58éve pap II. János Pál Pápa

Az Osservatore Romano vatikáni napilap vasárnapi számának címoldala arra emlékeztet, hogy II. János Pál pápát 58. évvel ezelőtt, Mindenszentek ünnepén szentelték pappá. A térden állva imádkozó Szentatya fényképe alatt pedig idézet olvasható a Pápa Ecclesia de Eucharistia k. enciklikájából, amelyet 2003. nagycsütörtökén tett közzé. A Szentatya ezekkel a szavakkal adott hálát a papi hivatás ajándékáért:,,Ave, verum corpus natum de Maria Virgine!'' Üdvözlégy szent test, ki Szűz Máriától születtél! Néhány évvel ezelőtt ünnepeltem pappá szentelésem ötvenedik évfordulóját. Kegyelemként élem meg, hogy ezt az Eucharisztiáról szóló enciklikámat azon a Nagycsütörtökön ajánlhatom fel, amelypéteri szolgálatom 25. évébe esik. Hálatelt szívvel teszem ezt. Több mint fél évszázada, 1946. november 2-a óta, amikor első szentmisémet bemutattam Krakkóban a Wawel székesegyház Szent Lénárd kápolnájában minden áldott nap szemlélem az ostyát és a kelyhet, melyekben az idő és a tér mintegy ,,koncentrálódik'', és a Golgota drámája újra meg újra megelevenedik, föltárván a maga titokzatos ,,egyidejűségét''. A hitem minden áldott nap fölismerhette a konszekrált kenyérben és borban az isteni Útitársat, aki csatlakozott a két emmauszi tanítványhoz, hogy megnyissa szemüket a világosságnak, szívüket pedig a reménynek(vö. Lk 24,13-35).

II. János Pál Ajándék és Titok c. önéletrajzi írásának Pap vagyok! c. fejezetében ezt olvashatjuk:

Pappá szentelésem olyan napon történt, amelyen nem szoktakehhez hasonló szertartásokat tartani: november elsején, Mindenszentek ünnepén került rá sor, amikor az egyház liturgiája a szentek közösségének misztériumát ünnepli és arra készül, hogy megemlékezzék az elhunyt hívekről. Az érsek azért választotta ezt a dátumot, mert indulnom kellett Rómába, tanulmányaim folytatására. A krakkói érseki magánkápolnában egyedül engem szenteltek ekkor…A szertartáson rokonok és barátok kis csoportja vett részt.

Visszagondolva, ismét látom magam abban a kápolnában, a Veni, Creator Spiritus himnusz és a Mindenszentek litániája felhangzásakor, miközben kereszt alakban kitárt karokkal a földön fekve várakoztam a kézrátételre…

Ez a szertartás veretes módon jelölte meg papi életemet…