Megjelent a Szív januári száma

Már első látásra sok változást ígér a lap megújult arculata. Üde hóvirágok az első, még üdébb gyermeki rajzok (a Hegyi beszédről, Jézus megkeresztelkedéséről) a hátsó borítón. Népi eredetű újévi köszöntő (Napsugaras legyen) köszönti olvasóját a borító belső felén. A szerkesztőségi bevezető „vígságszerző” újesztendőt emleget, hiszen a nyomdába adáskor még a jó ösztönű vadállatok sem érezhettek semmit az ázsiai félteke tengermelléki katasztrófájáról. A bevezető fölhívja a figy elmet a lap egyik-másik új rovatára. Ilyen az Arckép is, amely elsőként egy idős, törékeny, mindig serény szerzetesnőt mutat be, Sister Elisabethet, aki Pilisvörösvárott született, de élete főműveként egy idősek számára kellemes léptékű, ritmusú életvitelt biztosító faluközösséget hozott létre a semmiből Kanadában. Erzsébet nővér életét nemrég a magyar televízió a Jezsuita stúdió című műsorban is bemutatta, és a sorozat elkészülte után a film meg is vásárolható majd. Az Imaapostolság lapja azokat az oldalait, amelyeken a pápai imaszándékokat közli, illetve mindazt, amiért az egyház közössége (ketten-hárman) egyetértve könyörög a Hallgass meg, Urunk! rovatcím alá gyűjti. Ebben a hónapban a Közel-Kelet békéjéért (Betlehem, Názáret, Kafarnaum, Jeruzsálem) , illet ve a misszionáriusok nagylelkűségéért imádkozunk, a hónap végén pedig szokás szerint a keresztények egységéért (Az Egyház egyetlen alapja. Vágyaink egyháza a keresztény egység hetében).

Az Eucharisztia évéről A Szív Nemeshegyi Péter sorozatával (Ezt cselekedjétek!) emlékezik meg. A januári számban Péter atya keresztény őseink miséjéről tanít. A családi rovatot (Anya, apa, gyerekek) egy ifjú apa indítja útjára saját szülési élményeivel (Ambrus András: Apás szülés), és az izgalmasan örvendetes esemény leírása után ezt ígéri: „Erről a kislányról és a bátyjáról, kettejük kapcsolatának alakulásáról, gyermek-szülő viszonyainkról, a gyermeknek a szülei kapcsolatát alakító hatásáról, mindennapi kínlódásokról és örömökről; a szülői lét konkrét, mai megéléséről, a gyermekek fejlődéséről és a nagyszülők pótolhatatlan szerepéről egyaránt szól ez a most induló sorozat. Nem tudományos felkészültséggel, de ügyelve az általánosítható tapasztalatokra. Személyes, közvetlen élmények alapján, fölhasználva mások több tudását, m ás fajta megközelítését. Elsősorban mégis úgy, ahogyan a hétköznapi élet írja ezt a semmihez sem fogható vállalkozást, a családi élet kalandját”. Béky Gellért vasárnapi gondolatai (Igeliturgia) tömörségükben olyanok, mint az összeállítás címe: Egyszerű és nagyszerű . A Képmeditáció című sorozat e hónapban egy IV. századi szarkofág reliefjének időszerű részletére irányítja a figyelmünket, a háromkirályok hódolatára a Kisded előtt (Vértesaljai László: Vízkereszt, Urunk megjelenése). Epifánia ünnepének hármas jell egét, a Gyermek születését, megkeresztelkedését és első, kánai borcsodáját egyszerű, szép szavakkal leíró görög himnusz egészíti ki ezt a képmeditációt. A számban olvasható versek ( Hajnal Anna : Hajnal előtt, Beney Zsuzsa : Hogyan vártalak?) általában a jóra figyelő cikkek hatását hivatottak elmélyíteni a művészet titokzatos erejével.

A külső-belső megújulás a Szentjánosbogár rovatra is jellemző: a sokkal jobb minőségű papíron sokkal jobban érvényesülnek a cikkekhez készített művészi rajzok, de a gyermekek á ltal beküldött alkotások is. A Csoda-bogarak rovat ezúttal a maga logikáját követve (az előző interjú alanya szokta megnevezni a következő „csodabogarat”), tehát egészen véletlenül éppen azt az Ambrus András t mutatja be, aki hamarosan a szerkesztő főmunkatársa is lesz. Érdemes tehát alaposan megismerkedni a kezdetektől „bogarazó”, akkor éppen a Szent Ignác kollégiumba tartozó családapával, övéivel és érdekes gondolataival. A gyermekrovatot egyelőre továbbra is a klubfoglalkozások tagolják, a kedvelt sorozat ok folytatódnak, a fiatal olvasók pedig rendre megtalálják a kétszínnyomású lapokon az őket érdeklő kérdéseket, illetve remélhetőleg előbb-utóbb a válaszokat is.