A Pápa üzenete az Elvándorlók és Útonlevők Világnapjára

December 9-én mutatták be a Szentszék sajtótermében II. János Pál pápának a Vándorlók és Menekültek 2005-ös Világnapjára írt üzenetét, amely a kultúrák közötti integráció időszerű problémájával foglalkozik. A világnapot a szokásnak megfelelően a Vízkereszt utáni második vasárnapon, január 16-án tartják meg. A dokumentumot az Elvándorlók és Útonlevők Pápai Tanácsának elnöke, valamint a Tanács titkára és helyettes titkára, azaz Stephen Fumio Hamao bíboros, Agostino Marchetto érsek és Michael Blume verbita atya mutatta be a sajtó képviselőinek. Amint a sajtóértekezlet során elhangzott a világon 175 millió személy él, akik bevándorlóként vagy menekültként nem abban az országban élnek, amelyben születtek. Már önmagában ez a tény is jelzi, hogy a számukra rendezett világnap milyen nagy jelentőséggel bír.

A Szentatya üzenetében a „helyes egyensúlyt ” ajánlja a migránsok integrációjának modelljeként. Helyes egyensúly kialakítására van tehát szükség a befogadó k és a befogadottak önazonosságának tiszteletében és elismerésében. Az üzenetben a Pápa mindenek előtt magát az „integráció” szót elemzi, mivel általában ezzel a fogalommal jelölik a vándorlók-menekültek beilleszkedésével kapcsolatos elvárást. Ám egyáltalán nem könnyű e fogalom tartalmának és gyakorlatának meghatározása. Az integráció nem jelenthet felszívódást, vagyis a saját kulturális identitás elfojtására vagy elfelejtésére irányuló törekvést. A másokkal való kapcsolat elsősorban azt jelenti, hogy felfedezzük a bennük rejlő „titkot” és ezáltal megnyílunk feléjük, hogy jobban megismerjük őket és ezáltal felismerjük értékeiket. Amint a Szentatya üzenetében írja: hosszú folyamatról van szó, melynek célja a társadalom és a kultúra formálása. Ezáltal a kultúra egyre inkább olyanná válik, amelyben visszatükröződik az a sokszínűség, amellyel Isten megajándékozta az embereket. A migráns embernek ebben a folyamatban vállalnia kell a társadalmi befogadáshoz szükséges lépések megtételét, mint pl. a nyelv elsajátítása, a törvényekhez és a munkalehetőségekhez való alkalmazkodás. Ezzel el lehet kerülni, hogy szakadék alakuljon ki a helyi lakosok és az idegenek között. Mindenki előtt világos, hogy a különböző kultúrákból érkező személyek között konfliktus áll fenn az identitás terén. Ebben vannak pozitív elemek is. Nevezetesen az új környezetbe beilleszkedő ember olykor éppen ebben a helyzetben ismeri fel jobban saját identitását és tudatosul benne ki és mi hiányzik számára a leginkább az új környezetben, melyek a legfontosabb értékek számára. A vándorlás-menekülés globális jelenségétől érintett társadalomban meg kell találni a helyes egyensúlyt saját identitásunk és másoké között. Szükséges ugyanis, hogy elismerjük egy-egy országban a jelen lévő kultúrák pluralitását, ám ennek összhangban kell állnia a törvényes renddel, amely biztosítja a társadalmi békét és a polgárok szabadságát. El kell kerülni az olyan asszimilációs modelleket, amelyek azt akarják, hogy az idegen saját magunk másolata legyen, de azokat is, amely ek a migránsokkal szemben annyira elutasítók, hogy az már hasonlít az apartheidre. A Pápa üzenetében hangsúlyozza, hogy a követendő út a nyitott szellemű, őszinte integráció, amely túlmutat azon, hogy csak a különbséget vegye észre a helyi lakosok és a bevándoroltak között. A helyes integrációhoz baráti érzelmek is kellenek, nem elég az egyszerű tolerancia az idegennel szemben.

Az üzenet záró részében a Pápa figyelmezteti a keresztényeket sajátos kötelességükre: nem mondhatnak le arról, hogy hirdessék az evangéliumot minden embernek. Természetesen ezt úgy teszik, hogy tiszteletben tartják mások meggyőződését és mindig a szeretet módszerét alkalmazzák. A keresztények képesek arra, hogy a különböző kultúrákban felismerjék az „értékes elemeket” és erre a szilárd alapra építsék a kölcsönös megértést. A keresztények, a hajnal őrszemeiként, először is meghallják a vándorlók és menekültek segélykiáltását és fáradoznak az igazságosabb és szolidárisabb társadalom megteremtéséért. A keresztények feladata az, hogy elsőként felismerjék Isten jelenlétét a társadalomban, akkor is, amikor látszólag még mindent homály borít.

A Vándorlók és Menekültek Világnapjára megjelent pápai üzenet sajtóbemutatója alkalmával adatokat tettek közzé a jelenséggel kapcsolatban, amely az egész világot érinti. Számítások szerint 56 millió bevándorolt él Európában, 50 millió Ázsiában, 41 millió Észak-Amerikában, 16 millió Afrikában, 6 millió Latin-Amerikában és ugyanennyi Óceániában. Országok szerint az Amerikai Egyesült Államok abszol út értelemben az első helyen szerepel 35 millió bevándorolttal, következik az Oroszországi Föderáció 13 millióval, Németország 7 millióval, India, Kanada és Franciaország 6 millióval. Szaúd Arábiában 5 millió, Pakisztánban 4 millió vándorló-menekülttel. A két és fél millió migrással Olaszország a 20. helyet foglalja el.