Általános pápai kihallgatás december 1-én

A zuhogó eső és a római közlekedési dolgozók sztrájkja ellenére több, mint kilencezer hívő gyűlt össze a vatikáni VI. Pál-csarnokban, hogy részt vegyen a szerdai általános kihallgatáson. II. János Pál Pápa folytatva az imaórák liturgiájáról megkezdett elmélkedését, ez alkalommal a 72-ik zsoltárhoz fűzte katekézisét. Az„Imádság a királyért” című zsoltár a zsidó és a keresztény hagyomány számára az egyik legkedvesebb királyének, amelyet az egyházatyákmessiási értelemben elemeztek – mondta a Pápa.„Isten! Add törvényeidet a királynak, és igazságodat a király fiának, hogy igazságosan ítélje népedet, és törvényesen a nyomorultakat.”(Zsolt. 72,1-2) Ezzel az ünnepélyes fohásszal kezdődik a vers, melyben a zsoltáros különös hangsúlyt fektet az igazságos és jog szerinti ítélkezés erkölcsi kötelességére, elsősorban a szegényekkel szemben. Ahogy Isten is igazságos népével, úgy kell a királynak is – aki a régi bibliai felfogás szerint az Ő földi helytartója – igazodni Istene cselekedetéhez. A Pápa katekézisében kiemelte, hogy aki megsérti a szegények jogait, az nem pusztán politikailag helytelen és erkölcsileg méltánytalan tettet követ el, hanem ez a Biblia számára egyben Isten ellenes cselekedet is, vallási bűn, mert az Úr a szegények és elnyomottak, az özvegyek és árvák védelmezője, egyszóval mindazoké, akiket nem óv emberi kéz. A zsoltáros az igazságért könyörgő fohász után kitárja előttünk a horizontot, és bemutatja a messiási-királyi birodalmat, annak idő- éstérbeli kiterjedésében egyaránt:„Éljen addig, míg nap és hold lesz, nemzedékről nemzedékre!”(Zsolt. 72,6) – a nap-hold tagolta kozmikus ritmus váltakozik az évszakokat jelző eső és virágzás élénk képeivel:„Mint amikor eső hull a rétre (…) úgy virágozzék napjaiban az igazság.”(Zsolt 72,7)

E termékeny és derűs királyság alapértékei: az igazság és a béke, amelyek a Messiás eljövetelét jelzik történelmünkben. Ebből a szemszögből megvilágító erejű az egyházatyák magyarázata, akik ebben a király-Messiásban látják Krisztus, az örök és egyetemes király arcát – mondta katekézisében a Szentatya. Alexandriai Szent Cirill zsoltármagyarázatában megállapítja, hogy az ítélet, amelyet Isten ad a királynak és amelyről Szent Pál beszél, az a szent akarat,”amellyel elhatározta, hogy az idők teljességével Krisztusban mint főben foglal össze mindent”(Ef.1,10), hiszen akkor virágozni fog az igazság és bőséges lesz a béke. II. János Pál Pápa kifejtette, hogy mi magunk vagyunk az elesettek, akiket a szöveg nyomorultnak nevez, a szegények fiai, akikről a zsoltáros beszél, tehát a király a mi segítségünkre siet és megvált, a hitben szentelve meg minket a Szentlélek ereje által. Ezután a zsoltáros körülírja a király-Messiás igazságos és békés birodalmának határait, amelyek egészen az akkor ismert bibliai világ széléig terjednek: magában foglalja az arabokat és a nomádokat, a letűnt államok királyait is.

E látomás méltó biztosítéka lehet az, amit Zakariás próféta fogalmazott meg – akinek szavait az Evangéliumok Krisztusra alkalmazzák: „Örvendj nagyon, Sion leánya, ujjongj, Jeruzsálem leánya! Királyod érkezik hozzád, aki igaz (…) Kiirtja a harci kocsit Efraimból és a lovat Jeruzsálemből. Kivész a harci íj is, mert békét hirdet a népeknek. Uralma tengertől tengerig ér, és a folyamtól a föld végéig” (Zak. 9,9-10, vö. Mt 21,5).

Katekézise felolvasása után a Pápa különböző nyelveken, köztük franciául, angolul, németül, spanyolul, portugálul köszöntötte a zarándokokat. Honfitársaihoz szólva a Szentatya külön üdvözölte a Wrocławi csontvelő-átültetési, onkológiai és hematológiai Gyermekklinika kis betegeit és orvosait, akik jelen voltak a kihallgatáson. Olasz nyelvű köszöntésében a Pápa a fiatalokat, betegeket és az ifjú házasokat arra buzdította, hogy függesszék tekintetüket Jézusra, Isten Fiára, akit ebben az adventi időszakban Üdvözítőnkként várunk. Ő segítsen benneteket életetek minden pillanatában – mondta a Pápa, majd áldását adta a VI. Pál-teremben lévő hívekre.