Lubomyr Husarbíboros, lvovi nagyérsek lelkipásztori levele az ukrán görög-katolikus pátriárkátus felállításának terve kapcsán

Mint arról adásainkban már többször is beszámoltunk, jelentős viták tárgyát képezi az Ukrajnában felállítandó görög-katolikus pátriárkátus terve. II. János Pál pápa már többször hangot adott azon véleményének, miszerint az ukrán görög-katolikus egyház pátriárkátusi rangra emelése a hívek lelkipásztori ellátásának javulását segítené elő, egyszersmind megegyezne a hívek szándékával is. Azonban az elgondolást legelőször az orosz ortodox egyház támadta, hisz szerintük ezzel a lépéssel Róma püspöke minden oroszok pátriárákájának egyházi joghatóságát sértenéilletve csorbítaná, így hátramozdítva az ökumené ügyét. Ugyanakkor katolikus oldalról is hallani lehetettkritikus megnyilatkozásokat, hisz egyesek szerint a pátriárkátussá szerveződő görög-katolikus ukrán egyház eltávolodhatna Rómától.

Mindezen negatív felvetések megválaszolására Lubomyr Husar bíboros, lvovi nagyérsek, a helyi görög-katolikus egyház feje szeptember 6-i dátummal lelkipásztori levelet adott ki, Az ukrán görög-katolikus egyház pátriárkális státuszának megszilárdulása címmel. Ennek elején emlékeztet arra, hogy a helyi püspökök és metropoliták egyöntetűen kiállnak az elképzelés mellett, s ezen nézetüknek a Szentatyánál folyó év júniusában tett látogatásuk során is hangot adtak. A főpásztor ezután történelmi szempontok alapján felvázolja a XX.századi ukrán történelem két nagy célját: az egyik a nemzeti függetlenség elérése, a másik – ezzel párhuzamosan, egyházi síkon – egy helyi pátriárkátus felállítása, amely már az évszázad első felében is állandóan visszatérő kérése volt a helyi görög-katolikusoknak. Az első cél megvalósult, most a második beteljesítése felé törekszik a helyi egyház. A „Szobor”-ban, vagyis a pátriárkális tanácsban a világszerte élő ukránok képviseletében főpásztoraik egyhangúlag támogatásukról biztosították ezt a tervet. Lubomyr Husar bíborosvéleménye szerint már csak idő kérdése, hogy a folyamat mikor teljesedik be hivatalosan is.

A bíboros levelében, emlékeztetve a II. Vatikáni Zsinat tanítására, kiemeli, hogy a pátriárkátus egy a Rómával egységben lévő, de sui iuris, vagyis saját jogú részegyház megnevezése. A Pastores gregis kezdetű szinódus utáni buzdításban azt olvashatjuk, hogy a keleti egyházakban az isteni Gondviselés jóvoltából születtek a pátriárkátusok, amelyek – megőrizve egységüket az egyetemes egyházzal – saját egyházfegyelemmel, rítussal és szokásokkal rendelkeznek. Legnagyobb méltóságuk, hogy mintegy anyaként szültek több máshelyi egyházat. Ezen a ponton Husar bíboros megjegyzi, hogy Konstantinápoly leányegyházaként Kijevben már fennállt évszázadokkal ezelőtt egy pátriárkátus, s a jelenlegi moszkvai pátriárkátus, amely olyannyira ellenzi az ukrán egyház pátriárkális rangját, valójában Kijev leányegyháza.

Bár a legelső pátriárkátusok vagy történelmi fejlődés, vagy az adott helyi egyház szándékából nyerték el ezt a címet,ma a katolikus egyházban csakis a római Pápa áldásával lehetséges egy részegyháznak erre a rangra emelkednie.

A teológiai-történeti alapvetés után Husar bíboros, nagyérsek felmutatja, hogy az ukrán görög-katolikus egyház megfelel mindazon követelményeknek,amelyek egy pátriárkátussal szemben fennállnak: keleti egyházról van szó, amelynek belső fejlődése már szükségessé teszi ezt a változást, a pátriárkálisstátusz jobban megfelel a lekipásztori elvárásoknak, ez a döntés egyszersmind pozitív egyházi válasz lenne Ukrajna nemzeti függetlenségére. Ezen felül azt is figyelembe kell venni, hogy az ukrán egyház – a nagyszámú emigráció révén – az egész világon elterjedt.

A főpásztor külön pontban foglalkozik a számos kritikus ellenvetéssel, mint a nacionalizmus erősítése, az ökumenizmus ügyének gátolása, a Rómával szembeni túlzott önállóság, az ortodoxiával szembeni térnyerés igénye. Mindezekre egy általános gondolattal, állásfoglalással válaszol a nagyérsek: nem a támadás, az ellenségeskedés motiválja az ukrán görög-katolikus egyházat, hanem lelkipásztori szempontok és az Egyház egységének ügye. Amióta az ukrán egyház kettészakadt, s egy része ortodox, a másik része görög-katolikus lett a Rómával való unió után, egy vágya van a helyi híveknek: hogy egy pátriárka legyen a kijevi Szent Bölcsesség székesegyházban. Ezzel a döntéssel talán egy lépéssel közelebb juthatunk ezen cél megvalósításához, írja Husar bíboros.

A döntés a Pápa kezébenvan. Amikor ő elérkezettnek látja a megfelelő pillanatot, áldását adja majd az ukrán görög-katolikus egyház pátriárkátusi rangra emelésére. „A Szentatya áldása és a mi alázatunk nélkül pátriárkátusunk sebet üthetne az egyetemes egyház testén, s ez a tény óvatos, józan belátásra kötelez bennünket.” – írja levele végén Lubomyr Husar bíboros, lvovi nagyérsek, az ukrán görög-katolikus egyház feje, majd áldását adja híveire.