A Pápa beszéde Horvátország új szentszéki nagykövetéhez

A Pápa Emilio Marin horvát nagykövethez intézett beszédében megköszönte és viszonozta a horvát elnök, kormány és nép szívélyes jókívánságait. Biztosította a nagykövetet arról, hogy tisztele ttel tekint Horvátországra és imádkozik azért, hogy az egész nemzeten belül egyetértés uralkodjék. Felidézve az országban tett három látogatását a Szentatya „szépnek és vendégszeretőnek” nevezte Horvátországot, emlékeztetve arra is, hogy utolsó útja, 2002-ben, 100. külföldi apostoli látogatása volt. A Pápa annak a reményének adott hangot, hogy a horvátok történelmük szilárd keresztény identitására építik fel jövőjüket, továbbá, hogy mielőbb eredményt hoznak az Uniós csatlakozásuk érdekében folytatott erőfe szítések. „Egyetértek azzal a sokak által kifejezett aggodalommal –mondta a Szentatya -, hogy Horvátország késleltetett belépése az Európai Unióba káros következményekkel járna a demokratikus reformok bevezetésére nézve nem csupán Horvátországban, hanem a környék más országaiban is, amelyek nagy reménységgel tekintenek az európai integráció felé.”

A Pápa a horvát népnek a párbeszédre, az országon valamint az Európán belüli megbékélésre való készségében az igazságosságra és az együttműködésre való egyetemes törekvés jeleit látja, amelyek mindig is jellemző jegyei voltak. Természetesen elsősorban a közélet felelőseire hárul a feladat, hogy ezeket a törekvéseket a gyakorlatban, a törvényalkotás és politikai kezdeményezések szintjén megvalósítsák. A hívő emberek azonban tudják, hogy a béke nem csak emberi tervek és kezdeményezések gyümölcse, hanem elsősorban Isten ajándéka a jóakaratú embereknek. Az igazságosság és a megbocsátás pedig alappillére ennek a békének. Való igazság, hogy Horvátországnak kiengesztelődésre és békére van szüksége, amint azt a menekültek és száműzöttek továbbra is fennálló problém ája is jelzi. A boszniai és hercegovinai menekültek még ma sem térhettek vissza házaikba. A Szentatya elismerését fejezte ki a megoldás érdekében tett konkrét lépésekért, azzal a jókívánságával együtt, hogy mindenki számára megengedik és megkönnyítik a ha zájába történő visszatérést. Ebből a szempontból jelentős lépés volt a Horvátország és Szerbia között nemrég aláírt egyezmény, amely pozitív és fontos tényező a Szerbiában és Montenegróban élő horvát, valamint a Horvátországban élő szerb kisebbség jogainak teljes körű és kölcsönös elismerése szempontjából.

Az emberek alapvető jogait eltipró totalitárius rendszer szomorú tapasztalata és az utolsó háború után Horvátország valóban rálépett a fejlődés útjára és tanúbizonyságot tett türelemről, áldozatkészségről, kitartó optimizmusról és arról az eltökélt szándékáról, hogy minden lakosának jobb jövőt építsen. A stabil társadalmi és gazdasági fejlődés nem tekinthet el az emberek kulturális és spirituális igényeitől, sem pedig egy nép legnemesebb energiáinak és hagyományainak örökségétől. A globalizáció világméretű növekedése ugyanis még súlyosabbá teheti a már fennálló különbségeket azok között, akik hasznot húznak a gazdasági termelés lehetőségeiből és azok között, akik a fejlődés peremére szorulnak.

A Szen tatya beszéde utolsó részében a helyi egyházi és a polgári közösség eredményes együttműködéséről, valamint Horvátország és a Szentszék gyümölcsöző kapcsolatairól szólt. Az egyház a közelmúltban is pozitív szerepet játszott nem kevés probléma megoldásában é s a feszültségek feloldásában. A Horvátország és Szentszék közötti megállapodások is hatékonyaknak bizonyultak és a Pápa bízik abban, hogy a horvát kormány és egyház közötti jó kapcsolatok további ösztönzést adnak a kölcsönös egyetértéshez, amely a polgárok érdekeit szolgálja. A Szentatya végül Isten Anyja oltalmát és Szent József, Horvátország védőszentje közbenjárását kérte a szeretett horvát népre és a nagykövet szolgálatára.

Az új horvát nagykövet, Emilio Marin, aki beszédében a Szentatyát a világ legnagyobb morális tekint élyének nevezte és a horvát nép feltétlen szeretetéről biztosította , a római antikvitás, az ókeresztény régészet és a latin feliratok kiváló szakértője. Az 53 éves tudós tagja a Pápai Régészeti Akadémiának és számos tanulmánya jelent meg a keresztény régészetről.