A boldoggá avatási szertartás krónikája

Október 3-án, vasárnap délelőtt szinte nyári melegben és verőfényes napsütésben vehettek részt a világ minden tájáról érkezett zarándokok azon az ünnepélyes szertartáson, amelynek során II. János Pál pápa a Szent Péter téren boldoggá avatott 5 szentéletű személyt: két franciát, egy németet, egy Olaszországból elszármazott Argentinában élő nővért és Károly osztrák császárt és magyar királyt. A két francia: Pierre Vigne és Joseph-Marie Cassant a 17. és a 18. század szülötte volt. Az első rendet alapított, a második trappista papként halt meg fiatalon, Krisztusért és az Egyházért ajánlva fel szenvedéseit. A német misztikus és stigmatizált nővér, Anna Katherina Emmerick 1824-ben hunyt el. Az olasz származású Maria Ludovica de Angelis irgalmas nővér 50 éven át a Buenos Aires-i gyermekkórházban szolgálta a betegeket. Károly az utolsó osztrák császár és magyar apostoli király, 1922-ben száműzetésben halt meg Madeira szigetén.

A délelőtt 10 órakor kezdődő ünnepi szentmisére több ezer személy gyűlt egybe, főként természetesen az új boldogok származási helyeiről, szerzetesi közösségeikből, a még élő hozzátartozók közül. Károly ausztriai császár és magyar király családja, a Habsburg-ház részéről olyan sokan jöttek el a nagy eseményre, Ottó főherceggel, Károly legidősebbfiával az élen, hogy egész sorokat töltöttek meg. A szertartás végén a népes családot a Szentatya külön köszöntötte. A szentmisén koncelebráló papok egyike is a Habsburg nevet viseli, Pál atya, Krisztus Légiójának tagja. Osztrák népviseletbe öltözött csoportok látványában gyönyörködhettek a résztvevők, de a magyar huszárok színpompás öltözete sem kerülte el a figyelmet. A huszárok a Károly-Imaligát képviselték, az imaliga magyar tagozatának elnöke, Hittig Gusztáv vezetésével érkeztek az Örök Városba. De ugyanígy feltűntek osztrák egyenruhások is, s így az egykori monarchia zászlai – az osztrák és magyar nemzeti színek, címerek, a császári és a Szent Korona, a máriacelli Szűzanya és Magyarok Nagyasszonya – képviselték Károly király és császár országait.

A szentmisén magyar részről koncelebrált Erdő Péter bíboros, prímás, Spányi Antal székesfehérvári és Mayer Mihály pécsi megyéspüspökök, valamint Várszegi Asztrik pannonhalmi bencés főapát. Jelen volt továbbá Jakubinyi György gyulafehérvári érsek. Christoph Schönborn bíboros, bécsi érsek mellett koncelebrált Toulous, La Plata, Münster, Funchal és a Valance főpásztora is. A szentmisét II. János Pál pápa vezette, és José Saraíva Martins bíboros, a Szenttéavatási Kongregáció prefektusa mutatta be.

A Szent Péter téren 14 hivatalos küldöttség foglalt helyet. A 7 tagú magyar küldöttséget Szili Katalin, a Parlament elnöke vezette, a magyar közéleti személyiségek között megemlítjük még Semjén Zsolt és Latorcai János képviselők nevét. Károly császár és király tiszteletére az európai uralkodó házak nevében részt vett a szertartáson Liechtenstein fejedelme, Belgiumból az spanyol származású Fabiola királyné, Luxemburgból Marie-Astrid nagyhercegnő. A Szuverén Máltai Lovagrendet Fra Andrew Berti nagymester képviselte. Szlovákiából eljött Csáky Pál miniszterelnök-helyettes és Rudolf Schuster volt köztársasági elnök.

A boldoggáavatási szertartásra elküldte képviselőjét a horvát elnök is, továbbá jelen volt Viktor Emmánuel olasz királyi herceg és felesége, Marina hercegnő.

Az ötboldog ügyében eljáró főpásztorok nevében Jean-Christophe Laigleize, Valence püspöke kérte meg a Szentatyát, hogy Isten szolgáit iktassa a boldogok közé. Ezután a főpásztorok ismertették – mindannyian anyanyelvükön – az öt szentéletű személy,Pierre Vigne, Joseph-Marie Cassant, Anna Katharina Emmerick, Antonina De Angelis és IV. Károly császár és király életrajzát.

A Pápa ekkor felolvasta a boldoggáavatási formulát:„Elfogadva püspöktestvéreinknek, valamint számos krisztushívőnek a kérését, a Szentté avatási Kongregáció tanácsára, apostoli tekintélyünkkel engedélyezzük, hogy Isten szolgáit, mostantól fogva boldognak nevezzék és ünnepüket a kánonjog előírásai szerint megállapított helyeken és szabályok szerint minden évben megünnepeljék.”

Utolsó apostoli királyunk liturgikus emléknapját október 21-re tűzte ki a Szentatya.

A formula végeztével felhangzott a kórus által énekelt „Ámen”, s ezalatt a Szent Péter bazilika Carlo Maderno-tervezte impozáns homlokzatán lassan felvonták a szürke lepleket, s láthatóvá váltak az új boldog képei – közöttük jobb oldalon IV. Károly császár és apostoli király portréja is. Ezt követően a megyéspüspökök nevében Jan-Christophe Laigleize, Valence püspöke köszönte meg a Pápának a boldoggáavatást, majd az összes főpásztor és a boldoggáavatási ügyek posztulátorai váltottak békecsókot a Szentatyával. Ezután körmenetben hozták az új boldogok ereklyéit az oltárhoz, ahol mécsesek és virágkoszorúk körében helyezték el azokat. IV. Károly50cm magas ereklyetartója aranyból és ezüstből készült Milánóban 2004-ben. Rajta IV. Károly arcképe, valamint a következő jelképek láthatók: töviskoszorú, kereszt, továbbá az osztrák császári és a magyar királyi korona. A relikvia, amit a Szentatyának adományoznak IV. Károly egy bordacsontja. Ezen kívül kisebb ereklyéket adnak a helyi egyházaknak.

Az igeliturgia során felhangzottak az évközi 27. vasárnap olvasmányai, zsoltára s az alleluja, amely után a bécsi főegyházmegyének a római pápai német-magyar kollégiumban tanuló diakónusa, Clemens Beirer énekelte az evangéliumot.

Homíliájában a Szentatya azevangélium előtti versből - „Az Úr igéje örökre megmarad” – indult ki, amely a hit alapjaihoz vezet bennünket vissza. Az idő múlásával és a történelem szüntelen változásával, a kinyilatkoztatás, amelyet Isten Krisztusban kínált fel, szilárd marad örökre és földi zarándokutunk számára megnyitja az örökkévalóság távlatát. Ez az, amit sajátos módon megtapasztalt az öt új boldog: Hagyták, hogy Isten igéje vezesse őket, mint fénylő és biztos világító torony, amely soha nem szűnt meg világítani életük útján.

Az Oltáriszentségben jelen lévő Krisztust és üdvözítő kínszenvedését szemlélve, Pierre Vigne atya Krisztus valódi tanítványává és az egyházhoz hű misszionáriussá vált. Kérjük őt, hogy érintse meg a fiatalok szívét, hogy amikor Isten hívja őket, szenteljék magukat teljesen Neki a papságban vagy a szerzetesi életben.

Joseph-Marie testvér bizalmát mindig Istenbe helyezte, a kínszenvedés misztériumának szemlélésében és az Eucharisztiában jelen lévő Krisztussal való egységben. Így áthatotta őt Isten szeretete, teljesen Istenre hagyatkozott, „a föld egyetlen boldogságára”, és elszakadt a világ javaitól a trappista kolostor csendjében. A megpróbáltatások közepette, tekintetét Krisztusra szegezve, felajánlotta szenvedéseit az Úrnak és az egyházért.

Boldog Ludovica de Angelis életét teljesen Isten dicsőségének és testvérei szolgálatának szentelte. Személyiségéből kitűnik egy anya szíve, vezetői tulajdonságai és a szentekre jellemző merészség. A beteg gyermekek irányában konkrét és nagylelkű szeretetet tanúsított, önfeláldozóan enyhítette szenvedéseiket, munkatársaival a La Plata-i kórházban a vidámság és a felelősség példaképe volt, családi hangulatot teremtett.

BoldogAnna Katherina Emmerick“a mi Urunk, Jézus Krisztus keserves kínszenvedését” szemlélte, és azt testén meg is tapasztalta. Mély benyomást gyakorol ránk úgy a testi gyöngeségek elviselésében mutatott türelme, mint az új boldogerős személyisége, valamintszilárdsága a hitben. Az Oltáriszentségből merített ehhez erőt. Így személyes példája a teljes Jézus Krisztusnak való önátadásra indította úgy a szegények, mint a gazdagok, az egyszerűek és a művelt emberek szíveit.

A keresztény ember meghatározó feladata abban áll, hogy Isten akaratát keresse és ismerje fel mindenben, s hogy aszerint is cselekedjen. Ezzel a mindennapi kihívással nézett szembeaz államférfi és keresztény hívő, az ausztriai házból származó Károly.A béke barátja volt. Szemeiben a háború „elborzasztó valóság” volt. Az első világháború viharában vette át országai vezetését, s megkísérelte felkarolni elődöm, XV. Benedek béketörekvéseit. Károly császár uralkodását már a kezdetektől úgy fogta fel, mint egy szent szolgálatot népeiért. Komoly szándéka volt, hogya keresztény embernek az életszentségre szóló hivatását a politikai tevékenységében is kövesse. Ennek kapcsán fontos volt számára a szociális szeretet gondolata. Legyen ő mindannyiunk számára példakép, de különösen azoknak, akik ma Európában politikai felelősséget viselnek!

A teljes egyházzal egységben, dicsérjük az Urat, és hálát adunk neki mindazon csodálatos tetteiért, amelyeket az evangélium eme jó és hűséges szolgáiban végbevitt – zárta homíliáját a Szentatya, majd hozzátette: A Szentséges Szűz Mária, akit október hónapban különös módon is segítségül hívunk a rózsafüzér elimádkozásával, segítsen bennünket, hogy mi is az evangélium nagylelkű és bátor hirdetőivé legyünk! Ámen!

A nícea-konstantinápolyi hitvallás után a hívek egyetemes imaszándékai lengyelül, angolul, horvátul, portugálul hangzottak el, az utolsó könyörgést egy szlovák apáca olvasta fel magyarul:

Az áldozati liturgiát José Saraíva Martins bíboros, a Szenttéavatási Kongregáció prefektusa mutatta be. Jobbján Christoph Schönborn bécsi bíboros-érsek, balján pedig Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek, valamint még számos érsek, püspök és pap koncelebrált. Az áldoztatásban 150 pap segédkezett, közöttük Gyürki László szombathelyi kanonok, körmendi plébános is.

Az áldozás után, a szentmise zárásaképpen a Szentatya elvégezte azÚrangyala imádságot. Ezelőtt mondott beszédét is az új boldogok anyanyelvén mondta el: az olasz mellett felhangzottak francia, spanyol és német szavak is. Beszéde elején a Pápa a Rózsafűzér Királynőjének szentelt október hónap első vasárnapján mindenkitarra szólított fel, hogy végezze ezt a szép imádságot, ezzel is követve az új boldogok példáját.

Ezután köszöntötte a francia nyelvterületekről, elsősorban az új boldogok egyházmegyéiből érkezett híveket. Bárcsak a boldogok új lendületet adnának egyháziközösségeiteknek, a Lourdes-ban megélt megújult lelkiség nyomán – mondotta a Pápa.

Ezt követően köszöntötte azokat, akik Argentinából Ludovica de Angelis boldoggá avatására érkeztek. Arra buzdított mindenkit, hogy kövesse az új Boldog erényeit, emlékeztetve a Rózsafüzér iránti nagy tiszteletére is.

A Szentatya végezetül nagy örömmel köszöntötte a német ajkú zarándokokat, főként az Ausztriából és a münsteri egyházmegyéből I. Károly császár és Anna Katharina Emmerick boldoggá avatására nagy számban Rómába érkezett híveket. Külön köszöntötte az osztrák, a lichtensteini és a luxembourg-i hivatalos küldöttséget és Károly császár fiát, Ottó főherceget, népes családjával együtt. Jézus szeretete legyen mindig veletek – szólt a Szentatya, majd elimádkozta a hívekkel az Úrangyala imádságot, s apostoli áldását adta a jelenlévőkre.