A Szentatya Úrangyala imádsága szeptember 19-én

Vasárnap délben, az Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszédét II. János Pál pápa a következő szavakkal kezdte: „A rosszal szemben, amely a világban különféle formákban nyilvánul meg, a szenvedő és megdöbbent ember felteszi a kérdést: „Miért?”

A harmadik évezred hajnalán, amely a szentév áldásával kezdődött, és amely olyan gazdag lehetőségekben, az emberiséget a terrorizmus mindent feldúló térhódítása jelöli meg. Az emberi élet ellen elkövetett rettenetes merényletek sorozata megzavarja és nyugtalanítja a lelkiismereteket, és a hívőkben felmerül a zsoltárok gyakran visszatérő kérdése: „Miért Uram, még meddig?”
Isten, erre az aggodalommal teli kérdésre, amely a rossz botrányából fakad, nem elveket kifejtve válaszolt, mintha igazolni kívánná saját magát, hanem egyszülött Fia keresztáldozatával. Jézus halálában találkozik a rossz látszólagos diadala és a jó végleges győzelme, a történelem legsötétebb pillanata és az isteni dicsőség kinyilatkoztatása: egyfelől az Istennel való szakítás, másfelől a vonzás középpontja, a világegyetem széttöredezett darabjainak újra összeillesztése. „Én pedig, ha fölmagasztalnak a földről, mindent magamhoz vonzok”.

Krisztus Keresztje a hívők számára a remény ikonja, mert a keresztfán teljesedett be Isten szeretetének üdvözítő terve. Ezért a liturgiában néhány nappal ezelőtt Szent Kereszt Felmagasztalását ünnepeltük, amelyből a hívők vigaszt és bátorságot merítenek – mondta a Szentatya, majd a következő felszólítással fejezte be beszédét:

„A keresztre feszített Krisztusra vetett tekintettel, lelki egységben a Szűzanyával, haladjunk tovább utunkon, a Feltámadás erejére támaszkodva”.

Az Úrangyala elimádkozása után a Pápa a nagy nyelveken köszöntötte a castel gandolfói pápai nyaraló udvarán összegyűlt mintegy ezer hívőt. Szlovénul a maribori egyházmegyéből érkezett csoporthoz szólt, akik mostani zarándoklatukkal a Pápa hazájukban tett apostoli látogatásának 5. évfordulójára emlékeztek. A Szentatya köszöntésében felidézte Boldog Anton Martin Slomsek püspök alakját, akit akkor emelt az oltár dicsőségére.

A Pápa, anélkül, hogy konkrétan utalt volna a közelmúlt bármely erőszakos cselekményére, mint az Irakban mindennapos gyilkos merényletek, a Szentföldi vérontás, a sorozatos emberrablások, vagy a beszlani tragédia, általában véve a terrorizmus megnyilvánulásait összekapcsolta a rossz világban való jelenlétével. Mint ismeretes a Pápa, aki minden tőle telhetőt megtett, hogy ne kerüljön sor az iraki háborúra, különösen nagyaggodalommal követi a közel-keleti ország egyre súlyosbodó válságát. A pápai diplomácia rendkívüli figyelmet szentel a nemzetközi helyzetnek. Az ANSA olasz hírügynökség tájékoztatása szerint Giovanni Lajolo érsek, a vatikáni államközi kapcsolatok titkára felszólal az ENSZ 59. közgyűlésén, amelyre szeptember 21 és 24 között kerül sor New Yorkban. Ez lesz az első alkalom, hogy a Vatikán képviselője beszédet mond a közgyűlésen azután, hogy a világszervezet júliusban nagyobb részvételi státuszt szavazott meg a Szentszéknek, amely 40 éve állandó megfigyelőként van jelen az ENSZ-ben.