Egy elmaradt szentmise – Emlékezés Tóth Imrére, a Vas megyei pedagógusok 1956-os Forradalmi Tanácsának elnökére

Tóth Imre szombathelyi tanár, a Vas megyei pedagógusok 1956-os Forradalmi Tanácsának elnöke – november 5-re megszervezte az iskolások közös szentmiséjét a szombathelyi katolikus nagytemplomban. A szertartás során Kovács Sándor püspök megáldotta volna a tantermekbe szánt feszületeket, hogy azokat a megye iskoláiban kifüggesszék aletűntnek hitt ateista rendszer sarlós-kalapácsos címere helyére. A szentmisére, a feszületek megáldására és kifüggesztésére azonban nem kerülhetett sor, mivel november negyedikén szovjet páncélosok lerohanták Magyarországot és vérbe fojtották a forradalmat. Bármennyire is anakronisztikusnak tűnik a kelet-európai kommunista rendszerek bukása után, Tóth Imre kezdeményezése ma is példa értékű még Nyugat-Európában is, hiszen a „másság tisztelete” nevében, egyesek újból és újból próbálkoznak a kereszt levételével, hivatkozva a más vallásúak, ateisták érzékenységére. Arra törekszenek, az európai alkotmány szövegének megfogalmazóival együtt, hogy megfosszák a földrészt a történelmét meghatározó, arculatát kialakító keresztény örökségtől, amelynek kifejezése az egész emberiségnek felkínált megváltás, az ártatlan szenvedés jelképe, a feszület.

A Szombathelyi 56-osok szervezete kezdeményezte, hogy állítsanak emléktáblát Tóth Imrének, aki aktív szereplője volt a helyi forradalmi eseményeknek. Addig is amíg, megszületik a döntés a városi elöljáróság részéről és az érdekeltek megszerzik a különféle hatósági engedélyeket, idézzük fel, az 1956-os forradalom szombathelyi eseményeit Tóth Imre leányával, Némethné Tóth Mártával.

Szeretettel köszöntöm a Vatikáni Rádió mikrofonja előtt és arra kérem, hogy röviden vázolja fel azokat a 48 évvel ezelőtti októberi-novemberi napokat:

Némethné T.M:

Édesapám kezdeményezése, a feszületek megáldásával egybekötött szentmise megszervezésevolt a fő bűne 1956-ban! -a minden megyében kiadott fehérkönyv szerint. A vádirat szerint az ügyészség a vádlottat a BNÖ.2. pontjának a./ alpontjában vádolja lázítás bűntettével is, s a vádbeli tényállás szerint 1956. október 28.-án a de-i órákban a szombathelyi püspökség erkélyéről beszédet intézett a tömeghez, amelyben a kötelező vallásoktatást, az egyházi iskolák visszaadását követelte, dicsőítette Mindszenti József hercegprímást.

Édesapánk szerint Ő csak a tüntető tömeget fékezte, csitította, igen rövid ideig beszélt, aminek a lényege, a vádiratbeli vallomás alapján: „A katolikus hívők követeléseit hoztátok ide, amelyek előttetek is ismertettek. Ti azonban nyomban végre akarjátok hajtani, amely a keresztényi felfogással ellenkező. Ma van Krisztus Királyunk ünnepe. Minden katolikus ember templomban van. Ez a hely szent, s nem lehet színhelye semmiféle atrocitásnak, mert ez ellenkezik a katolikus öntudattal. Politikai ügyeket nem lehet e szent helyen elintézni, azt bízzátok a vezetőkre, most pedig menjetek békében haza.” A továbbiakban közölte a tüntetőkkel, hogy katolikus hitvallást követ, általános iskolai tanár, akinek 6 gyermeke van. Vallási meggyőződését akkor sem szégyellte bevallani, amikor ebből az emberek nagy részének kellemetlensége származott.

A többi vádpont a forradalom alatt elkövetett átszervezések, újságnyilatkozat és cikk írás miatt marasztalta el. Mindezért „csak” 10 hónapi börtönbüntetést kapott. Édesanyám bátyja volt az ügyvédje, aki szerint 10 évet is kaphatott volna.

1957-ben a Tóth gyerekeknek nem december 24.-én jött meg a Jézuska, mert apánkat csak december 25.-én délelőtt engedték ki a börtönből, és megvártuk.

Melyek voltak édesapja, Tóth Imre gyermek- és ifjúkorának döntő vallásos élményei?

(Itt jegyezzük meg, hogy Tóth Imre volt szerkesztő-lektora annak a gazdag, történelmi, egyháztörténeti, művészeti összeállításnak, emlékkönyvnek, amely 1977-ben jelent meg a szombathelyi egyházmegye 200 éves fennállása alkalmából.)

N.néT.M.-Az élete történetét mielőtt meghalt, egyik karácsonyra mind a hat gyerekének saját kezűleg legépelte, beköttette és azzal adta át: „ne legyetek gyökértelenek” . A címe : „A cselédháztól a Vatikánig”. Tehát szegény család 11 gyerekéből bencés diák lett, mélyen hívő keresztény.

1938-ban a Budapesti Eucharisztikus Kongresszus alkalmával találkozott először a KALOT-mozgalommal, az Iparcsarnokban megrendezett nagygyűlésen, ahol 10 ezer árvalányhajas legénysereg megragadó bemutatkozását hallgatta, majd P. Kerkai Jenő S.J. a mozgalom főtitkára gyújtó beszédben vázolta a négyes jelszót: Krisztusibb embert, Műveltebb falut, Életerős népet, Önérzetes magyart akarunk! Ahogy ő írja: Fizikailag éreztem az élmény hatását, ez az egyetlen út a magyarság megmentésére! És mint Toldi Miklósból kibuggyant a vágy: Hej, ha én is , én is köztetek lehetnék! Akkor a szegények kistanítója volt Gétyén, Zalában. Vágya hamar teljesült, mert még ez év nyarán Dr. Csertő Antal –volt hittan tanára szociális kurzust szervezett Keszthelyen fiatal tanítóknak. Egyik előadójuk P. Kerkai volt. Visszafojtott lélegzettel hallgatták a mozgalom történetét, a szervezés és működés gyakorlati kérdéseit és a magyar jövőt formáló nemes eszméket. „A megújulás friss szelét éreztük, láttuk az égető szociális problémákat és megvilágosodott számunkra az út is, amelyen haladnunk kell.. - írja a továbbiakban az Emlékezés egy népfőiskolára c. könyvében. Több vezetőképzőt elvégzett, Szegeden sajtótitkár lett, Ugrin József titkár, majd Dr. Farkas György mellé szegődött tanulni, majd előadóként sok-sok előadást tartott.

1939-ben már kinevezték a pannonhalmi csonka (14 község)egyházmegye KALOT-titkárává, majd a győri egyházmegye KALOT-titkára és 1942. ápr.13.-tól Boldog Apor Vilmos győri püspöktől kapott kinevezést az Egyházasfaluban létesítendő NÉPFŐISKOLA megszervezésére, vezetésére.

Pontosan ez jutott eszembe, amikor a Szentatya meghirdette ez év októberétől az Eucharisztikus évet, melyben hangsúlyt kap a lényeg, Jézus jelenléte életünkben, hisz lelki táplálékunk már kétezer éve. Vajon az idei felhívás hány, apámhoz hasonló szívet nyit meg?

Ebben az isteni ajándékban részesült Édesapám is P. Kerkai által, mélyebbé vált a bencéseknél kapott tanítás, „megújította erejüket a mindennapi élet feladataira.” és egy életre elkötelezte magát Krisztus követésére.