A Szentatya Úrangyala imádsága november 7-én

II. János Pál Pápa vasárnapi Úrangyala-imádsága előtt mondott beszédében arra emlékeztetett, hogy november a néphagyományban a halottak hónapja. Érettük imádkozunk bizalommal – mondta a Pápa – tudva azt, amit Jézus a vasárnapi Evangéliumban hirdet –„Ő nem a holtak Istene, hanem az élőké, hiszen mindenki érte él.” (Lk 20,38) Isten hű marad az emberrel kötött szövetséghez, amelyet a halál sem törhet meg.

Ez a szövetség, amelyet Krisztus Húsvétja pecsételt meg, az Eucharisztia szentségé ben válik folytonosan aktuálissá. Ebben találja meg csúcspontját a halottakért végzett imádság is – tette hozzá II. János Pál Pápa. Az érettük felajánlott Szentmise által a hívek hozzájárulnak az elhunytak végső megtisztulásához, hittel végezve a Szentáldozást megerősítik lelki szeretetköteléküket halottaikkal.

Beszéde végén a Pápa Szent Szűz Mária közbenjárásáért fohászkodott elhunyt szeretteinkért, ő erősítse meg bennünk, földi zarándokutunkon a végső feltámadás hitét, amelynek az Eucharisztia szentsége a záloga.

Lengyel honfitársaihoz szólva a Szentatya utalt rá, hogy vasárnap tartották a hospis, vagyis az elfekvő kórházak napját, amelynek mottója a következő volt: „Az elfekvő kórház is élet”. A kórházi alkalmazottak és az önkéntesek gondozók munkáját, amellyel a gyógyíthatatlan és haldokló betegeket ellátják, az irgalmasság nagy művének nevezte a Pápa. „Kérem Istent, hogy kegyelmével jutalmazza őket szeretetükért és odaadásukért” – fohászkodott a Szentatya, majd áldását adta a Szent Péter-téren összegyűl t hívekre.

Az Úrangyala elimádkozása után a Pápa különböző nyelveken köszöntötte a zarándokokat. Franciául szólt az elefántcsontparti aggasztó helyzetről, ahol az erőszak újabb áldozatokat követel. A Szentatya azért fohászkodott, hogy hallgassanak el a fegyverek, tartsák tiszteletben a béke-egyezményeket és vegyék föl a párbeszédet, majd az elefántcsontparti lakosságot Mária, a Béke Királynője oltalmába ajánlotta.