IV. Károly életrajza

Ausztriai Károly osztrák császár és magyar apostoli király a Duna-menti Persenbeuban született 1887. augusztus 17-én. Édesapja az osztrák Habsburg-Lotaringiai dinasztiából származó Ottó főherceg, édesanyja Mária Jozefa szász főhercegnő volt.

Károly nagyon fiatalon megkezdte katonai karrierét: nem volt még 16 éves, amikor 1903. szeptember 1-jén kinevezték az I. ulánusezred hadnagyává. Ettől a pillanattól kezdve egészen addig, amíg száműzik hazájából nem veti le a katonai egyenruhát, büszkén viselve azt – nem a hatalom jeleként, hanem mint a hazáért, a birodalomért végzett szolgálat jelképét.

1911. október 21-én Schwarzau várában feleségül vette Bourbon Zita hercegnőt, az utolsó pármai herceg, Róbert leányát. Mindketten nagyon komolyan készültek a házasságra, különösen Károly főherceg, akit a legszentebb és legigazabb szándékok vezéreltek. Házasságukból nyolc gyermek született.

Károly a tróntól távol, vidéki helyőrségeken élt egészen 1914-ig, amikor nagybátyját, Ferenc Ferdinánd főherceget Szarajevóban meggyilkolták és ezzel Károly főherceg lett a trónörökös.

Ferenc József császár 1916. november 21-én bekövetkezett halála az I. világháború kellős közepén – és így a legkevésbé alkalmas pillanatban – érte a 29 esztendős fiatal Károlyt, akinek az uralkodás súlyos terhét át kellett vennie.

Ő volt az egyedüli a háborús hatalmak államfői közül, aki teljes mértékben követte XV. Benedek pápa béketörekvéseit; de a lelkét átható mély katolikus érzések sajnos nem jellemezték a többi harcoló nemzet vezetőjét, ezért többször kifejezett békevágya nem talált meghallgatásra.

1919-ig családjával a Bécs melletti Eckartsau várában élt, ahol számára megalázó és szerény körülmények között, szigorú őrizet alatt, szinte fogolyként kezelték, nem hagyhatta el lakhelyét. Ő mégsem mutatkozott boldogtalannak, örömmel töltötte el az, hogy végre sok időt szentelhetett feleségének és gyermekeinek. Azt követően, hogy két ízben megpróbálta visszaállítani Magyarországon a királyságot, valamint Horthy Miklós admirális árulása után Károly királyt fogolynak nyilvánították és feleségével együtt végleges száműzetésbe Madera szigetére, Funchalba szállították.

A számára kijelölt rendkívül nyirkos és hideg lakhely következtében Károly király gyógyíthatatlan tüdőgyulladást kapott, amelyben szíve fölmondta a szolgálatot. 1922. április 1-jén hunyt el, földi maradványait a Nossa Senhora do Monte (Hegyi Miasszonyunk) – szentélyben helyezték végső nyugalom