Általános pápai kihallgatás november 24-én

12.000hívő vett részt szerdán délelőtt az általános pápai kihallgatáson. A zarándokok nagy számára való tekintettel II. János Pál Pápa két helyszínen tartotta meg az általános kihallgatást. Először a Szent Péter-bazilikában találkozott azolasz hívekkel, akiket nagy szeretettel köszöntött, és arra emlékeztetett, hogy vasárnap volt Krisztus Király ünnepe. A Pápa arra buzdította az ifjú zarándokokat, hogy Jézus álljon mindig életük középpontjában és vezesse őket döntéseikben úgy, hogy részt vehessenek Krisztus Országának építésében, amely az igazságosság és a béke országa. A Miatyánk elimádkozása után II. János Pál Pápa a VI. Pál-teremben fogadta a többi hívőt.

Az általános kihallgatás során mondott katekézisében II. János Pál pápa a Kolosszeiekhez írt levél elején olvasható krisztológiai himnuszhoz fűzte elmélkedését. E sorokból kiemelkedik Krisztus dicsőséges alakja, a liturgia és az egész egyházi élet középpontja. Pál apostol már a himnusz első soraiban kiszélesíti látóhatárunkat, utalva a teremtésre és a megváltásra, amely minden teremtményre és az egész történelemre vonatkozik.

Ebben a himnuszban felfedezhetjük az őskeresztények közösségének hit- és imaéletét, amelyet az Apostol közvetít számunkra.

A szentíró a bevezetésben hálát ad az Atyának a megváltásért, majd az a rész következik, amelynek két szakaszát minden héten elimádkozzuk a vesperásban. Az első Krisztust, mint minden teremtmény elsőszülöttjét ünnepli. Ő az, akinek örökkévalósága túlmutat az idő és a tér fogalmán. Ő a képmása Istennek, aki láthatatlan marad misztériumában. A világegyetem Teremtő Atyjának képmását Krisztus arcában szemlélhetjük. „Benne teremtett mindent a mennyben és a földön: a láthatókat és a láthatatlanokat, trónusokat, uralmakat, fejedelemségeket és hatalmasságokat. Minden általa és érte teremtetett. Ő előbb van mindennél, s minden benn állfönn”.

A Kolosszeiekhez írt levélben Krisztus dicsőítése ezután az üdvösség, a megváltás irányába mutat. Az Isten által teremtett, de a bűn által a halálba zuhant emberiség újjászületésére irányítja figyelmünket.

A kegyelem és a Szentlélek „teljessége”, amelyet az Atya a Fiúba helyezett, lehetővé teszi, hogy halálával és feltámadásával új életet közvetíthessen számukra.

Krisztust tehát úgy ünnepeljük, mint az elsőszülöttet a holtak közül. Isteni teljességével és a kereszten ontott vérével Krisztus kiengeszteli és kibékíti egymással az égi és a földi valóságot. Megváltó művével visszavezeti mindkettőt eredeti állapotába, újból helyreállítja azt az összhangot, amelyet Isten akart, a szeretetre és az életre vonatkozó terve szerint. A teremtés és a megváltás tehát szoros összefüggésben vannak egymással, mint ugyanannak az üdvösségtervnek az egyes szakaszai.

Végül a Pápa Damaszkuszi Szent János egyházatya tanítását idézte: „Krisztus halála üdvözítette és megújította az embert: összekötötte egymással a földi és a túlvilági valóságot. Békét hozott és eltörölte az ellenségeskedést. Ezért énekelnek így az angyalok:„Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön az embereknek”.

Katekézise felolvasása után a Pápa köszöntötte a világ minden tájáról a Vatikánba sereglett zarándokokat, akik között a forradalmi lázban égő ukrán hívek is jelen voltak– mintegy200 fő: többek között diákok, szeminaristák, lelkipásztorok, akik Lubomyr Husar bíboros, görög-katolikus nagyérsek vezetésével érkeztek Rómába. A lelkes hívek „Éljen a Pápa!” és „Dicsőség a hazának!”felkiáltásokkal ünnepeltek. Narancssárga transzparenseken hirdették az ellenzéki politikus, Juscsenko nevét és nemzetiszín zászlókat lobogtattak, miközben egy hazafias dalban Istenhez fohászkodtak a haza egységéért. A Pápa ukrán nyelven köszöntötte és arról biztosította őket, hogy ezekben a napokban különösképpen imádkozik az általa szeretett ukrán népért.

A Szentatya végezetül apostoli áldását adta valamennyi hívőre.