztus előtt imádkozzák el naponta közösségben, vagy egyénileg, akár kötelességből, akár személyes buzgóságból.

Azok a hívek, akik betegség, vagy más komoly akadály miatt nem imádkozhatnak a Legszentebb Oltáriszentség előtt akár templomban vagy kápolnában, azok elnyerhetik a teljes búcsút otthonukban is, vagy ahol éppen tartózkodnak, ha maradéktalanul elszakadnak minden bűntől, és megfogadják, hogy amint lehetőségük nyílik rá, eleget tesznek a három szokásos feltételnek, és lélekben szentséglátogatást végeznek, továbbá elimádkozzák a Miatyánkot és a Hiszekegyet, hozzátéve a Szentségi Jézushoz intézett fohászt: „Dicsértessék ésáldassék a legméltóságosabb Oltáriszentség most és mindörökké”.

Ha ezt sem tudnák megtenni, akkor úgy nyerhetik el a Teljes Búcsút, ha lélekben egyesülnek mindazokkal, akik a szokásos módon teljesítik a szükséges feltételeket, felajánlják az Irgalmas Istennek betegségüket és életük nehézségeit, megfogadva, hogy amint lehetséges, eleget tesznek a teljes búcsú már említett, előírt feltételeinek.

A lelkipásztori szolgálatot teljesítő papok, elsősorban a plébánosok, figyelembe véve az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció 2004. október 15-én közzétett ide vonatkozó javaslatait, a legmegfelelőbb módon tájékoztassák híveiket az egyháznak erről az üdvös intézkedéséről. Készségesen és nagylelkűen szolgáltassák ki a gyónás szentségét, és a hívek számára legalkalmasabb, előre meghatározott napokon, vezessenek ünnepélyes, közösségi szentségimádási ájtatosságot.

Végül a katekézis során buzdítsák a híveket arra, hogy gyakran tegyenek nyilvános tanúságot hitükről és az Oltáriszentség iránti tiszteletükről, mint ahogyezt az „Enchiridion Indulgentiarium” – a Búcsúk kézikönyve javasolja a 4. pont általános búcsúengedélyében.

Ez a dekrétum érvényes az egész Eucharisztikus Év során, attól a naptól kezdve, amikor az Osservatore Romano c. vatikáni napilapban megjelenik.