A Szeplőtelen Fogantatás Főünnepe a Pápával

Az idei évben december 8-a különösen is jelentős ünnep, hiszen ekkor emlékezik meg az egész Egyház a Szeplőtelen Fogantatás dogmája kihirdetésének 150. évfordulójáról. Ezen a napon délelőtt fél tízkor szentmisére került sor a hívekkel, vendégekkel, egyházi és világi méltóságokkal megtelt vatikáni Szent Péter Bazilikában, a szeplőtelenül fogantatott Szűz Mária tiszteletére. A szertartást a Szentatya vezette és Camillo Ruini bíboros, a Pápa római helynöke mutatta be, számos főpap koncelebrálásával. A szentmisén jelen voltak a Nemzeti Mariológiai Társaságok képviselői is, akik a Pápai Marianum Akadémia szervezésében megrendezett nemzetközi mariológiai kongresszuson vesznek részt Rómában.

A liturgiát a szixtusi kápolna kórusa nyitotta meg a „Tota pulchra es, Maria” – „Teljesen szép vagy, Mária” kezdetű latin nyelvű énekkel. Bevezető szavaiban a Pápa felhívta a híveket, hogy közös hálaadással lépjenek a Szeplőtelen Fogantatás dogmája kihirdetésének 150. évfordulóján Iste n elé. Az olvasmányok angol és spanyol, az evangélium pedig olasz nyelven hangzott fel.

Homíliáját a Pápa az evangéliumból vett részlettel kezdte: „Üdvözlégy Mária, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled!” Gábor főangyal szavaival fordulunk Máriához, amikor azt ünnepeljük, hogy boldog IX. Piusz pápa itt, a vatikáni Szent Péter bazilikában kihirdette a katolikus hit eme csodálatos dogmáját – mondta a Szentatya. Külön köszöntötte bíboros helynökét, Camillo Ruinit pappászentelésének 50. évfordulóján, megköszönve neki azt a szolgálatot, amelyet a Római Egyházmegyében és az Olasz Püspöki Kar elnökeként végez.

A Szeplőtelen Fogantatás dogmája ma is tárgya a hívek és a teológusok elmélkedéseinek. Az angyali üzenetkor Isten Máriát „kegyelemmel teljesnek” nevezte, ezáltal akarva kifejezni, milyen módon szemlélte a Szent Szűzet, az idők kezdetétől. Az ő személyére különösen is igazak Pál apostol szavai: „minden mennyei áldással megáldottál bennünket Krisztusban” (Ef 1,3). Az Atya már a világ teremtése előtt kiválasztotta Máriát Krisztusban, hogy szent és szeplőtelen legyen színe előtt a szeretetben, s arra rendelte őt, hogy elsőként részesüljön a Krisztus műve által megvalósított fogadott fiúságban.

Krisztus az a sarj, aki összezúzta a kígyó fejét (vö. Ter 3,15), a bűntelen Bárány (vö. Kiv 12,5; 1Pét 1,19), aki azért áldozta életét, hogy az emberiséget megmentse. Az ő üdvhozó halálára való tekintettel őrizte meg Isten Máriát az eredendő bűntől. Ma őt, Názáret egyszerű leányát szemléljük, aki szent és szeplőtelen abban a szeretetben, amely maga Isten. A Szeplőtelen Fogantatás ugyanis a Szentháromság hatalmas műve, amely elválaszthatatlan a Ige megtestesülésétől, ahogyan azt XII. Piusz pápa írta az Ineffabilis Deus kezdetű bullájában.

Mária „igen”-je, amit az angyali üdvözletkor kimond, az emberi engedelmesség az isteni akaratnak – így lesz Mária Fia által az elsőként megváltott, aki részesedik a Megváltó szentségében. Mária az, amivé az Egyház vágyik és remél lenni – ő az Egyház eszkatologikus ikonja. Mária egyben az Egyháznak, Krisztus tisztaságos jegyesének kezdete is, s így Istennek a hitben a mennyország felé zarándokló népe előtt jár. Az ő szeplőtelen fogantatásában előre felragyog Húsvét misztériuma.

Szentbeszéde végén a Pápa fohásszal fordult a Szűzanyához, megújítva az Egyház neki tett felajánlását. „Szeplőtelen Szűz – folytatta –, vezesd fiaidat a hit vándorútján, hogy mindig hűségesebbek legyenek Isten Szavához! Te kísérj minden keresztényt a megtérés és életszentség útján, a bűn elleni küzdelemben s az igazi szépség keresésében! Esd ki a békét és üdvöt minden népnek! A mennyei Atya, aki a Megváltó anyjául választ ott ki téged, napjainkban is újítsa meg szeretetének csodáit általad!” – zárta homíliáját a Szentatya.

A szentmise áldozati részét Camillo Ruini bíboros mutatta be, a záró áldást pedig a Szentatya adta az egybegyűltekre.