A Pápa beszéde a Szt. Erzsébet nővérek nagykáptalanjának résztvevőihez

A Szent Erzsébet nővérek nagykáptalanjának résztvevőihez intézett beszédében II. János Pál pápa köszöntötte új legfőbb elöljárónőjüket, Samuela Werbinska nővért, majd emlékeztetett rá, hogy alapítónőik, az 1800-as évek közepén Krisztus Testének szenvedő végtagjai szolgálatára hozták létre a kongregációt a lengyelországi Nysa városában. Árpádházi Szent Erzsébetet választották védőszentjükként és követve példáját, maradéktalanul a szegények szolgálatának szentelték magukat. Ma már intézetük jelentősen növekedett világszerte és bizalommal tekint a jövőbe.

„Duc in altum!” – Evezz a mélyre! – ezt az evangéliumi idézetet választották nagykáptalanjuk témájául. Apostolkodásuk akkor marad valóban hatékony, ha ragaszkodnak karizmájuk gyökereihez, ha követve alapítóik példáját, bensőséges kapcsolatot tartanak fenn az Úrral. Ezekben a napokban azt tanulmányozzák, hogy hogyan válaszolhatnak „alkotó hűséggel” napjaink társadalmának kihívásaira. Krisztustól induljanak el és tegyenek kézzel fogható tanúságot Krisztusról, mindenki iránti irgalmas szeretetéről, különös tekintettel az élet „veszteseire”, a társadalom peremére szorult személyekre. A Szentatya végül a Szűzanya oltalmába ajánlotta a nővéreket, kérve Árpádházi SzentErzsébet közbenjárását kongregációjukért, valamint a hozzájuk tartozó világi hívek apostoli közösségének tagjaiért.