II. János Pál pápa Úrangyala imádsága a hívekkel Urunk megjelenésének ünnepén

Január 6-án, Vízkereszt, latinul Epiphania Domini, az Úr megjelenése főünnepén II. János Pál pápa déli tizenkét órakor megjelent dolgozószobája ablakánál, hogy elimádkozza a hívekkel az Úrangyala imádságot. A szikrázó napsütésben és kellemes meleg időben a nagy ünnepekre jellemző hívősokaság jelent meg a Szent Péter téren ezen a hagyományos Mária imádságon. Ma már számos országban, köztük Magyarországon is a január 2-a és 8-a közé eső vasárnapon tartják Vízkereszt ünnepét. Régi szokás szerint ezen a napon vizet szentelnek – innen a Vízkereszt név, amellyel megáldják a családi otthonokat.

Az imádság alkalmával mondott beszédét a Pápa vízkereszt ünnepe evangéliumának Máté által me görökített szavaival kezdte. A napkeletről Jeruzsálembe érkezett és Jézus születése után érdeklődő bölcsek szavai ezek: „Eljöttünk, hogy hódoljunk neki” . A Szentatya emlékeztetett arra, hogy a Kölnben tartandó augusztusi Ifjúsági Világtalálkozó jelmondatául is ezeket a szavakat választották, majd beszédét így folytatta: „Kérem Németország és az egész világ fiataljait, hogy lélekben máris induljanak útnak e fontos találkozó felé, hogy a Napkeleti Bölcsekhez hasonlóan Krisztusban felismerjék Isten arcát”.

Urunk Megjelenésének ünnepe a Missziós Gyermekség Világnapja is. A gyermekek alkotják az egyház jelen ét és jövőjét és tevékeny szerepet játszanak az evangelizálásában, imáikkal hozzájárulnak ahhoz, hogy a világ jobbá váljon. A Szentatya most sem feledkezett meg a szökőár miatt szenvedő ázsiai gyermekekről és az összes többi olyan gyermekről, akik szerte a világon éhség, betegségek, háborúk és terrorizmus áldozatai. Velük együtt a Pápa imádkozik az elrabolt, eltűnt és a becstelen gyermekkereskedők hálójában vergődő gyermekekért. „Hálával gondolok azokra, akik a legkisebbek védelméért fáradoznak, különösen is a Szent Gyermekség Missziós Művére. „Aki Isten országát nem úgy fogadja, mint a gyermek, nem megy be oda”. Oltalmazzon bennünket a Legszentebb Szűz Mária, aki ezen az ünnepen bemutatja Krisztust az embereknek, hogy imádják őt gyermeki lelkülettel.

A Szentatya az Úrangyala imádság alkalmával az Úr békéjének és örömének jókívánságait fejezte ki a keleti testvéregyházaknak, amelyek ezen a napon tartják szentkarácsony ünnepét, majd köszöntötte a színpompás néphagyomány által ihletett Viva la Befana – Él jen a Befana felvonulás résztvevőit. A most 20. alkalommal tartott rendezvényt ebben az évben a tengerparti Fiumicino városka szervezte meg. A Háromkirályokat 500 kosztümös szereplő kísérte az Angyalvártól a Szent Péter térig. Az élő betlehemet alkotó személyek római kori ruházatot viseltek. A menetet zenei együttesek, hagyományőrző csoportok, feldíszített lovaskocsik egészítették ki. Az Osservatore Romano vatikáni napilap a felvonulást a vízkereszti ünnepségek sorában az egyik legvonzóbb látványosságként jellemezte.

Az Úrangyala imádság után a Szentatya külön is fogadta a felvonulás küldöttségét, a fiumicinói polgármesterrel és közigazgatási vezetőkkel az élen, akik átadták a Pápának a város ajándékait: egy kis halászbárkát, egy oltáriszentséget ábrázoló érmét és Salvo d’Acquisto bronzszobrát. A mélyen vallásos olasz csendőr – akinek boldoggá avatási eljárása folyamatban van - 1943-ban a ma már Fiumicinóhoz tartozó Palidoróban számos ember életét mentette meg, saját élete feláldozásával. A Pápa által megáldott szobrot rövidesen elhelyezik a róla elnevezett fiumicinói téren. Végezetül még megjegyezzük, hogy a Viva la Befana felvonulást első alkalommal 1985-ben tartották meg azzal a céllal, hogy kérjék Vízkereszt ünnepének visszaállítását, amely később meg is történt. A Befana egy csúf, kormos arcú, de annál jóságosabb öregasszony, aki az Olaszország egyes részein elterjedt szokás szerint január 6-án ajándékkal lepi meg a kisgyermekeket. Ma már azonban a karácsonyi ajándékozás szép szokása is eléggé elterjedt az egész országban.